2019. szeptember 30., hétfő

Költözés

Nagyon felpörögtek az események mostanság, én pedig beláttam, hogy nagyon szét vannak szórva az akusztikai és zenei cikkeim, kábeles és számítógépes termékeim, HiFi tesztjeim az interneten. Az egyszerűség és kezelhetőség érdekében mindent összevonok egy helyre, a Luxor Audio honlapjára, ahol egyaránt megtalálhatóak lesznek a cikkeim, tesztbeszámolóim, oktatási anyagaim, illetve a webshopból könnyebben elérhetőek az általam gyártott, forgalmazott termékek is.






Ez a blog néhány hónapig mér elérhető marad, de friss írásokat itt már nem fogok publikálni, azokat a Luxor Audio honlapján és Facebook oldalán teszem közzé.

Minden eddig olvasómnak köszönöm a figyelmet és remélem, velem tartotok a jövőben is!

a faló


2018. június 26., kedd

LuXor Audio honlap

Alaposan átrendeződtek mostanában a hazai hifista közösség előfordulási hajlamai. Az éveken át szárnyaló fórumok látogatottsága visszaesett, egyre kisebb az aktivitás, némelyik erősen elavult felületet kínál. Nekem is reagálnom kellett a változásokra, így régóta dédelgetett tervem előtérbe került. Elkészült a LuXor Audio honlap, ahol egy helyen megtalálható a kábeles kínálatom, az audio PC-hez kapcsolódó termékek és szolgáltatások, illetve az akusztikához köthető tevékenységem a helyszíni mérésekkel és oktatásokkal együtt. 

Ezzel párhuzamosan ezt a blogot is átszerkesztem, innen kikerül a kereskedelmi tevékenység, csak a tájékoztató írásaim maradnak meg, ezeket vélhetően a jövőben is itt gyűjtöm majd össze.



2018. március 5., hétfő

LuXor PP mulimedia PC

 Az olvasó előtt talán nem teljesen ismeretlen a Luxor PC elnevezés. Éveken át fejlesztettem, babusgattam, mikor a számítógépes zenelejátszás még inkább nevetség tárgyát képezte, a PC egyáltalán nem volt elfogadott audiophile eszköz. Ám idővel hozzám hasonlóan egyre többen megkedvelték a vele járó kényelmet, rugalmasságot, no és a sok fejlesztésnek köszönhetően gyorsan javuló hangminőséget is. Ezzel együtt a Luxor PC is egyre ismertebb és keresettebb lett, míg végül túlnőtt rajtam, én magam lettem a gyártási folyamat leggyengébb láncszeme. 2 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a teljes csomagot átadom egy gyártási háttérrel és szaktudással rendelkező cégnek, ám ők a kezdeti lelkesedés ellenére a háttérbe tolták a történetet. Bár igyekeztem, mégsem sikerült teljes mértékben hozzájuk irányítani minden érdeklődőt, sokan még hónapokkal később is tőlem rendeltek gépeket, alkatrészeket. A gyártással már nem kellett foglalkoznom, de a fejlesztés nálam maradt, amiben nagy segítséget kaptam a tajvani Paul Pangtól. Kapcsolatunk az évek alatt olyan szintre fejlődött, hogy felmerült egy közös termék és vállalkozás ötlete is. Mindebből az kerekedett ki, hogy a Luxor PC gyártása visszakerült hozzám, a fejlesztést Panggal közösen végezzük, én szolgálom ki az európai megrendelőket, ő pedig a világ többi részére szállít. Mindez persze már nem működtethető a konyhaasztalról, így hát az ügymenet színvonalán, pénzügyi és jogi hátterén is emelni kellett. Mostanra sikerült megoldani az üzleti alapokat, a gyártás és alkatrészutánpótlás feladatait, így örömmel jelenthetem be a teljesen megújult LuXor PC-t.




 Bár a készülék továbbra sem fotogén, a belső változások sora igen hosszú. Egyetlen dolog maradt a régi verzióból, a gépház továbbra is az elmúlt években bevált típus. Masszív felépítése és magas hűtési potenciálja megbízhatóan látja el legfőbb feladatát, a PC melegedő alkatrészeit megfelelő hőmérsékleten tartja. A tápegység forró fejű alkatrészeit közvetlenül a gépház hűtőbordáira rögzítjük, a legerősebb hőforrást jelentő központi processzor pedig réz hőcsövezéssel kapcsolódik a hűtőfelülethez.




 Teljesen megváltozott a tápellátás, amiben helyet kapott egy tápszűrő blokk (1), ami a hálózat felől érkező elektromos zajok távol tartását végzi. A toroid transzformátor (2) kettős árnyékolást és impregnálást kap, így nem kell kellemetlen búgástól és elektromágneses szennyezéstől tartani. A részegységek működtetéséhez szükséges áramot lineáris analóg tápegység (3) állítja elő, melyben külön áramkör szolgálja ki a központi processzort, az órajel generátort, az alaplapot és az USB kártyát, így az egységek az általuk termelt elektromos zajjal nem nehezítik egymás életét. E megoldással az erősen váltakozó áramfelvételt produkáló processzor és a konstans fogyasztású egységek el vannak különítve, nem rángatják egymás áramköreit. Az alkatrészek és a beállítások optimalizálásával igen alacsony energia fogyasztást sikerült elérni. A LuXor PC áramfelvétele standby üzemmódban 2 W, üresjáratban 30 W, zenelejátszás közben 30-35 W (jRiver, valós idejű PCM/SSD konverzió), full HD videó magas minőségű lejátszásakor (KODI, DSPlayer, madVR, NGU Sharp beállítással) pedig 50-55 W.




 Új alaplap, új chipkészlet, új processzor. A 4 magos Intel Kaby Lake CPU és a HD 630 GPU (5) a 8 GB DDR4 RAM segítségével bőséges erőt ad a gépnek a zene- és filmlejátszásnál előforduló számításokhoz. A zajtalan, kis fogyasztású és annál is kisebb méretű szilárdtest memóriák (SSD) végre megfizethetővé váltak, így a LuXor PC-be már csak ilyen tárolókat építek be a régi zajongó, sok káros rezgést és hőt előállító merevlemezek helyett. Az SSD-ket közvetlenül az alaplapra szereljük, így nem kell bajlódni a kábelezéssel, elhelyezéssel. Az operációs rendszert tartalmazó meghajtó mellett lehetőség van egy nagyobb, akár több TB méretű SSD beépítésére is (6), amin egy teljes zenei gyűjtemény is elfér. (A saját gépemben használt 1 TB-os SSD-n nagyjából 2 ezer albumot tárolok veszteségmentes formátumokban.) Nagyobb zenei, vagy filmgyűjtemény tárolására külső merevlemez, vagy hálózati  adattároló (NAS) használatát javaslom.

 A Paul Pang USB kártyák a Luxor PC-k elmaradhatatlan alkatrészei, minőségi összeköttetést biztosítanak a gép és a külső eszközök (D/A konverterek, hangprocesszorok) között. Az új verzióban sincs ez másként, de itt már egy új, kimondottan ehhez a géphez kifejlesztett, önállóan egyelőre nem is kapható verzió kapott helyet, a PP v5 USB 3.0 kártya (7), amiben a korábbiaknál használt, de mára kissé elavult NEC helyett egy modernebb VIA chip dolgozik.

 A digitális hangtechnika egyik legfontosabb paramétere a mintavételi frekvenciához igazodó órajel stabilitása, pontos ütemezése. Ám a rendszerbe kötött digitális készülékek saját órajele kisebb-nagyobb mértékben eltér egymástól, ami lejátszási problémákhoz, ütemcsúszás (jitter) jelenséghez, jeltorzuláshoz vezet. (Hasonlít ez a jelenség fiatal korom legviccesebb bulijához, ahol saját walkman-jén minden résztvevő más zenét hallgatott és táncolt is rá.) Sokan - degradálóan - ezt nevezik tipikus digitális hangzásnak. A stúdiókban ilyen lazaság nem megengedett, ezért az ott használt professzionális készülékek szinkronizálását egy közös, nagy pontosságú, központi órajel generátor oldja meg, biztosítva a zavarmentes jeltovábbítást és működést a néha egészen hosszú és bonyolult jelutakon. Miért ne használnánk ezt a megoldást otthoni rendszereinkben? E gondolatra építve a  LuXor PC legújabb fejlesztésének fő iránya a részegységek digitális szinkronizálása volt. A koncepció alapja egy előfűtött, hőszabályozott OCXO kristály oszcillátor (4), ami a kommersz készülékekben használt rezgőköröknél jóval pontosabb órajelet állít elő. A LuXor PC összes adattovábbításért felelős egysége (SSD-k, alaplap, hálózati és USB kártya) erről kapja a szigorú órajelet, így katonás fegyelemben és tökéletes szinkronban képesek működni

 A gépben semmilyen mozgó alkatrész nincs, így nem is kelt mechanikai rezgéseket, de a masszív gépház a külső rezgéseket is hatékonyan csillapítja, illetve tartós használat esetén is biztosítja a normális (35-40 C fok) üzemi hőmérsékletet. Néhányan aggódnak a passzív hűtésű számítógépek melegedése miatt. A gyanútlan megfigyelőnek meglepő lehet, hogy a gépház üzem közben kézmeleg, de ez teljesen normális jelenség. Az alábbi ábrák a LuXor PC központi processzorának hőmérsékleti változását mutatják bekapcsolás után 5 órás zenelejátszás, illetve egy 90 perces full HD film lejátszása során (23 fokos környezeti hőmérséklet mellett):



 Audio felhasználás közben a hőmérséklet nagyjából 2 órán át folyamatosan emelkedik, majd 36 C fokon állandósul. Video lejátszás közben (a magas képminőséget adó, de viszonylag sok számítás igénylő madVR algoritmust használva) a hőmérséklet 1 óra után állandósul 38 fok környékén. Ezek az értékek messze alulmúlják a gyártók által engedélyezett 75-80 C fokos határértéket. A gép processzora tartós üresjáratban nagyjából 33 fokos, tehát csupán 10 fokkal melegebb a környezetnél. Mindez persze csak akkor igaz, ha a gépház képes hőt leadni, tehát nincs letakarva, szűk szekrénybe szorítva.

