2009. április 1., szerda

Penna rendszer

Az alábbi cikk az AVFórumban jelent meg 2009. április 1.-én

 Angolos hétvégénk volt. Button győzött a Forma 1-ben, mi pedig csupa albioni cuccal kerültünk intim kapcsolatba. Frappáns kezdés lenne ez így, de kakukktojásként volt itt egy Lavry DAC is, ami az újvilágból, Seattle környékéről érkezett, bár kétségtelenül tud ángélusul. 

 A Penna cégcsoport egyik ága, a Penna-Média Kft broadcast rendszerek tervezésével, kivitelezésével foglalkozik, az ország egyik legismertebb rendszerintegrátoraként szinte valamennyi komolyabb TV és rádió stúdió beszállítója. A másik ág a Penna-Poor Kft, mely Hi-Fi, házimozi készülékek és kiegészítők, intelligens házak, hangosító berendezések kereskedelmével, telepítésével, üzemeltetésével foglalkozik immáron több, mint 20 éve. A cég egyik vezetője, Koscsó Ferenc a fórumtársak számára is ismerős Kaef néven. A Penna-Poor Kft jóvoltából a következő egységekből álló rendszert próbálhattuk ki:

user posted image


Lavry DA10 D/A konverter

 A Dan Lavry által 16 éve alapított Lavry Engineering elsősorban professzionális célra fejleszt digitális audio eszközöket, de készülékei mostanában kezdenek megjelenni a hifisták köreiben is. A DA10 DAC egy fél rackszélességű dobozban lakik. A szabványos 44,1-48-88,2-96 kHz-es értékek mellett Wide üzemmódban 30 és 200 kHz között bármilyen mintavételezési frekvenciájú digitális jelet képes fogadni AES/EBU és SPDIF formátumban XLR, RCA, illetve Toslink optikai bemenetein. Crystal üzemmódban a 44.1k és 48kHz-es jeleket dupla frekvenciára konvertálja a hatékonyabb jitter elnyomás érdekében. A kimenő analóg jelet XLR aljzatokon csíphetjük el, a készülék belső jumperei segítségével választhatunk szimmetrikus és aszimmetrikus jeltovábbítási módok közül. A szintet az előlapon állíthatjuk decibeles lépésekben analóg félvezetős beavatkozással. Igen komoly jelszinteket, maximális állásban a HiFi rendszereket elrettentő 24 dBu (12 Vrms) csúcsértéket kapunk további szíves felhasználásra. Szerencsére a készülék kikapcsolás után is megjegyzi a beállítást, így az erősítőnk túlhajszolásának elkerülésére beállított szintet csak egyszer kell bepötyögnünk. Polaritás fordító és monó/sztereó váltókapcsoló mellett még egy fejhallgató kimenet is diszkrét szexuális kapcsolatra ajánlgatja magát. Szép ez így, de erősen hiányoljuk a közvetlen PC csatlakozási lehetőséget, egy FireWire, vagy legalább USB aljzattal lenne igazán kerek a történet. (A cikk írása közben érkezett hír szerint hamarosan kapható lesz az utód DA11, amely már rendelkezik USB bemenettel is. Remélhetően mostantól minden kívánságunk ilyen tempóban teljesül majd.)

