2007. november 25., vasárnap

Scan Speak project I.

 20-as éveimben igen sok színpadi és PA hangdobozt építettem akkori vállalkozásomban. Mai fejjel rossz visszagondolni, mennyire vakon, rögtönözve, esetlenül végeztük ezt a tevékenységet, mégis sikeresek voltunk, a délnyugati országrész több intézményét, klubját, koncerttermét, zenekarát is felszereltük. Mérni nem tudtunk, a keresztváltókat nagyon egyszerű képletekkel számoltuk ki, a dobozok kialakítását nagy gyártóktól másoltuk, a hangszórók kiválasztása pedig jellemzően a vasfüggöny mögötti aktuális bolti kínálattól függött. Akkoriban így mentek a dolgok. Azóta nagyon sokat változott a világ e része is. Hatalmas online áruházak jöttek létre a barkácsolók kiszolgálására, több százféle hangszóró és részletes adatlap között válogathatunk, a Net tele van építési tervekkel, tanulmányokkal, szakfórumokkal. Jó 15 év kihagyás után úgy határoztam, ismét belevágok egy saját doboz készítésébe. 

 Ennek leginkább az az oka, hogy nem nagyon találtam emberi áron (esetemben félmillió Ft alatt) nekem teljesen megfelelő dobozt, no és a kalandvágy is dolgozott bennem rendesen. Meglehetősen nagy (40-50 m2) szobákban élek, itt a picinyke polcsugárzók nem rúgnak labdába sajnos. Háromutas megoldás anyagilag és melóban is nagy falat lenne így elsőre, könnyen lehet, hogy a hozzáértésem sem engedné meg. Hangmérnöki munkámból is kifolyólag az élvezetesen hazug, színezett hangú példányok felejtendőek részemről, nekem sajnos fontos a zenei őszinteség, a szó szerinti hanghűség. Néhány kolléga ajánlására került képbe a ProAc Response 2.5 hangdoboz, ami gyári kivitelben is nagyon népszerű (volt, míg gyártották), de rengetegen megépítették házilag is, komplett dokumentációk találhatók hozzá a Neten, meglehetősen egyszerű a doboz kialakítása, tehát ideális választás egy (újra)kezdő számára.

 A fellelhető tervdokumentációk persze eltérnek egymástól, minden szaki módosított kicsit a gyári kivitelen. Több napos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a Troels Gravesen féle klónt építem meg. Az ő leírása nagyon univerzális és informatív, rengeteg tanulságos módosítási kísérletet ír le benne korrekt módon. Változtatott a doboz kialakításán, a keresztváltót teljesen áttervezte, de még a hangszórókat is módosította. Utóbbihoz nekem persze nem volt bátorságom, de a többi kérdésben követtem Troels példáját. A gyári ProAc pontos felépítést nem ismerjük, legalábbis a Neten nem leltem. Tudjuk róla, hogy gyárilag módosított Scan Speak motorok vannak benne, tehát itt már eleve eltérés lesz. Mérési eredmények vannak róla, amiket Troels erősen túlszárnyalt. Mondjuk nem volt nehéz, mert a gyári példány átvitele bizony szépen hullámzik, míg Troels egyik (!) változatának frekvencia görbéje +- 1 dB-en belül marad. Szimpatikus.

 Mivel otthon, saját láncban nem volt módom meghallgatni a ProAc Response 2.5 dobozt, gyakorlatilag nincs hangzásminta előttem, csak a saját ízlésem. Annyit tudtam róla, hogy semleges hangú, precíz, igen jó műszaki adatokkal és izmos basszusokkal rendelkező doboz, jó motorokkal, különösebb bonyolítás nélkül építve. Ha tetszik a produkciója, nagy ívben tojok rá, hogy mennyire hasonlít a gyárira. Ha mégsem tetszik, akkor elkezdem majd faragni.

 Az asztalos melót nem vállaltam, sem szerszámaim, sem szaktudásom nincs ehhez a feladathoz. Szerencsére egy barátom gyönyörűen bánik a fával és jól felszerelt műhelye is van, ráadásul még érdeklik is a hangdobozok. Néhány hetes fejvakarás, számolgatás és Netes nyomozás után megrendeltem az alkatrészeket és a szükséges faanyagot. A hangszórók, a váltó alkatrészei és a csatlakozók az amerikai Madisound áruházból érkeztek (itthon riasztó árakat kaptam), vámmal és szállítással együtt kb. 120 ezer forintból jöttek ki, a méretre vágott faanyagért nagyjából 30 ezret kellett fizetnem, a teljes project végösszege valahol 180 ezer környékén landolt. (A gyári R2.5 ára 4500 USD, idehaza 1millió Ft)

 Az alkatrészek igen gyorsan, kb 1 hét alatt megérkeztek, a faanyag is a műhelyünkben, innen kezdve már csak rajtunk múlt minden.