 A LuXor PC audio és video lejátszásra hangolt BIOS beállításokkal kerül kiszállításra. Igény esetén a szükséges szoftverek telepítését és beállítását is elvégezzük, de ezek megvásárlása, regisztrálása a megrendelő feladata. Helyszíni telepítésre, használati betanításra is van lehetőség, továbbá vállalom a filmes és zenei gyűjtemények rendszerezését, optimalizálását is, mivel ez a számítógépes lejátszás kényelmének egyik alapja. Ahogy régebben, továbbra is biztosított a felhasználók teljes körű támogatása, de rendszeres értesítést kapnak a fejlesztésekről, frissítési lehetőségekről is.

 A gép műszakilag nagyrészt megegyezik a Paul Pang gyártásában készülő PPA Serverrel (ára 4.990 USD), de a LuXor PC lelkében erősebb processzor dolgozik, illetve itt az USB kártya is külön tápellátást kapott.

............................................

 Saját portékát dicsérni visszatetsző viselkedés, de mivel a LuXor PC esetében felhasználó is vagyok, így a bemutatóba talán befér néhány szubjektív gondolat. Számomra is meglepő a hangzás változásának mértéke a korábbi Luxor PC-k produkciójához képest. Mértékegységünk továbbra sincs a hangminőségre, de talán magáért beszél, hogy az új LuXor PC jóval élvezetesebb, folyékonyabb, gyorsabb, dinamikusabb megszólalást ad mindenféle szoftveres hangolás nélkül is, mint a korábbi verziók jó néhány trükk, optimalizálás után sem. Másik meglepő tanulság számomra, hogy az új verzió hangzásán kevésbé módosítanak a szoftveres állítások, amiket eddig kötelezőnek gondoltam, de most nélkülük sincs komoly hiányérzetem. Persze itt is kipróbáltam az AudioPhil Optimizert és a Fidelizert, hallom is a hatásukat, de olyan gyengének érzem a különbséget, hogy nem is javaslom a velük járó macerát. Egy jól beállított jRiver a felesleges szolgáltatásoktól megszabadított Windows 10 rendszeren, vagy a Linux alapú lejátszók (Daphile, AP Linux) egyaránt nagyszerű élményt képesek nyújtani az új LuXor PC segítségével.




Műszaki adatok:

Ház kialakítása:           passzív hőcsöves hűtés
Tápegység:                   árnyékolt toroid transzformátor, 4 körös lineáris tápegység
Központi processzor:  Intel i5 Kaby Lake
Memória:                      2 x 4 GB DDR4 RAM
Grafikus processzor:   Intel HD 630
Rendszerlemez:           120 GB SSD
Háttértár:                     opcionális zenei tárhely 1 TB SSD
                                       (filmekhez külső meghajtó, vagy NAS használatát javaslom)

Csatlakozások:            HDMI, DVI, D-SUB
                                      Paul Pang v5 USB 3.0 kártya
                                      4 db USB 3.0, 2 db USB 2.0
                                      alaplapi 7.1 audio, PS2, RJ-45 GB ethernet

Energia fogyasztás:    standby állapotban 2 W
                                      audio lejátszás során 30-35 W
                                      videó lejátszás során 50-55 W
                                      maximális terhelésen 75 W  

Mechanikai méret:     44 x 32 x 11 cm (szélesség x mélység x magasság)
Tömeg:                        13 kg


 Az új LuXor PC 2018. márciustól kapható. Szállítási határidőről, árról, további műszaki információkról a fapaci@gmail.com címen lehet érdeklődni.

2018. január 7., vasárnap

Akusztikai oktatás

 2018-ban havi rendszerességgel tartok akusztikai mérés és tervezés témakörben oktatást. A résztvevők hasznos elméleti és gyakorlati ismereteket kapnak saját zenehallgató, vagy moziszobájuk akusztikai tervezéséhez, építéséhez, optimalizálásához. Nem merev előadásról, sokkal inkább egy vezetett társalgásról, szakmai beszélgetésről van szó.



Amit a résztvevők kapnak:


- elsajátítják az akusztikai jelenségek megértéséhez szükséges alapismereteket,
megismerik a teremakusztika működését

- megismerkednek az akusztika mérőeszközeivel, személyesen kipróbálhatják ezek használatát,
megtanulják a mérési adatok, görbék, ábrák értelmezését, elemzését

- ismereteket kapnak az akusztikai problémák javításának lehetőségeiről,
a korrekció tervezési módjairól, az akusztikai modellezés lehetőségeiről

- konkrét esetek tárgyalásával elemzési és tervezési gyakorlatot szereznek

- személyes konzultáció

- a foglalkozás idején frissítő italok és snack


Amit a résztvevőknek hozniuk kell:


- fizikai és számítástechnikai alapismeretek, műszaki érzék

- nyitottság, érdeklődés, aktivitás

- otthoni akusztikai problémáikkal kapcsolatos élmények



A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. A foglalkozások 4-5 óra terjedelemben,
kis csoportos létszámmal (3-5 fő) zajlanak minden hónap utolsó vasárnapján. 

Helyszín: Budapest II. kerület, autóval és tömegközlekedéssel jól megközelíthető.
Ingyenes parkolás az épület előtt. 

Részvételi díj: 10.000,- Ft

Jelentkezni, érdeklődni emailben a fapaci@gmail.com címen, 
vagy telefonon a 06309946437 számon lehet.

Papp László hangmérnök, okleveles villamos és gépészmérnök

2017. szeptember 19., kedd

Az akusztika tervezhetősége


 A napokban több beszélgetésben is visszatérő kérdés lett az akusztikai beavatkozást követő mérés szükségessége. A vitákban kritikaként kaptam meg, hogy nem végzek minden esetben ellenőrző mérést. Lentebb ezt igyekszem megindokolni, de felhívnám a figyelmet, hogy professzionális házimozi építő cégek sem adnak akusztikai jellemzést az elkészült szobákról, pedig a milliós költségvetésbe talán beférne ez a szolgáltatás is. Ha ezt náluk elnézzük, akkor szerintem egy 15e forintos tanácsadásnál sem fair felróni. Csak az elmúlt nyár során két olyan moziszobába is hívtak akusztikai mérés ügyében, amit neves cégek építettek, de az ügyfeleknek fogalmuk sem volt, mit tud az 1-2 millióért megépített szobájuk. Ha én milliókat költenék ilyen beruházásra, erősen érdekelne, mit kaptam a pénzemért, de hát nem vagyunk egyformák...

 Nálam a folyamat helyszíni felméréssel indul. Az ebből kapott közvetlen és számolható adatok alapján jól feltérképezhetők a helyiség akusztikai jellemzői, láthatóvá válnak a hibák, problémák. A helyszíni szemle nem csak egy mikrofonos mérésből áll, a szoba elrendezése, fizikai méretei, a falszerkezetek kialakítása is fontos információ, no és persze a megrendelő elvárásait is figyelembe kell venni, hiszen nem mindenki ugyanolyan célokkal, lehetőségekkel, pénztárcával rendelkezik. Mindezek birtokában elrugaszkodhatunk a valóságtól, a szoba viselkedése modellezhetővé válik. Szokványos szimmetrikus téglatest alakú helyiségnél ez egészen könnyű, bonyolultabb térkialakításnál nehezebb, de itt sem lehetetlen, főleg ha az ingyenes (azaz butácska) szoftverek mellett hajlandóak vagyunk komolyabb eszközöket is hadrendbe állítani. A modellezés eredményeként virtuálisan kipróbálhatjuk, miként alakul a szoba viselkedése különböző akusztikai beavatkozások nyomán, így nem kell a helyszínen naphosszat kísérleteznünk kamionnyi panellel felszerelkezve, a megrendelő életét és lakását felborítva, szétfurkálva. Érdemes figyelembe venni, hogy egy átlagos szobába szükséges panelmennyiség becsületes telepítése több órás munka, különösen ha a mennyezetre és egyéb cseles helyekre is tenni kell belőlük. A sikeres szimuláció eredményeként megkapjuk a szobába szükséges akusztikai eszközök mennyiségét, felületét, anyagszükségletét, elhelyezését, de a számítástechnika mellett a szakmai rutint sem érdemes alábecsülni. Az eszközök elkészítése szakmunka (ügyes kezűek maguk is megpróbálhatják), így nem árt, ha van egy rátermett gyártó a közelben, aki jó esetben egyedi paneleket is hajlandó elkészíteni. Ha a tervezett eszközök a valóságban is helyükre kerülnek, komoly esélyünk van rá, hogy minden terveinknek megfelelően alakul és azokat az akusztikai paramétereket kapjuk, amiket megcéloztunk. Jó esetben az ügyfél is elégedettségének ad hangot.

 Itt következik a kérdés, újabb méréssel ellenőrizzük-e a beavatkozás hatásait. Mérnökként azt mondom, hogy az esetek többségénél ez műszaki szempontból nem szükséges, de vannak más szempontok is. Ha a megrendelőben van némi technikai kíváncsiság, számára hasznos lehet, ha a fülével érzékelt változást a műszaki adatokban is látja és persze nekem is hasznos infó, ha látom, a modellezés mennyire stimmel a valósággal. Az eddig megvizsgált félezer szobának 5-10 %-ánál volt lehetőségem utólagos ellenőrző mérést végezni és egyetlen eset sem volt közöttük, ahol a valóság nagy mértékben eltért volna a számításoktól. E tényre is támaszkodva én általában nem szorgalmazom az ellenőrző mérést, de kérésre természetesen szívesen elvégzem (csak hát ez újabb egyeztetés, utazás, költség).