user posted imageuser posted image










Naim Nait XS integrált erősítő


 A Naim Audio az egyik legtekintélyesebb angol márkanév, termékeik nagy népszerűséggel bírnak az angol HiFi-t kedvelő zenebarátok körében. A sokszorosan Best Buynak titulált Nait5 és a csúcsmodell Supernait közé pozicionálva tavaly év végén jelent meg az új B-osztályú félvezetős integrált erősítő Nait XS típusjelzés alatt. Felépítése inkább a nagyobbik testvért idézi, némileg kisebb teljesítményt (szinuszos 60 W 8 ohmos, illetve 90W 4 ohmos terhelésen) és kevesebb bemenetet kínálva. Az előlapon szervomotoros hangerőszabályzót és fényvisszajelzős nyomógombokat lelünk a 6 bemenet közüli választáshoz, illetve a Mute funkcióhoz. A forrásokat RCA csatlakozó párokon, illetve a piacon nem éppen elterjedt, de a Naimtől már megszokott DIN aljzatokon hajlandó fogadni a készülék. (A cég szerint az RCA csatlakozók nem igazán alkalmasak 5V alatti AC jelek szállítására, mivel azokat kifejezetten DC jelek átvitelére találták ki. Továbbá a DIN módszerrel könnyebben valósítható meg a földfüggetlen jeltovábbítás is.) Az AUX2 bemenet tápfeszültséget is képes szolgáltatni az ezt elváró készülékek (pl. Naim StageLine, SuperLine phono előerősítők, vagy Headline fejhallgató erősítő) részére. Haladva a korral, lehetőségünk van egy 3,5 mm-es Jack aljzatra csatlakoztatni hordozható zenelejátszónkat is. Az elő- és végfokozat külön választható és elérhető a hátoldali masszív áthidalás eltávolításával. Itt van lehetőségünk az XS külső tápegységgel (Naim FlatCap, HiCap, vagy SuperCap) való bővítésére is. Hangdobozainkat 2 pár banánaljzatba köthetjük be, szorítós kapcsolatra – a Naim hagyományainak megfelelően - nincs lehetőség. Érdekes hír ez megszorításoktól hemzsegő életünkben. Aktív mélysugárzó csatlakoztatása sem okoz problémát, mivel a hátoldalon találunk 1 pár RCA kimenetet erre a célra, melyen intelligens módon az előfok szintszabályzott jele kínálja magát asztaltáncoltatásra. A kraftot egy 380 VA-es toroid trafó szolgáltatja, melyben 5 külön szekunder kör táplálja a két végfokozatot, az előfokot, a reléket és a kijelzőket. Bekapcsolást követően a belső védelem nagyjából 15 másodperc után engedélyezi a készülék használatát. 

 A mellékelt infrás távvezérlővel kényelmessé tehetjük a forrásválasztást és hangerőszabályzást, de a nyomiga képes egy komplett Naim rendszert is irányítása alá vonni (tapasztalatunk szerint egyéb márkák esetén sem jön zavarba). A szexisen alacsony XS külső megjelenésében semmi újdonság nincs (3 mm-es alulemezből készült fekete ház, centi vastag préselt fémelőlap), unalmasan követi a Naim jellegzetességeit, de ettől nem sértődtünk meg, hiszen klasszul néz ki, jó érzés hozzáérni, kényes háziasszonyok sem találhatnak válóokot benne.







ProAc Response TriTower és D Two hangsugárzók

 A ProAc szintén nagy becsben tartott angol brand, 4 évtizede van jelen a hifisták lelkében. Folyamatosan széles kínálatot nyújtanak a kis polcsugárzóktól az emberes állódobozokig. A Response TriTower 2008 elején került piacra és a cég első házimozis felhasználásra kínált doboza. Megjelenésében is tetten érhető ez, valószínűtlenül karcsú, szép magas ikertorony (külső méretei: 14 X 110 X 17 cm, űrtartalma kb. 13 liter, tömege 18 kg), szigorúan tengelybe rendezett hangszórókkal. Többféle kivitelben, színben, faburkolattal rendelhető, nálunk a cherry változat tette tiszteletét. A háromutas dobozban 3 db 4,5 collos, lágy csillapító réteggel alaposan bevont alumembrános motor dolgozik párhuzamosan a mélyebb frekvenciákon. A gyártó indoklása szerint ezzel - a doboz keskenységét megtartva – a hasznos membránfelületet próbálták növelni. A három hangszóró nagyjából egy 18 cm átmérőjű membránnak felel meg. A középsávban egy 4,5 collos sugárzó teszi dolgát, a doboz légmentesen elkülönített felső részében. Alatta egy 1 collos selyemdóm cincog, neodymium mágnessel felvértezve. A hátsó csatlakozó tálcán 2 pár igényes, de kisméretű szorítós banánaljzat ücsörög, gyárilag aranyozott lemezzel áthidalva. Mi ezt kapásból eltávolítottuk és bi-kábelezést használtunk. A keresztváltó a tálca belső oldalára van szerelve. A felületes szemlélő sejtése ellenére a TriTower bassreflex sugárzó. A port a doboz alján ásítozik és a mellékelt, állítható magasságú tüskés, masszív fémlábazat felszerelésével válik üzemkésszé. Tetszetős megoldás, stabil alapot biztosít a tornyoknak, melyek hivatalos impedanciája 4 ohm, érzékenysége 90 dB, terhelhetősége 150 W.