1. Kiinduló állapot

 Méretre vágás után kinyiszáltuk a szükséges nyílásokat, besüllyesztéseket, csapolásokat. Elég komoly szerszámok kellettek hozzá, szerencsére tudtunk szerezni. Majd minden lap belső felére bitumenlapot ragasztottunk, olvasztottunk. Ez jó ötletnek bizonyult, mert állagából, tömegéből fakadóan nagyon jól megfogja a lapok rezgéseit és könnyű vele dolgozni. Gázlánggal meg kell olvasztani az egyik oldalát, aztán ráragad bármire, sima ügy.

2. Próbaillesztés

További kezelés, pláne a ragasztás előtt próbából összeillesztettük az oldallapokat és a merevítőket. Így nézett ki a csontváz. Impresszív, nemde?

3. Kenegetés, csillapítás

 A belső merevítőket és ahova nem lehetett bitumenlapot ragasztani, jó vastagon bekentük folyékony bitumennel, majd összeragasztottuk az oldallapokat. Gyorsnak kellett lenni, mert ipari ragasztót használtunk, ami 15 perc alatt véglegesen megkötött. 



4. Lezárás

 Szépen helyére került minden elem, de a hátlap felragasztása előtt az összeillesztéseket is klasszul bekentük kátránnyal, aztán minden doboz kapott 30 dkg valódi gyapjút, ami egy ekkora doboznál elég komoly bélést jelent. A kábelezés későbbre volt tervezve, mert a hangszórókat nem akartam bevinni a poros műhelybe, így behúzószálat is raktunk a dobozokba, amivel a végleges drótokat rángattam be később. 

5. Csiszolás, festés, szerelvényezés

 Miután összeálltak a dobozok, az éleket maróval lekerekítettük. Szerettem volna nagyobb sugárban megtenni ezt, de aranyárban adtak volna egy akkora marófejet, így maradtunk a meglévő 15 mm-esnél. Géppel simára csiszoltuk, majd 3 réteg cseresznye színű lazúrt kapott a cucc. Nekem nagyon tetszik a színe és a felülete is, szép selymes fénye lett.

 A keresztváltót is falapra szereltem és a doboz aljába került süllyesztve. Így könnyen hozzáférek a továbbiakban a doboz megbontása nélkül. Kritikusabb helyeken Clarity Cap, máshol Benic kondenzátorokat használtam az első verzióban (ez később részlegesen módosításra került). A belső kábelezés csupaszított CAT5 (ami nem igazán vált be, így ez is cseréve lett néhány hónap után). A hangszórók alá tömítőszalagot tettem, majd helyükre kerültek a motorok is. Szépen besüllyednek az előlapba és az illesztést is sikerült pontosan eltalálni. 

6. Vége (?)

A 4 doboz összeállítása, csiszolása, festése nagyjából 3 munkanapunkba telt kettőnknek. Néhány órája hallgatom a végeredményt és... mit is mondjak... meg vagyok elégedve. Sok fenntartás nem volt bennem a tervezés, építés közben sem, bár sokan próbáltak eltántorítani, elbizonytalanítani, főleg a hazai fórumokon. Most már biztos vagyok benne, hogy érdemes volt belevágni a projectbe és nagyjából azt kaptam, amire vágytam. 



u.i.: Néhány hónapos használat után úgy éreztem, van még tartalék a hangszórókban, így kísérletezni kezdtem a kábelezéssel és a váltóban is kicseréltem néhány kritikus alkatrészt. Ebből is látszik, hogy egy ilyen hangdoboz gyakorlatilag soha nincs teljesen kész, mindig lehet rajta csiszolni. A végeredmény kedves barátom ma is megelégedéssel használja, bár a lazúr közben kissé veszített a fényéből és az összeeresztések sem lettek tökéletesek, idővel megjelentek a vastag lazúrréteg alatt is, de a hangja most is vállalható.