 Rögtön itt egy példa a tervezett és valós produkció hasonlóságára. Egy nagy méretű (70 m2, 270 m3) moziszoba akusztikai átalakítása készült el a nyáron és most volt szerencsém a megrendelő kérésére ellenőrző méréseket végezni. A megcélzott átlagolt utózengési idő 70 és 10k Hz között 0,45 - 0,5 sec volt a 100 Hz feletti oktávokban. Ez némileg magasabb, mint amit átlagos házimozi szobáknál beállítunk, de ennek a helyiségnek a térfogata is jóval nagyobb az átlagnál. Az eredeti állapotban végzett mérés ilyen utózengési eloszlást mutatott:




 A tavasszal begyűjtött adatok alapján elvégeztem a modellezést és néhány nappal később elküldtem a javasolt beavatkozás részleteit. Kb 20 m2 széles sávú fali és mennyezeti elnyelő panelt, 4 m2 diffúzort, 4 db sarokba építendő elnyelőt, 4 db egyedi rezonátort, 8 m2 speciális szőnyeget és 30 m2 textíliát javasoltam telepíteni a meghatározott elrendezéssel. Módosításokat javasoltam a helyiség bútorozásában és a technika eszközök elhelyezésében is. Néhány napig még konzultáltunk a beszerzési forrásokról, színvilágról, rögzítési megoldásokról, levelezésünkbe közben egy osztrák kereskedő is bekapcsolódott, aztán hónapokig kíváncsian vártam a fejleményeket. Ügyfelem részben gyári panelekkel, részben saját keze munkájával valósította meg a beavatkozást nagyjából 450e Ft teljes bekerülési költséggel. A szoba technikai berendezései 35M Ft értéket képviselnek, tehát az akusztikára költött összeg kb 1 %. A munka végeztével küldött nekem egy lelkes köszönő levelet, de rögtön meg is kért, hogy ha felé járok, készítsek egy új mérést, mert nagyon kíváncsi a változásokra a grafikonokon is. A Sopron környéki helyszín miatt sokat kellett várni az alkalomra, de a hétvégén éppen ott dolgoztam egy TV közvetítésen, így végre sort keríthettünk az akcióra. Nagy örömünkre az alábbi utózengési görbét rajzolta ki a szoftver:



 Az utózengés persze csak egy paraméter a sok közül, de a rendezése alapszintű elvárás. Ha az oktávok értékei között túl nagy különbség van, felborulhat a hangzási egyensúly, a túl hosszú zengés pedig elmossa az impulzusokat, unalmassá, dinamikailag szegényessé teszi a hangzást. További tanulságos infókat adnak az alábbi ábrák is. Elsőként a mért torzítás előtte/utána:



Illetve a szoba impulzusválasza előtte/utána:




 Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebben a projectben is tökéletesen teljesültek a célok, a helyiség modellezett és valós viselkedése között nincs érdemi különbség.

 Egy orvos nem ír fel olyan gyógyszert, aminek nem ismeri a hatását. Egy szakács nem tesz az ételbe olyan összetevőt, aminek nem ismeri a hatását. Én nem ajánlok olyan panelt senkinek, aminek nem ismerem a hatását (pedig a kereskedők erősen tukmálnak mindenfélét). Egy akusztikai panel nem túl bonyolult szerkezet, a kiváltott hatást leginkább a felhasznált anyag és az elhelyezés határozza meg, ezek pedig kiismerhetőek, jó esetben dokumentáltak is, tehát modellezhetőek. Egy 50 kg/m3 sűrűségű ásványgyapottal töltött panel ugyanazt a hatást fejti ki, akár piros, akár kék posztóba tekerjük. Egy 10 ohmos ellenállás 10 ohmos ellenállás marad a márkajelzéstől függetlenül. Ha mindig mindent csak folyamatos méréssel tudnánk fejleszteni szimuláció nélkül, a konstruktőrök már rég kihaltak volna, nem létezne termékfejlesztés és soha nem jutottunk volna ki a világűrbe. Én örömmel kimegyek másodszor is egy helyszínre, hiszen ez számomra is egy visszacsatolás, de ezt a megrendelők 95 %-a nem kéri, ők megelégszenek azzal, amit a saját fülükkel hallanak.

2017. június 22., csütörtök

Akusztikai mérés

 Lassan közelitek a félezres számhoz, ami az általam végzett helyszíni akusztikai mérések számát illeti. Nagy ünnepséget nem tervezek az alkalomra, de mostanában kicsit végiggondoltam, honnan is indultunk, hova érkeztünk, közben mi változott. 

 Az első 1-2 évben jellemzően fura arcot vágtak a megrendelők, mikor sorolni kezdtem szobájuk jellemzőit, de manapság már egyre kevesebb meglepődést látok, ami talán azt is jelenti, hogy időközben szépen elterjedt az akusztika paramétereinek jelentése. Már nem hangzik kínaiul az utózengési idő és a lecsengés spektrális eloszlása, meg a módusok működésével is egyre többen tisztában vannak. Kevesen dőlnek már kardjukba, mikor szembesülnek vele, hogy hiába a körültekintően kiválasztott és sok pénzért megvásárolt hangsugárzó, erősítő, a rossz akusztika képes bármelyik minőségét lerontani. Maradjon köztünk, hogy tanácsadóként kicsit büszke vagyok erre az általános tájékozottságra, de a gyártókat is dicséret illeti. Az akusztikai panelek ma már nem ormótlan képződmények, amik házasságokat dönthetnek romba, hanem igényes kinézetű lakberendezési tárgyak, amik inkább hasonlítanak festményekre, vizuális látványelemekre, mint valami ipari termékre. Mindezek ellenére talán mégsem felesleges leírnom, miből is áll az akusztikai mérés és mit kap a megrendelő.

 Maga a mérés 30-60 percet vesz igénybe a szereléssel együtt. Szükség van hozzá minimum egy elfogadható minőségű hangsugárzóra és erősítőre, minden mást (jelforrás, műszerek, adatrögzítők, kábelek, mikrofon) én viszek. A szoba paramétereit mérjük, így a hangsugárzó és az erősítő minősége másodlagos, ha nincs komoly problémájuk. A mérés idejére kikapcsolunk minden elektronikus szobakorrekciót, ami leginkább a megrendelőre hárul, bár kényszerűségből lassan én is megtanulom az összes házimozi készülék menüjét. A procedúra során különféle zörejeket játszok le és rögzítek vissza, amihez nem árt a csend és némi türelem. A hangerő nem bántó, de a lejátszott műsor egyáltalán nem szórakoztató, tehát késő este nem célszerű bosszantani vele a szomszédokat.

 A mikrofonnal befogott adatok egy számítógépen gyűlnek össze. Néhány grafikont azonnal tudok mutatni a helyszínen és ezek alapján nagy vonalakban meg is tudjuk beszélni, mik a komolyabb problémák és ezek elhárításához milyen beavatkozások szükségesek. Részletes elemzést otthoni számolás után küldök emailben, amiben szerepelnek a mérési eredmények grafikonjai, ezek szöveges értelmezése, a szoba akusztikai jellemzése a hibák felsorolásával, illetve javaslataim a helyzet javítására. Meg tudom mondani, milyen akusztikai panelre, anyagra van szükség, ebből mennyit és hova kellene tenni ahhoz, hogy megfelelő hangzást kapjunk, de legalábbis ne a szoba legyen a durván leggyengébb láncszem a rendszerben. Tudok ajánlani konkrét paneleket, gyártókat, de otthoni kivitelezéshez is tudok tippeket, segédleteket adni.

 Jelen esetekben akusztikai méréssel és tervezéssel foglalkozom. A hangzás minőségéért nagy mértékben felelős az akusztika, de azért nem árt azzal sem tisztában lenni, milyen minőségű hangot szólaltat meg a hangdoboz, a lejátszó rendszer önmagában. Ezért házimoziknál az akusztika vizsgálata mellé extraként kérhető a csatornák hangerejének műszeres kalibrálása, az elektromos "szobakorrekció" és az EQ hatásosságának, helyes működésének ellenőrzése, illetve a mérési adatok alapján történő módosítása. HiFi rendszereknél ezek ritkán szerepelnek a láncban, ott a hangsugárzók átviteli mérését szoktam még felkínálni érdekes információként.

 Mindennek ára Budapesten 15e Ft, vidéken távolság és megegyezés kérdése. Távolabbi helyszín esetén célszerű több megrendelőnek összefognia, így többfelé osztódik a kiszállási díj, alacsonyabb lesz a fejenként fizetendő összeg és nekem sem egyetlen mérés miatt kell fél napot autóznom. A helyszíni akusztikai mérés megrendelhető írásban a fapaci@gmail.com email címen.



2017. április 14., péntek

Elektronikus szobakorrekció - gyógyír vagy illúzió?

 A modern AVR készülékeknél és a számítógépes lejátszó szoftvereknél ma már alapszintű funkció a digitális szobakorrekció (DRC - Digital Room Correction), amire sokan a helyiség akusztikai hibáinak dicsőséges legyőzőjeként tekintenek. Van-e ennek reális alapja, vagy csak egy újabb marketing blöffről van szó?