A ProAc Response D Two teljesen más világ. Kétutas elől nyitott bassreflex monitor 6,5 collos üvegszálas membrános, réz fáziskúpos mélyközép és tengelyből oldalra eltolt 1 collos léghűtéses – sok más selyem dómmal. A csatlakozók itt jóval robosztusabbak, mint a TriTowernél és szintén lehetővé teszik a kettős kábelezést. A doboz méretei 20 x 43 x 26 cm, űrtartalma kb. 13 liter, tömege 11 kg. A D Two hivatalos impedanciája 8 ohm, érzékenysége 88,5 dB, terhelhetősége 150 W. Szintén több színben és burkolattal készül, nálunk a D Two-ból is a cherry verzió volt. A gyártó nehéz, merev fémállványt ajánl a doboz alá. Egy nem nehéz, ellenben merev statív párt kaptunk a dobozhoz.













 A készülékek összekötésére Audience Conductor RCA-DIN, a hangdobozokhoz Audience Conductor Bi-Wire, az erősítő táplálásához Naim Power-Line, a Lavry DAC-hoz C-029 és P-029e dugókkal szerelt Oyaide betápkábelt használtunk. Kaptunk továbbá TC Konnekt 8 hangkártyámhoz egy 6 kilences tömör réz vezetővel, többszörös árnyékolással, aranyozott csatlakozókkal ellátott Belkin Firewire kábelt is.

 A szállítmány szokás szerint pénteken érkezett hozzám. A Pennától kapott készülékeket külön öröm volt pakolgatni, mivel mindegyik példásan megépített, igényes külsejű darab, a kábelek gyönyörűek, már megfogni is jó érzés őket, a broadcast világot idézik. A hangdobozok helyének megkeresésével kezdtem az ismerkedést. A TriTower problémás eset. Faltól távol súlytalan hangzást produkál, rátolva pedig nem a legalja kerül elő, hanem hallásra kb. 80-100 Hz környékén kezd nyomulni. Ekkor már sejthető volt, hogy nem igazán megy mélyre az átvitele. Végül fintorgósan kompromisszumos megoldásként a hátsó faltól nagyjából 25 cm-re telepedett le. A D Two jóval egyszerűbb eset, 3 perc tologatás után máris meglepően kiegyenlített hangzást volt képes előadni. A faltól 25 cm távolságra már ütős basszusokat produkál, de még nem maszatolódik össze a középső regisztere. Meg voltam elégedve. Minden egység némi járatás után érkezett hozzám, mégis óráról órára jótékony irányban változott az élmény. A vasárnapi meghallgatásig az elektronikák benyeltek vagy 25, a dobozok 10-12 üzemórát.

------------------------------------------------------------------------------------


A meghallgatás

 Kicsi, de erős csapatunk ismét egy vasárnap délutánt áldozott a meghallgatásra. A kollégák távollétében én már sokféle muzsikával megkínáltam a rendszert Liszttől a Deep Purpleig. A szeánsz zenei műsora a már többször is bevált palettáról került ki: nagyzenekar Glinka (Kamarinskaya) irányításában, nagyszerű szólistákkal megerősített énekkórus Rossini (Stabat Mater - Dolorosa) művével, jazzbanda Eric Truffaz (Arroyo) vezetésével, illetve az egy másik téglát befalazó Pink Floyd szórakoztatott minket koraestig. Az anyagot PC-ről Foobar programmal lejátszva passzoltuk a rendszernek. Múltkori cikkünk tanulságainak megbeszélése és egymás elmaradhatatlan cinkelése után elcsendesedve merültünk a zenébe.