 A hangreprodukáló megoldásokkal szemben támasztott legfőbb elvárásunk, hogy minél kevesebbet módosítsanak a hangfelvételen, azt lehetőleg olyan formában tolmácsolják felénk, ahogy az alkotók elképzelték és a stúdiókban beállították. Ehhez tökéletes jelátvitelt produkáló készülékekre és hibátlan akusztikájú helyiségre van szükség, ami az elérhetetlen álmaink számát gyarapítja. A lejátszó rendszer és a hallgatási környezet mindig módosítja a megszólalást, a készülékek színezik az arányokat, az akusztika térben és időben is tologatja a produkció paramétereit. Az átviteli hibák ellensúlyozásának igénye nem új, már a múlt évszázad közepén megjelentek a hangszínszabályzók, majd a soksávos analóg, később digitális Equalizerek, DSP-k, 1-2 évtizeddel ezelőtt pedig a házimozi erősítőket kezdték felvértezni automatikus bemérő és korrekciós szolgáltatással. A konzervatívabb HiFi vonalon is találhatunk példát ilyen lehetőségre, több cég is fejlesztett komplex korrekcióra képes készülékeket. Közülük a DEQX egyik típusával tartósan éltem is együtt. Ma már nehezen találunk olyan AVR-t, vagy lejátszó szoftvert, amiben minimum EQ ne lenne, de a komolyabb példányok komplexebb beavatkozásra is képesek. A Pro Audio világban is elterjedt a DSP, EQ használata rendezvények hangosításánál, ahol enyhíteni kell a problémás akusztikai környezet hatásait.

Professzionális EQ használata rendezvény hangosításnál

 A hangsugárzóink által keltett hangnyomás szintje és fázishelyzete a frekvencia függvényében változik, még a legdrágább példányok sem képesek lineáris átvitelre. A helyiség akusztikája is más-más hatást kelt minden frekvencián és hallgatási pontban. Ahogy változtatjuk a megszólaltatott jel hangmagasságát és a hallgatási pontot, néha igen komoly, 15-20 dB szintkülönbséget is tapasztalhatunk egy átlagos lakószobában. Hab a tortán, hogy az impulzusoknak nem csak a jelszintje, hanem időbeli eloszlása is változik. Egy zengő helyiségben a visszavert hanghullámok több száz métert tesznek meg, rengetegszer pattognak a felületek között, míg a fülünkhöz érkeznek, vagy elhalnak. Mire megteszik ezt az utat, késleltetést szenvednek, aminek mértéke akár 1 másodperc is lehet. Ez a századmásodperces időközökkel operáló zenében már komoly elcsúszást jelent. A késésben lévő hang keveredik a közvetlen hanggal, kusza eredményt adva, az impulzusok elkenődnek, a hangszínek módosulnak, bizonyos hangok korábban érnek el hozzánk, mint társaik.

 Mit kínálnak a DRC szolgáltatások? Alap szinten szükségük van egy hangnyomás görbére és az abban tapasztalható kilengéseket tükrözik, tehát a kiemeléseknél leszabályozzák, kioltásoknál emelik a jel szintjét. De vegyük észre, nem magát a hibát kezelik, hanem a közvetítendő jelbe nyúlnak bele! Ettől még nem fog javulni a hangsugárzónk átvitele, sem a szobánk akusztikája. A durvább hibák sohasem járnak egyedül, egy hangsúlyos hangnyomás eltérés mögött mindig ott van a fázishiba és a megnövekedett torzítás is. Ezek a jelszint tologatásával nem kompenzálhatóak. Ha a hallgatási pontban a mérés kiemelést jelez egy hangmagasságban, annak oka gyakran az akusztikában keresendő, a direkt hanghullámhoz túl sok visszaverődés keveredik. A korrekció ilyenkor a problémás frekvencián visszavesz a jel szintjéből, hogy a hallgatási pontban referencia hangnyomás jelenjen meg, de ettől még a közvetlen és visszavert hangok rossz aránya nem változik. Mivel az akusztika a szoba minden pontján más hatást fejt ki, a DRC által használt korrekció csak a mérési pontban lesz megfelelő, néhány cm-rel odébb már nem, sőt ott esetleg többet ront, mint javít a helyzeten.

 Komolyabb megoldásoknál a korrektor nem csak a jel szintjén változtat, hanem az idő tengely mentén is beavatkozik, kompenzálva a hangsugárzó frekvenciafüggő késleltetését és a szoba akusztikai gerjedéseit. Továbbá több mérési pont eredményét átlagolja, ez alapján kalkulál egy kompenzációs algoritmust, de mivel nem tudja, éppen hol tartózkodunk a szobában, az eredmény sehol nem lesz tökéletes.

Anthem korrekció eredménye

 Ideális esetben a mérési ponton a DRC kiegyenlítő hatására egy közel lineáris hangnyomás görbét kapunk. Most tapsolhatnánk is örömünkben, főleg ha minden esetben egyedül nézzük a filmjeinket, hallgatjuk zenéinket, lehetőleg kipányvázva, nehogy kidőljünk az ideális helyzetből. De sajnos a hangzásnak nem csak egy paramétere van, a lineáris jelszint még kevés a sikerhez. Jó tudni, hogy az EQ-kban alkalmazott szűrők többsége nem csak a jelszinten módosít, hanem beleszól a fázismenetbe és a torzításba is. Minél nagyobb a szintmódosítás mértéke és minél kisebb a sávszélessége, annál nagyobb és "meredekebb" fázistolás történik. Az alábbi ábrán látható, miként módosul a fázismenet egy 100 Hz-en történő jelszint növelés hatására:


 12 dB kiemelés esetén a fázis a beavatkozási pont alatt és felett ellenkező irányban közel 45 fokot módosul, ami 90 fokos eltérést ad 85 és 120 Hz-nél. Nem véletlen, hogy a komolyabb korrektorokban nincs is engedélyezve ilyen mértékű korrekció, pedig a helyzet néha megkövetelné. A problémát tovább súlyosbítja, hogy berendezéseink, elsősorban a hangsugárzók fázismenete közel sem lineáris. Egy manapság divatos ELAC hangdoboz esetében így néz ki:


 A gyakorlat azt mutatja, hogy a teljesen automatikus szobakorrektorok eredményessége igen esetleges. A fent vázolt elvi problémák mellé még belép a képbe a spórolás, a rossz minőségű mérőrendszer, a felhasználó gyakorlatlansága, de a szoftverek is igen nagy hibával dolgoznak. Tanulságos saját méréssel ellenőrizni, az AVR milyen módosításokat javasol. A problémás frekvenciákat általában sikeresen megtalálja, de a jelszint módosításának mértéke néha meglepő. Találkoztam olyan esettel is, hogy az EQ 100 Hz-es pontján végrehajtott módosítás a valóságban 85 Hz-en történt meg, de olyan is volt, hogy a felhasználó részéről elkövetett mérés idején a szobába beszűrődő utcazaj miatt a rendszer a teljes basszussávot leszabályozta.

 Jobb eredményre számíthatunk, ha különálló processzort alkalmazunk. Az ezekbe épített korrektorok nagyobb szabadságot engednek a beavatkozásokra, több paramétert is felkínálnak, bemérő funkciójuk is precízebb, ráadásul számítógépről vezérelhető a működésük.

DEQX processzor vezérlő felülete

 Az asztali készülékek mellett a számítógépes zene- és filmlejátszás terjedésével természetesen a szoftverekben is megjelentek a szobakorrekciós lehetőségek. A komolyabb megoldások képesek a speciális mérőszoftverek adatait felhasználni és egészen pontos szűrőket aktiválni. Az alábbiakban erre mutatok egy praktikus példát.


Az ingyenes Room EQ Wizard eredetileg akusztikai mérésekre lett kitalálva, de az évek során sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy átviteli mérésekre is alkalmas lett, sőt saját EQ tervező szolgáltatása is van. Ezzel a szoftverrel végeztem néhány mérést egy 55 m2-es, több funkciós szoba több pontján, jellemzően ott, ahonnan zenét szoktam hallgatni (filmnéző kanapé, íróasztal, ebédlő sarok):



 A hangnyomás görbéket átlagolhatjuk, de külön is felhasználhatjuk, csak arra kell figyelni, hogy az effektív szinteket hozzuk azonos értékre az átlagolás előtt. A több ponton végzett mérés átlagolt és szintben korrigált görbéje így néz ki nálam a két frontcsatorna esetében:



 Nagy dráma nem látható a görbéken, még dicsekedni is lehetne velük,  de ez egy akusztikailag kezelt helyiség, átlagos lakószobákban ennél nagyobb kilengések érzékelhetőek. Ezeket a görbéket tekinthetjük kiindulási alapként és felkínálhatjuk a REW EQ tervező szolgáltatásának. Az automatika néhány általános paraméter megadása után el is készít nekünk egy ajánlást az átvitel módosítására. Komoly ember nem elégszik meg ennyivel, érdemes manuálisan is belenyúlni a szűrőkbe, esetleg saját preferenciáinkat is belecsempészve. Én sem lineáris átvitelt céloztam meg, kicsit megemeltem a basszus tartomány szintjét 100 Hz alatt, az automatika ellenvetés nélkül tudomásul vette döntésemet. Pár perces munkával egy ilyen EQ beállítást hoztam össze 16 szűrővel:




 Vegyük észre, mindegyik szűrőnek más a beavatkozási frekvenciája, sávszélessége és mértéke! Az EQ-val és nélküle mért átviteli görbék:




 Feltételezem, nem kell megjelölnöm, melyik görbe a módosított. A hangsugárzótól 7 méterre mért +- 2 dB-es kilengés már nem rossz eredmény egy lakószobában, ez még egy hangstúdióban is elmenne. A célegyenesbe fordultunk, a jelszinteket már sikerült beállítani. Most ütközünk abba a fent vázolt problémába, hogy a szűrők a fázismenetbe is belerondítanak. Ezen a REW már nem képes korrigálni, más fegyvert kell keresünk. Erre a feladatra tökéletesen megfelel a rePhase alkalmazás, amivel többek között EQ szűrők finomítását is elvégezhetjük. A REW-ben kreált szűrőcsapat fázismenete így nézne ki, ha beletörődnénk:


Pár perces tuningolás után a fázismenet így néz ki:



 Az eredmény nem tökéletes, lehetne még dolgozni rajta, de a különbség már most is jól látszik. A 40 fokos elfordulásokat sikerült 20 fok alá tolni minden frekvencián, a különösen érzékeny középső oktávokban pedig gyakorlatilag nincs fázis anomália. Már csak annyi dolgunk van, hogy a finomhangolt szűrőnket megetessük a lejátszó szoftverrel. Ehhez több partnert is találunk, én a jRiver playert használom, ott ez a művelet pár kattintás csupán. Megtehetjük, hogy ha a szoba több pontján is rendszeresen hallgatunk zenét, mindegyikhez készítünk egy korrekciós beállítást és a lejátszó szoftverben pár kattintással váltunk közöttük igény szerint.