 Első fellépőként a Lavry DAC, Naim XS, ProAc D Two rendszer nyitotta az előadást. Forrásként saját TC Konnekt 8 hangkártyám SPDIF kimenete szolgált. Félórás szótlan hallgatózás után mosolyogva fordultunk egymáshoz. Ez jó volt! Élvezetes, lendületes, színezetlen muzsikában, élethű, a nemes anyagok és magasan képzett, lélekből játszó zenészek jelenlétét megmutató hangszerhangokban lehetett részünk. Megnyugtató és tanulságos élmény volt, ahogy az apró ProAc doboz dacolva az előítéletekkel, különösebb erőlködés nélkül töltötte meg egészséges basszusaival túlméretes szobámat, miközben igen stabil és levegős, a színpad mindhárom dimenzióját szépen megmutató hangképet rajzolt elénk. Egyetlen kifogásom csupán a dinamika megcsonkítása volt, a zenekari tuttikat lenyelte a cucc, nem mutatta meg őket elvárható méretben.
 
qqriq: - Kiegyensúlyozott, könnyed és tiszta hangkép, jó ritmika, nagyzenekar esetén is egyben van minden, monitor dobozokat jellemző tér és levegősség. Hosszan hallgatható hang, nem igazán lehet komolyabb kivetnivalót találni benne.

Sentinel: - Nagyon tetszett ez az összeállítás. A ProAc az igazi monitoros hangzás megtestesítője, levegős, nyílt, teres megszólalás. A hangszerhangok élethűek, kontúrosak, természetesek, könnyedek. Nagyon kiegyenlített megszólalás jellemezte az egész rendszert. Mindhárom stíluson (klasszikus, jazz, rock) kiegyensúlyozottan teljesített, nem lehetett zavarba hozni. Rockzenén is nagyot alakított, a Pink Floydnál bizsergett a tenyerem, hogy feljebb csavarjam a hangerőt. A rendszer egy nagyon kellemes, hosszú távon is hallgatható, szembetűnő hibáktól mentes megszólalást produkált. Remek ritmustartás és zenei atmoszféra, hanghűség, neutrális, levegős hangkép, kiterjedt színpad. Ha hibát kellene mondanom, akkor néhány nagyobb dinamikai csúcsnál a ProAc magasai kicsit bántóak, szúrósak voltak.

Elégedettek voltunk, na! Itt akár le is zárhattuk volna a történetet, de persze a kíváncsiság riadót fújt ernyedő izmainknak. Első húzásként DAC-ot cseréltünk, a Lavry helyét a TC Konnekt konvertere vette át, némi zavart és megosztottságot okozva általában határozott zsűrink köreiben. A különbség határozott volt, ám előjele számomra nehezen eldönthető. A DA10-hez képest a Konnekt egy nyugodtabb, visszafogottab hangzást adott a rendszernek. A Lavry játékosabb, vidámabb zenészeket tett elénk, a Konnekt nagyobb fegyelmet tartott a zenekarokban. Hogy a Lavry tesz-e hozzá, vagy a Konnekt vesz el valamit a hangzásból, azt nehezen tudnám megmondani. Fejvakarásunkat egy újabb DAC cserével próbáltuk enyhíteni, de az ismételt Lavry fülelés után sem jutottunk konszenzusra. Jómagam választási kényszer esetén a Lavryra voksolnék, de a hallott különbség nálam nem küldi végleg az öltözőbe a Konnektet. A fülelés hátralévő részében a Lavry DA10 maradt a rendszerben.

qqriq: - A Lavry mintha kissé kerekebbé, szebbé tette volna a "nyersebb" felvételt is - de mindezt jól, nem zavaróan csinálta. Prezentációjában a zenében a finomabb és a hangosabb részletek között kisebbnek hallottam a dinamikai különbségeket. A Konnekt8 esetén ezt nem éreztem így, számomra kicsivel precízebbnek, mélyei megfogottabbnak tűntek.

Sentinel: - A két DAC közül egyértelműen jobban tetszett a Lavry. Ahogy kivettük a rendszerből, minden zenei történés jóval visszafogottabbá vált. Minden zenész kb. 2 méterrel távolabb került tőlem, a színpad beszűkült. Komplexebb zenei részeknél kicsit zavarba jött a rendszer. Visszatéve a Lavryt, a színpad ismét kinyílt, „frontabb” lett a megszólalás, testesebbek is lettek a hangszerek. Sok részlet került elő, a lecsengések jobban hallhatóak lettek, így az atmoszféra is javult. A zenei szólamok sokkal jobban elkülöníthetőek voltak nagyzenekari részek esetében.

Oldalát megpaskolgatva, elismerő bólogatással pihenni engedtük a D kettest, a stafétát a TriTower vette át. Magasan volt léc és sajnos nem is sikerült megugrania. Az alsó 2 oktávval vívott folyamatos harcban sajnos a többi regiszter is sérült, a térábrázolás csak karikatúra szinten volt jelen. Összességében egy határozatlan, ellenben tolakodó produkciót nyújtottak a tornyok. Nagy arccal fogott hozzá mindenhez, de gyorsan lebukott mindig, az elegáns hosszúkabát alól gyűrött nadrág és remegő lábak bukkantak elő néha. A legkisebb történésből is atomrobbanást akart csinálni, míg az igazi nagy hangtömegekbe beletört a bicskája. Amolyan tipikus házimozis hangzás, szerencsére a jobbik fajtából.

qqriq: - Nem tudtam megbarátkozni a TriTower által mutatottakkal, házimozis, dobozhangja volt számomra. A mélyei nem voltak kellően definiáltak, a középtartományát tolakodónak éreztem. Nem jó értelemben vett magamutogató.

Sentinel: - Nagyon hamar „visszavágytam” a rendszerbe a D Twot. A TriTower nagyon dobozosan szólalt meg, eltűnt a tér, a mélyek definiálatlanná, puffogóvá váltak. Az egész színpad és megszólalás gombócos lett. Nyoma sem volt az előbbi neutrális, kiegyensúlyozott hangképnek. A hangszereket leöntötték valami cukros mázzal. Egyértelmű, hogy a D Two lenne a választásom, ha a két doboz közül valamelyiket haza kellene vinnem, ráadásul még anyagilag is jobban járnék.

Szokásunk kezd lenni, hogy bekötjük saját hangdobozomat is az elemzett rendszerekbe. Ezt most is megtettük, leginkább a Naim XS képességeit feltárandó. Ki is használta a lehetőséget, lehúzva angolos fehér kesztyűjét megmutatta valódi karmait. A kisebb dobozoknál hiányolt dinamikát előkapva jókorákat rúgott kedvencembe, aki ezt bátorításnak vette és a csúcsoknál szép nagy nyaklevest kevert le a hallgatóságnak, ezzel végleg eloszlatva korábbi fenntartásaimat.

Sentinel: - A Naim tette a dolgát, a tipikus „semmi különös” effektus, ami nálam általában a legnagyobb dicséret. A további meghallgatásokban is igazolta a Naim ezt a zenei „karakterét”.

------------------------------------------------------------------------------------


Mérések

 Nem véresen komoly szándékkal, inkább csak érdekesség képpen elvégeztem néhány mérést a hangdobozokon. Ezek még a maguk egyszerűségében is a meghallgatáson tapasztaltakkal összecsengő eredményt hoztak. A D Two magassugárzója mutat némi rezonanciát, illetve 9 kHz felett némileg megemelt energiát sugároz. Ettől eltekintve a doboz szépen belül marad a +- 3 dB-es tűrésben. A torzítás a kritikus középső regiszterben szép alacsony értéket mutat, jellemzően 0,3 % alatt marad, csak 9 kHz-en ugrik fel fél százalékra, sajnos pont a problémásabb 3. felharmonikus esetén (piros vonal). Csináltam néhány mérést 2 m távolságból is, ezen látható a szoba és a doboz intim kapcsolata. 60-80 Hz között van egy kiemelésünk, de a D Two -5 dB engedékenységgel 40 Hz alá is lemerészkedik nálam.