 Mit értünk el mindezzel? Műszaki szempontból jóval korrektebb lett az átvitel, de ez hallható is? Határozottan igen. A hangnyomás kiemeléseinek és beszakadásainak kisimítását úgy éljük meg, hogy a hangképből hátrébb lépnek a forszírozott hangok és megjelennek az eddig elnyomottak. Korábban nem érzékelt hangszerek kerülnek elő, a zenei futamok kiteljesednek, a megszólalási arányok helyükre kerülnek. A basszus tartományban korábban uralkodó 2-3 hang mellett megszólalási jogot kap a többi is, a nagybőgőre felkerül mind a 4 húr. Stabilabbá válik a térérzékelés, miközben a teljes hangzás lenyugszik, szerethetőbbé válik. Az előrelépés egyértelmű, de ne bízzuk el magunkat! A hangsugárzó és a szoba problémái megmaradtak, csak most kevésbé halljuk őket. A varázslat működik, de a csoda most sem következett be. A tökéletes megoldáshoz továbbra is magas minőségű berendezések és jó akusztika szükséges.


2017. március 11., szombat

Roon + HQ Player


 Folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy mit gondolok róla, no és engem is érdekelnek az újdonságok, így hát tettem egy próbát a Roon + HQ Player lejátszó megoldással. Mostanában elég sokat költöttem audio és fotós szoftverekre, így már nagyon nem akaródzott újabb pénzeket kiadni, de szerencsére mindkét applikáció kínál néhány napos ingyenes próbalehetőséget.



 A Roon igen határozott koncepciót képvisel és jó érzékkel támogatja meg az új felhasználói szokásokat, készülékeket. Meglepően szabadon konfigurálható a jelfolyam, jól eltalált szolgáltatásokat kínál a DSP, természetesen nem hiányzik a ma már alapnak mondható "szobakorrekció" (ami persze nem az, aminek hívják), szinte bármivel vezérelhető, PC-re, táblagépre, okostelefonra is elkészítették a szükséges applikációkat. Innen már csak egy ugrás lenne, hogy a konyhai csaptelepről is tudjuk állítani a hangerőt. Jól képzett média szerverként a Roon képes hangkimenettel rendelkező eszközeinkre streamelni a műsort, így lehetőség van a lakás több pontján, több kütyüvel is zenét hallgatnunk. Persze van Tidal hozzáférés is, méghozzá egyszerűbb, mint más lejátszóknál. Mindezen előnyök azonban nálam néha hátrányként jelentkeztek, folyamatosan azt éreztem, nem én vagyok a célközönség. A Roon kezelő felülete határozottan érintő képernyőkre lett kitalálva és nem is a legnagyobb felbontásra. Telefonon még barátságosnak és okosnak mondható, de 3 méteres fullHD vetített képen, pláne a 4K monitoromon furcsa érzéseket keltenek a hatalmas kezelő gombok, a számomra logikátlan listák, kéretlen infók, elnagyolt grafikai elemek. Bosszantó, hogy a full screen megjelenés mellett nincs méretezhető ablakos kinézet (vagy csak én nem találtam meg?).

 Sokfelé olvasható, hogy a Roon metaadat kezelése világbajnok, de engem nem győzött meg. Sok éven át gyarapított zenegyűjteményem meglehetősen rendezett, minden infósáv ki van töltve, a lemezborítók, műsorfüzetek katonásan sorakoznak az albumok mappáiban, így minden komolyabb lejátszó szoftverben átláthatóan jelenik meg az állomány. A Roon nem elégedett meg ezzel, mindent elkövetett, hogy felülbírálja, felülmúlja a megszokott elrendezést. Lecserélgette a borítóképeket, az egy-egy zeneszerzőtől származó kiadványokat szétszórta fura, számomra idegen szempontok szerint, némelyiket alig találtam meg. Dicséretes, hogy a Netről rengeteg infóval egészíti ki a gyűjteményünket, de én ezt egyáltalán nem igénylem, tisztában vagyok szeretett zenekaraim, zeneszerzőim adataival. Persze, nem sértődöm meg, ha próbálnak kiokosítani, nyilván rám fér, de amikor egy album lejátszása után a Roon megpróbálta kitalálni, mit szeretnék a továbbiakban hallgatni, abból néha vicces, néha döbbenetes pillanatok születtek. Biztosan sokaknak bejön ez a szolgáltatás, talán az átlagnál tudatosabb, határozottabb zenehallgató vagyok és minden alkalommal én akarok muzsikát választani. Ahogy kollégám mondani szokta: Könyörgöm, ne segíts!

 A HQ Player esetében teljesen más koncepciót fedezhetünk fel. Itt a külcsín hátrébb került a szempontok listáján, ellenben a lejátszás állítható paramétereinek sokasága lenyűgöző (legalábbis annak, aki ezekkel szeret bíbelődni). Itt is van okos DSP, szabadon konfigurálhatjuk a kimeneteket, sok protokoll közül választhatunk, lehetőségünk van PCM-DSD konverziókra, upsamplingre és olyan algoritmusokat is aktiválhatunk, amiknek értelméről fogalmam sincs. A felület erősen fapados, ingyen whiskey sincs, de a HQ Player kijátszó alkalmazásként alárendelhető más, komolyabb grafikus felülettel rendelkező FrontEnd szoftverekhez, mint a Roon, jRiver.



 Mindkét szoftver gond nélkül felkúszott a Windows Server 2016 rendszert futtató Luxor PC-re és hamar összebarátkozott TEAC NT-503 D/A konverteremmel. A Roon vezérlése néhány kattintás után tökéletesen működött a munka PC-men és az Androidos OnePlus 3T telefonomon is. Két napot adtam a szoftvereknek arra, hogy meggyőzzenek nélkülözhetetlenségükről. Mindenféle muzsikával etettem őket és magamat, többféle hangulatot is meg kellett teremteniük az elmélyült esti zenehallgatástól az éjszakai lebegésen át a zajos vendégsereg szórakoztatásáig. Tették is szépen a dolgukat, hibaüzenet, megakadás egyszer sem rondított bele ismerkedésünkbe, csak a Roon okoskodásait kellett néha felülbírálnom.

 Az általam évek óta használt jRiver már öreg motoros a piacon, nem sok újdonságot mutattak fel mostanában, de ugye nem is kell feltétlenül. Komoly esélyt adtam annak, hogy trónfosztás történik és a Roon elviszi a vándorserleget, de némi bizonytalanság után a 3. napra kialakult a stabil véleményem: nem kell ez nekem. Hangminőségben, hangulatban természetesen jól érezhető különbség van a lejátszók között, de egyikre sem tudnám azt mondani, hogy valamelyik mindenben jobb a másiknál és ha egy új jövevény nem tud határozottan meggyőzni egyedülálló tehetségéről, akkor én öregesen maradok a megszokott partnernél. A Roon hangzásban nagyjából azt hozza, mint az alap beállításokkal hajtott jRiver, de egy tuningolt, testre szabott jRiverhez már nem ér fel. A HQ Player néha meglepően élvezetesen szólalt meg, szerettem a levegősségét, gyorsaságát és a nagy teret, amit a muzsika köré rajzolt, de gyakran villant fel agyamban a "mesterkélt" lámpa, ahogy néhány hónappal ezelőtt a BugHead esetében (bár ott gyakorlatilag folyamatosan világított). Nem állítom, hogy minden tudást kifacsartam a szoftverekből, tudálékos hangmérnök helyett inkább átlagos felhasználóként próbáltam viselkedni. A folyamat végén a hüvelykujj lefelé mutatott, nem lettem meggyőzve arról, hogy mindenképpen ki kellene fizetnem a Roon esetében a 120 USD éves használati díjat, a HQ Playernél pedig a 120 € vételárat, így hát megkönnyebbülten töröltem minden összetevőjüket a gépről és megpaskoltam a jRiver hátsóját, mi még jó darabig együtt fogunk élni.



 Sokszor tettem már próbát a különféle upsampling megoldásokkal és formátum konverziókkal, de eddig mindig arra jutottam, hogy köszi, szép és cuki, de inkább nem kérek belőlük, maradok az eredeti felbontásnál. Most viszont friss szelek fújnak, az új algoritmusok bizony már képesek annyi előnyt felmutatni, hogy a pár perces lenyűgözés után tartósan is használjam őket. A HQ Player DSP-je nagyon komoly, a TEAC DAC pedig örömmel fogadta a folyamatos DSD adatfolyamot. Elismerően bólogattam, ez bizony könnyedségben, dinamikában, tisztaságban felülmúlja a PCM verziót. Tettem is egy próbát az új jRiver hasonló szolgáltatásával és néhány napja nem is kapcsoltam ki, csak néhány perces ellenpróbát tettem néha, de végül aktív maradt a PCM-DSD konverzió. Kicsit jobban terheli a PC-t, de a Luxor PC-ben bőséges erőtartalék van. Akiknek natív DSD lejátszási képességgel bíró DAC van birtokukban, bátran tegyenek egy próbát az új szoftveres konverziókkal, mert nagy esély van a meglepetésre.