 A TriTower kevésbé eminens, +- 5 dB-es sávba is éppen fér csak be, szépen látható a házimozis, loudnesses hangolás, beszakadása van 1,5 és 5 kHz között, meg egy szép nagy kiemelése 8 kHz felett. A torzítás több helyen is meghaladja a még nem vészes fél százalékot, de sajnos pont a legkényesebb frekvenciákon. A közeli és távoli mérésen is látható a 60 Hz alatt meredeken eső átvitel.






















------------------------------------------------------------------------------------


Összegzés

 Örömteli volt ez a néhány napos együttélés az angolos társasággal. Illemtudóak, jól neveltek, de egyben izgalmasak is. Teszt közbeni beszélgetésünk során többször is elhangzott, hogy különösebb erőszak nélkül is vállalkoznánk tartós kapcsolatra a rendszer legtöbb tagjával.

A Lavry DA10 konverter komoly darab. Felveszi a versenyt a népszerű Konnekt 8-assal. A köztük lévő határozott hangzásbeli különbség a szubjektív kategóriába sorolható, minket is megosztott. Sajnáljuk a közvetlen PC csatlakoztatási lehetőség hiányát, így csak feltételesen, jófajta digitális kimenettel rendelkező jelforrással rendelkezőknek tudjuk ajánlani. Nekik viszont határozottan. Az utód DA11 számára sikeres karriert jósolunk.

A Naim Nait XS kedvencünk lett. Ha osztogatnánk díjakat, most ráüthetnénk a Best Buy címkét. Nehéz róla ennél többet írni, nagyszerű erősítő, árkategóriájában sokaknál befutó lehet, főleg ha vonzódnak a Naim enyhén hatásvadász hangzásához. A GBP/HUF árfolyam viszonylagos nyugalma miatt előnye tovább nőhet a közeljövőben más külföldi márkákkal szemben.

A ProAc Response D Two nemes hangdoboz, nehéz belekötni. Erősen feszegeti saját korlátait és a teljes spektrumban kellemes produkciót nyújt, bár kisdobozként sajnos nem tud elegendő dinamikát közvetíteni. Nagyon szép hangszereket tesz elénk, térábrázolása példás. Nyugodtabb zenéket kedvelőknek, gyors és jó kondiban lévő erősítő mellé erősen ajánljuk. Ára sajnos ProAc-os, de még így is nagy eséllyel indul a piacon.

A ProAc Response TriTower nem a mi világunk. Nagyjából azt a – rossz értelemben vett – házimozis stílust képviseli, amitől nekünk emésztési problémánk támad. Érezhető, hogy tervezői szubsugárzó jelenlétét feltételezték. Nem igazán látjuk létjogosultságát a magyar HiFi piacon. Minősége meghaladja az átlagos HM dobozokét, de sajnos az ára is.

Összességében a Lavry DA10 – Naim Nait XS – ProAc D Two rendszer egy igen jó felállás, hibáival együtt is magas MRF (Magával Ragadási Faktor ) értékkel bír. Jelenlegi áron enyhén lépi túl az 1 millió forintot. Jóval drágább láncokat is hallottunk erősen leszerepelni, illetve nagyon kevés olcsóbb, vagy hasonló árú lánc tetszett ennyire. Az angol márkák értékállósága miatt a cuccaikat rendszeresen cserélgetők számára is jó alternatíva lehet, bár elgondolkodtató, egy ilyen rendszert mire is érdemes leváltani. Részemről a nagyobb dinamika reményében esetleg megfontolnám valamelyik kisebb, de még nem sokkal drágább álló ProAc dobozt (pl. D15).

Sentinel: - Ez egy olyan érett összeállítás, amelynek birtokosa nyugodtan hátradőlhet kedvenc foteljében és zenéivel, másra nem is kell a jövőben figyelnie, csak a zenére. Nagyon ajánlható kategória.


Bízunk benne, hogy újabb hasznosítható infókkal szolgáltunk. Ezúton is köszönjük a Penna-Poor Kft segítőkész, korrekt hozzáállását!

Qqriq és Sentinel egyetértésével és hozzájárulásával mindezt leírta 

fapaci


---------------------------------------------------------------
Vélemények, észrevételek, kérdések a fórumban.
---------------------------------------------------------------