2016. november 7., hétfő

Új LuXor kábelek

 Az új LuXor kábelek megjelenéséhez kapcsolódva megosztom néhány ide vágó gondolatomat és történetemet. Nem egy tudományos okfejtés ez, inkább "hangosan" gondolkodás, amibe akár bele is lehet kötni néhány ponton, de velem így esett az eset.

Vezetőanyag

 A Luxor Gold kábelek fejlesztésével elérkeztem az ezüst/arany ötvözetű vezetők hangzási korlátaihoz, jobban mondva a saját korlátomhoz. Az út véget ért, irányt kell váltani, ha tovább akarunk haladni. Az ezüst kábelek mindig is megosztották a népet, néhányaknál nagyon beváltak, másoknál meg nagyon nem. Olyanról viszont ritkán hallani, hogy valakinek egy jó rézkábel hallgathatatlan élményt okozna. Abban persze nincs semmi pláne, ha valaki réz vezetőkből barkácsol kábeleket, itt sok meglepetés nem érheti az embert. Kitaposott utat járni amúgy is unalmas, így hát megtekertem a történetet. 

 Már a Luxor Gold kábeleknél is megtapasztaltuk az arany jelenlétének áldásos következményeit. Szépen tisztítja a hangzást, definiáltabbá teszi a magas hangokat, izmosabbá a basszushangokat és a térhatással is barátságban van. Ötvözzük hát a két jól bevált sárga anyagot, hogy még szebben csillogjanak! Ezt nem volt egyszerű kipróbálni, ilyen huzal alapanyagból nincs sok a piacon, tehát gyártatni kell. Ráadásul volt egy olyan érzésem, hogy a két anyagot nem vegyíteni kellene, hanem egy fegyelmezett rendszer szerint elosztani. Néhány nemesfém öntöde szerintem már sötét átkokat szórt rám a hátam mögött, de végül sikerült rávenni az egyiket, hogy állítsa elő a szerkezetet, így megszületett a huzal, melynek belső magja tiszta (elvileg 5N) vörösréz, a köpenye viszont tömör arany, de nem csak a szokványos néhány mikrométernyi fólia. Lett nagy vígadalom, mikor megkaptam az első kóstolót, azóta sem került le nálam az étlapról. Amennyire fuccsba mentek az ezüstözött réz huzalos kísérleteim, az arany/réz legalább annyira bejött. Szóval megvan az alapanyag, csak győzzék az aranybányák!


Belső szerkezet

 Korábbi kábeleimnél arra törekedtem, hogy a vezető erek közvetlen közelében ne legyen olyan anyag, ami csúnya hatással lehet a hangzásra. Mivel szinte minden anyag befolyásolja az elektromágneses teret, hát próbáltam levegővel körbevenni a csupasz huzalokat. Szép dolog, csak hát van egy komoly hátránya, mégpedig a huzalok szabadon mocorognak, rezegnek a számukra kialakított résben. Ez a magasabb oktávokban hallható torzulásokat, elszíneződéseket, fátyolosságot okozott néha. Az új LuXor kábeleknél egészen más belső szerkezetet céloztam meg. A vezető erek szoros teflon ágyban nyugszanak és egy erős maghoz vannak rögzítve, így nem igen tudnak rezegni. A teflon nyilván nem olyan jó szomszédság, mint a levegő, de az ipari szigetelő anyagok között a legjobb választás előnyös dielektromos képességei miatt, kevésbé bolygatja meg az elektromágneses teret.

 A vezető ereket nem csak a szigetelés és a burkolat zavarja, de egymás közelségét sem kedvelik. A sodrott érpároknál a vezető erek folyamatosan egymástól 1-2 mm távolságra tekeregnek, egymás mágneses terében haladnak. Ennek káros hatását a sodrás csökkenti, de teljesen nem szünteti meg. Meg akartam oldani, hogy a vezetők egymástól minél nagyobb távolságra legyenek (már amennyit a 8 mm átmérőjű kábelburkolat megenged) és sehol ne haladjanak párhuzamosan. Egy szemtelen trükkel sikerült is. Ahol találkoznak, ott is csak viszonylag nagy szögben keresztezik egymás útját, erkölcsös módon sehol nem fekszenek össze. Az így kialakított szerkezet szép alacsony kapacitást és induktivitást mutat, ami elvileg jó irány a kábelek finnyássága, túlzott rendszerfüggősége szempontjából, de ezt talán már túlzott okoskodás a részemről. Bónuszként az előállítás sem bonyolultabb, mint a korábbi kábeleimnél, szóval van rá esély, hogy nem ebbe fogok beleőszülni. Szóval megvan a szerkezet, csak győzzem tekergetni!


Árnyékolás

 Az évek során folyamatosan tapasztaltam, hogy a vezető erek körüli árnyékolás bár javítja a kábel zavarvédelmét, de agyoncsapja a hangzást, sokat elvesz a levegősségből, nyitottságból. Így hát az új kábeleknél sem használok árnyékolást, vállalva azt, hogy néhány szélsőséges esetben átviteli problémák jelentkezhetnek. Ezek általában okos elrendezéssel, zavarszűréssel orvosolhatóak.


Burkolat

 A korábbi kábeleimnél bevált a természetes pamut burkolat a hangzás szempontjából, egyéni, gyorsan felismerhető külalakot is adott, a hajlékonysága is kiemelkedően jó volt, de a kábeleket sérülékennyé, könnyen koszolhatóvá tette. Kényesebb szemű kollégáknak a kendermagos minta sem lett a kedvence. Ráadásul a pamut köpeny a vastagabb kábelekhez nem volt elég hízékony, ezért egyiken ilyen, másikon olyan burkolat virított. Áldatlan helyzet, na! Vakartam a fejem, hogy mindezzel mit kezdjek kecske és káposzta viszonylatában. Végül sikerült egy olyan gyártót találnom, aki képes strapabíró, de dielektromos téren kevésbé rongáló, esztétikus, egyedi burkolatot készíteni több méretben is. A titok nyitja pamut és műanyag szálak összesodrásában rejtőzik. A pamut jót tesz a hangzásnak, a polietilén pedig védi a kábelt a külső behatásoktól. Így hát az új LuXor kábelek a korábbinál is tetszetősebb, teljesen egységes megjelenéssel, a Goldhoz hasonló hajlékonysággal, de fokozott mechanikai védelemmel felvértezve kelletik magukat a kirakatban. Megvan a külalak, csak győzzék fonni a szorgos kezek!



Védjegy

 Mondják, hogy az igazi siker jele, ha hamisítják a portékádat. Némi büszkeséggel töltött el, mikor a jelenség engem is utolért, bizony a Luxor Gold kábeleket egy lelkes hazánkfia koppintani és árulni kezdte a nevemben, persze a hozzájárulásom nélkül. Túl nehéz dolga nem volt, hiszen nagy titkot soha nem csináltam a kábeleim belvilágából, sőt még árultam is a hozzávalókat, no de azért ez mégiscsak... Az új LuXor kábelek egyedi külalakkal, logóval, hamisításálló címkével kerülnek forgalomba. Aki szeretne ilyent, kénytelen lesz tőlem kérni.


Csatlakozók

 Szerettem a Gaofei dugókat. Viszonylag emberi áron lehetett hozzájuk jutni, ehhez képest jó minőséget képviseltek. Azonban az évek során szembesülnöm kellett vele, hogy a komoly védőréteg nélküli réz erősen oxidálódik. A rézoxid káros a hifisták fülére, azonban könnyen lepucolható, de mégsem várhatom el minden vásárlótól, hogy rendszeresen takarítsa a csatlakozókat. Mivel új kábelcsaláddal akartam jelentkezni, a vizuális egyezést is kerülni akartam a kavarodás elkerülésére. Jófajta csatlakozót nem egyszerű olcsón szerezni, szörnyen elszálltak a gyártók az árakkal, én viszont továbbra sem akartam drága kábeleket árulni. Hosszú küzdelem volt, de végül pont kapóra jöttek régi partnerem új termékei, a Viborg csatlakozók. Minőségben meghaladják a Gaofeit, tisztább anyagokat és modernebb technológiát használnak, szebbek is, szépen harmonizálnak az új kábeleim elképzelt külsejével. És ha már ilyen jó pajtások vagyunk az úriemberrel, gyorsan meg is kaptam a magyar forgalmazás jogait. Merjünk nagyot álmodni!



Kínálati paletta

 Nem tudom, létezik-e olyan kábel, ami minden környezetben és minden feladatra tökéletes, de az én kínálatomban biztosan nincs és mostanában nem is lesz ilyen. Ebből ugye az következne, hogy többféle kábelt gyártsak és valamilyen képlet szerint próbáljam meghatározni, kinek melyiket ajánlom. Szerintem előbb leszünk mi focinagyhatalom, mint hogy megalkossak egy ilyen egyenletet, így hát marad az a megoldás, hogy kizárólag a szerintem/számomra legjobb verziót kínálom. Az új LuXor kábelek zökkenésektől mentes sorozatgyártásához így is brutális raktárkészletet kellett felhalmoznom, képtelen lennék ezt többszörösére növelni, ami pediglen a többféle kábelhez elengedhetetlen lenne. Elképzelhető némi variálás a méretekkel, mint régebben a PWR és a PWR Light tápkábeleknél, de egyelőre ezeket elhessegettem.


Extrák, miegymás

 Ha már ilyen exkluzívak és nagyravágyóak vagyunk, csomagoljuk a kábeleket bársonyos díszdobozba, adjunk nekik egyedi sorszámot és hangzatos, vagy ákombákom típusneveket. Na jó, ez hülyeség, aki ilyen élvezetekre vágyik, úgysem engem keres. Ellenben marad az egy hetes otthoni kipróbálási lehetőség és visszavásárlási garancia, törzsvásárlói kedvezmény és több kábel esetén ingyenes szállítás. Mivel én magamban már kevés vagyok az értékesítéshez, az új LuXor kábelek néhány HiFi és házimozi kereskedésben is kaphatóak majd, mindenhol egységes áron.




2016. június 1., szerda

TEAC NT-503 és UD-503 DAC - A gyorsítósáv

 Napra pontosan 3 évvel ezelőtt azzal kezdtem irományomat a TEAC UD-501 DAC-ról, hogy a számítógépes zenelejátszás növekvő népszerűségét üdvözöltem. Mit hozott nekünk az azóta eltelt néhány esztendő, van-e tartalék a műfajban, lehet-e ez a jövő? E fennkölt kérdések megválaszolása meghaladja az én erőmet, de néhány dologban azért biztos vagyok. A PC-s, vagy ahogy sokan (tévesen) nevezik, fájlalapú lejátszás bár évtizedek óta életünk része, még bizonyosan sok lehetőséget tartogat. Ezt igen jól bizonyítja, hogy mekkora minőségjavulást tud okozni egy modern USB kártya, egy jól megírt lejátszó szoftver (nem a mostanában nagyon divatos BugHeadre gondolok, mert az számomra inkább ellenpélda), vagy egy átgondolt hardver. Amennyiben már közel lennénk a tökéletes végkifejlethez, a változások egyre kisebbek lennének, de pontosan az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A fejlődés gyorsul és olyan mértékű előrelépések tanúi lehetünk, amilyenekre néhány éve még biztosan nem tippeltünk volna. Egy jól beállított, kellően erős alapokra minőségi egységekből épült modern számítógép produkciója alaposan lekörözi a pár évvel ezelőtti masinákat és egy ligába került a komolyabb CD playerekkel, hálózati lejátszókkal.

 Ez a fejlődés nyilván magával húzza a piac ide kapcsolható egyéb ágait is. A külső hangkártyák, majd az USB DAC-ok szárnyalásához hasonló sikertörténetet a CD lejátszók megjelenése, tehát a 80-as évek vége óta nem láthattunk a HiFi világában. Nem is olyan régen alapvetés volt, hogy az USB D/A konverterek SPDIF bemeneten táplálva mindig jobb hangzást produkálnak, ezért használtunk öszvér megoldásként USB/SPDIF konverterek. Ezekre a modern DAC-ok esetében egyre kevésbé van szükségünk, az USB összeköttetés minősége néhány készüléknél már eléri, akár meg is haladja a szokványos koax, vagy optikai összeköttetését. Egy zsákutcával kevesebb, jól van ez így. A TEAC élharcos volt ebben a folyamatban, az elsők között alkották meg a DSD lejátszási képességekkel bíró USB D/A konvertereiket, tehát tökéletesen megtestesítik, sőt aktívan irányítják a fent említett trendeket.

 A TEAC 4 évvel ezelőtt nagyot robbantott a mini készülékeivel. A családfő szerepét az UD-501 DAC kapta, ami komoly piaci sikereket ért el, az én rendszeremnek is stabil eleme volt (pedig D/A konverterből nem kevés fordult meg nálam pár év alatt). A Föld forgása azonban legalább ennyire stabil és a japán mérnökök is vele pörögnek. 2015 őszén adták ki az új Reference sorozat első típusait, az UD-503 DAC-ot, illetve a vele szoros rokonságban lévő NT-503 és NT-503DAB streamer konvertereket. Új megjelenések ritkán okoznak akkora visszhangot, amit ezek keltettek a HiFi fórumokon, jelezvén, mennyire sikeres a TEAC ebben a világban. Mitől is zörög a haraszt?



 Mr. Kazuo Watanabe fejlesztőmérnök úr nem csupán egy bőrfeszesítő arcpakolást hajtott végre a TEAC konverterein, hanem lecserélte a teljes chipkészletet, átvariálta az analóg áramköröket és az új készülékeket telezsúfolta hasznos szolgáltatásokkal. Átmentették a korábbi típusoknál bevált gépházat, a dupla toroid transzformátoros analóg tápegységet, a dual-monó felépítést és a szimmetrikus jelutat. Az USB, optikai és koaxiális digitális bemenetek mellett megjelent az analóg jelek fogadása és az ethernet csatlakozás, Bluetooth vevő is, a hangerőszabályzó már nem csak a fejhallgató, hanem a vonali kimenetet is szolgálja. Mindehhez kaptunk egy nagyobb kijelzőt, egy markolható távvezérlőt és egy mobil kütyükön futtatható vezérlő szoftvert is. Igen, ez már nem csak DAC, inkább digitális előerősítő, ami nekem nagyon kapóra jön a lecsupaszított rendszerembe (Luxor PC, DAC, aktív hangdobozok), ahonnan egy ideje már a DAC lógott ki leginkább. Ennyi újítás láttán gyorsan eldöntöttem, hogy váltani fogok. Bár az új példányok beszerzése nem úgy zajlott, ahogy azt 2016-ban elvárnánk a kereskedelemtől (lásd a zárszót!), végül megérkeztek és azonnal otthon érezték magukat nálam.

 Az UD-501 is csinos készülék volt, hozzá képest az 503-asok kicsit elegánsabbak a teljesen fekete előlappal és kezelő szervekkel (full ezüst színben is elérhetőek). Az OELD kijelző nagyobb, informatívabb és jobban is látható elődjénél. A belvilág ismerős (az 501-esemben néha könyékig elmerültem tuningolás, chipcsere során), ezért rögtön feltűnik néhány változás. Komolyabbak lettek a műveleti erősítők, az 501-be érthetetlenül egyszerű típusokat építtek a japánok be (én meg ki), szóval ez erősen indokolt lépés volt. A régi Burr Brown D/A chip helyén büszkén pózol a (talán a közeljövő slágerének mondható) új AKM Verita 4490 áramkör, ami sokak véleménye és az én reményeim szerint is megtörheti végre a Sabre chipek piaci uralmát. Natív módon kezeli az összes jelenlegi audio jelformátumot, a PCM világban 384kHz/32bit felbontásig, DSD esetében a szokásos 2,8 és 5,6 MHz-es felbontásokon túl megszólaltatja a (lejátszható anyagok hiányában egyelőre  csak kuriózumnak mondható) 11,2 MHz-es anyagokat is. Számos digitális szűrővel felfegyverezték, amikkel hatékonyan hangolható a megszólalás a rengeteg részlet és a nyugodtabb, folyékonyabb jellemzők között. PCM-nél 5, DSD-nél 3 beállítás közül választhatunk ízlés szerint, a közöttük hallható különbség itt pregnánsabb, mint az 501-nél volt. Kérhetjük, hogy anyagainkat alakítsa át 2x, 4x, 8x nagyobb felbontásba az analóg jellé alakítás előtt, sőt ha szeretnénk, akár DSD-be is konvertálja a PCM jelfolyamot valós időben. Lesz mivel játszani...

TEAC UD-503 belvilág

 Érezhető, hogy a tervezők az USB bemenetet tekintették elsődleges jelforrásnak és továbbra is számítanak a fejhallgatózó felhasználókra, akik között az UD-501 igen elismert eszköz. Az UD-503 már kettős, szimmetrikus meghajtást is lehetővé tesz a komolyabb fülesek számára.

 A mellékelt távvezérlő praktikus darab, a készülék ki/be kapcsolását, a bemenetek és a digitális szűrők közötti választást, a beállítások közötti navigálást és hangerőszabályzást kínál számunkra. Állítás közben láthatjuk az aktuális jelszintet a kijelzőn, ami egyébként a lejátszott anyag formátumát, felbontását és a használt szűrőket közli velünk. A szokványos DAC-okhoz képest szokatlanul hosszú szolgáltatási listából már csak a külső órajel csatlakoztatásának lehetősége van vissza. A készülék felajánlja, hogy ha van egy nagyobb pontosságú szinkronjel generátorunk, azzal is vezérelhetjük a digitális adatok továbbítási ütemét.

 Míg az UD-503 "csupán" egy gazdagon felszerelt D/A konverter, az NT-503 már önálló lejátszó eszköz is. Bár az apró gépházban sok szabad hely nem volt, bepréseltek egy streamer egységet hálózati eszközökkel, ethernet porttal, bluetooth antennával együtt. Cserébe elbukjuk az analóg bemenetet, de vélhetően a hálózati lejátszót vásárlók között viszonylag kevesen hallgatnak analóg forrást. Én sem, bár minden évben felmerül bennem, hogy előásom a gardrób mélyéről az LP pörgetőmet, de erre nem került sor már 20 éve.

TEAC NT-503 belvilág

 Ez a masina már a "nem semmi" kategóriába esik a hozzám hasonlók számára, akik csak egy D/A konvertert szeretnénk. Az UD-503 tudásán felül az NT-503 külső lejátszó nélkül is képes megszólaltatni muzsikáinkat, melyeket egy számítógépen, NAS tárolón, ne adj' ég okostelefonon tartunk, de akár egy pendriveról is lejátszhatjuk őket. A népszerű online szolgáltatókon (TuneIn, Spotify, Deezer) keresztül direktben elérünk sok ezer netrádiót, zeneszolgáltatást is. A DAC saját kijelzője egy komplett lejátszó szoftver kezeléséhez nem elégséges, így hát erre a feladatra a TEAC iOS és Androidos eszközökön futtatható alkalmazást kínál nekünk, amivel böngészhetünk a netrádiók és tárolt zenéink között. Utóbbihoz természetesen szükséges valamilyen hálózati megosztás, media szerver szolgáltatás, pl. DLNA. A mobil applikációval a készülék beállításaihoz is hozzáférünk, választhatunk a bemenetek közül, hangerőt állíthatunk, stb. 




 Az általam favorizált jRiver lejátszó szoftver egy DLNA média szerver is egyben, ami azonnal összebarátkozott az új jövevénnyel és minden extra állítgatás nélkül felkínálta az NT-503 DAC-ot hálózati kimeneti eszközként. Ilyenkor a jRiver vezérli a lejátszást és egy streamet, hálózati adatfolyamot küld a DAC felé. A TEAC alkalmazással is böngészhetünk a jRiverben tárolt zenéink között és le is játszhatjuk azokat, ilyenkor a TEAC vezérli a folyamatot, a jRiver csak hozzáférést ad a gyűjteményünkhöz. Ehhez a lejátszási megoldáshoz csak egy ethernet kábel szükséges a szokásos digitális összekötők, optikai, koax, vagy USB kábel helyett. (A kedves olvasóban is felmerült az ethernet kábeltesztek rémképe?)


 Ennyi előzetes infó birtokában már erősen kíváncsi voltam, a gyakorlatban mit tudnak az új TEAC konverterek. A néhány napos bejáratás során szokásomnak megfelelve különösebben nem figyeltem a produkciót, de azonnal feltűnt, hogy az UD-501-hez képest meglehetősen más hangzásvilág szólalt meg. 100 üzemóra és sok szeretett album meghallgatása után próbáltam megfogalmazni a véleményem. Korábbi DAC-om sokat javult a chiptuning által, de az UD-503 gyári állapotában is lazán faképnél hagyja. Levegősség, tisztaság, őszinteség, könnyedség, dinamika... leginkább ezek a szavak merültek fel bennem zenehallgatás közben. Különösen tetszik a műfajfüggetlenség, egyik zenei irányzattal sem kivételez (nem sokra tartom az olyan rendszereket, amik helyettem szelektálnak a muzsikák között). Szükség szerint egyaránt jelen van a Riverside energiája, Hobó hangjának reszelőssége, Mozart borongós romantikája és a DePhazz bulihangulata. Javult a dinamika és a térleképezés, érezhetően alacsonyabb a torzítás, a basszus kicsit megfogottabb, a felső oktáv pedig határozottabb, nyitottabb lett, de a legnagyobb pozitív változás talán az énekhangokban érezhető. A felvételeim közötti különbség igen pregnáns, ami számomra jó irány, hiszen azt jelzi, hogy az új TEAC DAC-ok nem erőltetik rá magukat a muzsikára. Nyoma sincs a régebben megszokott digitális merevségnek, karcosságnak. Mindez igaz marad az éjszakai lábujjhegyes zenehallgatásra és a szombat délutáni Ereszd el a hajamat! állapotra, tehát minden hangerőn. Összességében minden téren előrelépésnek tartom a japán mérnökök fejlesztéseit.

 Itthon nagyon ritkán fejhallgatózom, munka során is csak ha nagyon muszáj, de azért megkínáltam a fiókban szundikáló Sennheisert az új TEAC hullámaival. A belépő és középhaladó fejhallgatós tesztjeim óta hanyagoltam ezt a világot, de az onnan megőrzött és a frissen szerzett élményeimre alapozva azt gondolom, a fülesezők továbbra is kedvelni fogják a TEAC márkanevet. Több beszámolóban is olvastam, hogy az UD-503 leginkább a fejhallgató erősítőjével nyújt többet elődeihez képest. Lehet, hogy így van, én kellő tapasztalat hiányában passzolom a kérdést.
TEAC NT-503 - új játszótársam
 Mivel választanom kellett az UD és a NT típusok közül, végére kellett járnom, hangzásban érezhető-e bármilyen eltérés köztük. Számomra nem, a két készülék produkciója egyenrangú, szolgáltatásban viszont a streamer testhosszal előrébb jár. Hogy ez az előny mit ér a gyakorlatban, az már egy hosszabb vizsgálódást kívánt meg. Gyakran hallgatok netrádiókat és egyáltalán nem bánnám, ha ezekhez nem kellene a Luxor PC-t járatnom, így hát az online műsorforrásokkal kezdtem a kutakodást. Arra jutottam, hogy e téren nincs lényeges különbség a PC-s és a streameres lejátszás között, ami jó hír, mert a Luxor PC tesztelésénél meg kellett tapasztalnom, milyen sokat tud emelni az élvezeten, ha még az ilyen gyenge minőségű anyagok lejátszását is komoly berendezésre bízzuk. Tudom, hogy a hifisták többsége kizárólag referencia minőségű (vagy legalábbis annak gondolt) felvételekkel tesztelget, de prózai anyagokkal bizony legalább annyira hatásosan kijön az eszközök közötti különbség szövegértésben.

 Másik nagy kérdés volt, hogy a hálózati streamer funkció ki tudja-e váltani a PC-s lejátszást és az USB összeköttetést. Sokan hangoztatják, hogy az asztali hálózati lejátszók behozhatatlan előnyben vannak a bonyolult operációs rendszereket futtató, mindenes számítógépekhez képest, amik komplexitásuk miatt nem képesek olyan hangminőségre. A Luxor PC nagy büszkeségem, de derüljön hát ki az igazság! Tucatnyi albumot hallgattam végig felváltva a jRiver-USB-DAC,  jRiver-LAN-DAC és DLNA-LAN-DAC előadásában. A papírformát talán felrúgva utóbbi szerepelt legkevésbé élvezetesen, a többihez képest kissé fakó, kedvetlen, szomorú produkciókat hallottam ezzel a megoldással, no és ennek vezérlése a legkörülményesebb (a TEAC mobil applikáció kinézetben, kezelhetőségben elmarad a jól megszokott megoldásoktól, mint pl. a Gizmo.). A jRiver vezényletében adott másik két műsorszám között már jóval kisebb a differencia, de néhány leheletnyivel az USB összeköttetés volt szerethetőbb számomra, azonban bármelyiket bevállalnám, ha csak az állna rendelkezésre. A fair play jegyében le kell írnom, a Luxor PC erősen ki van hegyezve az USB-s lejátszásra. A benne üzemelő Paul Pang v4 USB kártya nem kispálya, műszakilag semmiképpen sincs egy ligában az alaplapi Ethernet porttal, szóval talán úgy lenne igazságos, ha egy komolyabb LAN kártyát állítanék hadrendbe a teszt idejére. Érdekes tanulság, hogy a minőségi PC hardver és a szoftveres optimalizálás egyaránt képes emelni az USB és a LAN összeköttetéssel lejátszott muzsika minőségén is, bár mindkettő bitperfect megoldás. Igen, ez számos elméleti kérdést vet fel, amiken érdemes morfondírozni... mindenesetre én mérnök létem ellenére is szívesebben hallgatok a fülemre, mint a tankönyvekre.

 A sok napos vizsgálódás végén döntenem kellett és én az NT-503 streamer DAC-ot tartottam meg. Hangzásban ugyanazt adja, mint az UD verzió, de az általa kínált többlet szolgáltatások (netrádiók, hálózati vezérelhetőség) számomra arányban vannak a 200 € ártöbblettel. Kicsit bánt az analóg bemenet hiánya, de így legalább enyhül a kísértés és újabb évekre elkötelezem magam a PC-s lejátszás mellett.


Zárszó:

 Azt gondolnánk, 2016 Magyarországán a határozott vásárlási szándék és anyagi képesség garantálja a sikert. Ám meglepő módon ahogy 3 évvel ezelőtt, most sem jutottam dűlőre egyik hazai kereskedéssel sem, pedig többel is próbálkoztam. Csupán annyit vártam el tőlük, hogy belátható időn belül adjanak el nekem egy konkrét készüléket. A megkeresésemre érkezett legkonkrétabb válasz is abból állt, hogy "Tisztelt uram, hamarosan értesítjük a termék várható beérkezéséről". 2 hétig vártam értesültségemre, de türelmem gyorsan apadt, mivel korábbi DAC-om gyorsan új gazdára talált. Írtam hát egy levelet annak a német kereskedőnek, akitől a régebbi TEAC konvertert vásároltam. Láss csodát, innen számítva 7 nappal később már az asztalomon csillogott a kiszemelt portéka, ráadásul olcsóbban jutottam hozzá az NT verzióhoz, mint az olcsóbb UD típus itthoni listaára. Na ja, Herr Echelmeyer (számítógépe) emlékezett rá, hogy én már vásároltam nála és ez neki elég indok volt némi árkedvezményre, ingyenes szállításra. A magyar kereskedők pedig vélhetően még ma is azon vergődnek, hogyan jussanak el a szomszédos kerületben lévő nagykereskedésbe, vagy milyen kifogással rázzanak le, esetleg miként sózzanak rám valami elfekvő raktárkészletet (egyikük konkrétan ezzel próbálkozott napokon át, mondván, az Oppo egy sokkal komolyabb cég, mint a TEAC. Vicces.), közben a HiFi piac pangása miatt nyavalyognak. (Valamiért a mostanában sokat háborgó taxisok jutnak erről eszembe.) Én bizony nem szólok nekik, hogy már hetek óta megvan a készülék, csak azért is kivárom, mire jutnak kínjukban. Eddig is nagyon ritkán vásároltam készterméket itthoni boltokból, ezen most egy kicsit még ritkítani fogok. Értesítsenek, ha rádöbbentek, hogy a naptárat át kellene lapozni XXI. századra és itt már nem elégséges a 80-as évek gépesített kuncsaftvadász partizán hozzáállása!