2012. május 1., kedd

Kábeli zűrzavar I. - A kezdetek

 Hifista berkek egyik legnépszerűbb vitatémája a kábelezés, annak ésszerű korlátai, céljai, megoldásai. Szűkebb területként a tápkábelek váltják ki a legszélsőségesebb megnyilvánulásokat, néha még higgadt szakembereket is kiforgatva önmagukból. Mivel érdemelte ki a téma ezt a különösen mostoha bánásmódot?

 Némi bátorsággal kijelenthető, hogy a hifistákra mindig jellemző volt a csodavárás. Mint minden technikai sportban, itt sincs elérhető maximális szint, tehát mindennél van jobb. A rendszerük folyamatos fejlesztésével felhagyó hobbitársak fotelben hátradőlő nyugalma gyaníthatóan türelmük megcsappanásával, avagy életük megváltozásával indokolható. A többség azonban fáradhatatlanul hajszolja a "jobb" hangzást, nagyobb hangélményt. Teszik ezt a belépő szinten tömegsportolók és a sokmilliós büdzsével bíró nagyhalak egyaránt. A komoly hangminőség mellett azonban mindig ott van egy másik cél is: szeretnénk jól járni. Magától értetődő lépés egy három kategóriával nívósabb hangsugárzó beszerzése, vagy egy neves gyártó csúcserősítőjének hadrendbe állítása, ám ebben nem sok kihívás van, amolyan instant megoldás, melyet csak a gazdag, ám kevésbé elkötelezett zenehallgatók lépnek meg. A többiek olyan lépéseket keresnek, amik minimális ráfordítás árán annál több változást hoznak. A kábelek ideális vadászterületet biztosítanak ilyen kalandokhoz viszonylagos alacsony áruk, az érthetetlen (tehát könnyen ideológizálható) műszaki magyarázatok és a hatalmas kínálat okán.

 A speciális kábelezések 2-3 évtizedes múltjára visszatekintve hamar észlelhető, hogy a tömegeket itt mindig valamilyen divathullám vezérelte. Persze igaz ez a HiFi más területeire is, de a kábelezésre talán különösen jellemző. A 80-as években szinte kizárólagosan használt mezei összekötők után először a házilagosan megléphető filléres megoldások kaptak szárnyra és a hifisták ellepték a villamossági boltokat 2,5 mm-es tömör rézdrótért izgatott sorba rendeződve. Lassan megjelentek látóterünkben a kimondottan HiFi célokra gyártott kábelek is és olyan neveket kezdtünk mormolni, mint Van den Hul, Monster, Kimber, Supra, Audio Note, Furutech. Néhány év alatt végigrohantunk a nagy márkákon, minden mást lefitymálva felesküdtünk az éppen aktuális bálványra. A kör bezárultával az egyre tanácstalanabb tömeg rákapott a "stúdiós" termékekre és hirtelen cikivé vált drága HiFi kábeleket vásárolni. Mostanában pedig az SK és DIY megoldások söpörnek le mindent az asztalról és küldik fiókok mélyére a pár éve még imádott, mostanra kegyvesztett madzagokat. Eljutottunk-e  közben valahova, vagy csak az eleve zárt körben cirkuláltunk?

 Miért jön elő vitatémaként újra és újra a kábelezés? A hifisták mindig tétován sodródtak a műszaki és az érzelmi érvelések között. Érteni vélték, mitől szól másként egy bizonyos műszaki megoldást alkalmazó erősítő, mint egy másik típus, az ilyen indoklások mennyiségével a Dunát is el lehetne bizonytalanítani haladásában. A sokadik készülékcsere után viszont sokakban felvillant a drámai felismerés: nem kerültek közelebb a célhoz, a tökéletes hangzáshoz. Mi lehet a probléma? Hát a kábelezés, hiszen már minden mást kicseréltünk! Így hát a HiFi fórumok legnépszerűbb topikjai a kábelezéssel foglalkozó szobák lettek. Persze - mint minden ilyen esetben - azonnal felállt egy ellentábor és megszülettek a legendák a kábelezésre érzéketlen, azaz ideális (?) készülékekről. Volt szerencsém együtt élni némelyikkel és állíthatom, a legendák nem mindig valósak.

 Sok kísérletezés és a szokványos tévutak után mostanra már tisztázódott bennem a kábelekről alkotott véleményem (amit persze semmi sem óv a jövőbeli változásoktól). Az összekötők fontos részei egy zenehallgató rendszernek, mivel passzív elemként a velük összekapcsolt készülékek produkcióját képesek lerontani. Ezen jelenség ideális (azaz megvalósíthatatlan) esetben zéró hatást fejt ki. Egyéb, azaz minden esetben valamilyen szintű változást (szándékosan nem romlást írtam!), torzulást szenved az elektromos jel és a hanghullám. Ezt úgy szokás megfogalmazni, hogy a jó kábelezés kisebb, a rosszabb nagyobb mértékben módosítja a helyzetet, amiben persze van igazság, de kijelenthető-e az, melyik a jó kábelezés, azaz létezik-e olyan összeköttetés, ami minden rendszerben, annak elemeitől függetlenül mindennél jobb eredményt hoz? Azt gondolom, igen. Nevezzük ezt semleges kábelezésnek! Azonban gyakori eset, hogy a kiegyenlített hangzású láncszemek összességében elégtelen eredményt adnak a hallgató számára, ám azt hiszem, ennek oka a rendszer elemeimben és beállításaiban, akusztikai körülményeiben és a hallgató ízlés(telenség)ében keresendő. Sokan próbálják a kábeleket kvázi hangszínszabályzóként használni és tonális problémákat kalapálni velük. Rövid távon sikereket is lehet elérni így, de ez az utca bizonyosan egy masszív falban végződik kék alapon piros/fehér T betűvel jelölve.

 Emlékeim szerint 1983-ban vásároltam meg első valódi HiFi kábelemet. Nem tudnám megmondani, hányféle járt nálam azóta, de bizonyosan jóval több, mint kellett volna. Soha nem voltam híve a néhány perc alatt kialakított véleményeknek, a kábeleknek különösen szükségük van némi időre ahhoz, hogy megmutathassák valódi képességeiket. Persze lehet fél perces időközökkel is cserélgetni őket, ha önmagunk (vagy mások) becsapása a cél. Jól belegondolva talán 3-4 kábel okozott kiemelkedően pozitív élményt, maradandót többen is. Mióta kedvtelésem félmillió forintból összeállítható rendszerekre szorítkozik (5 millióból ugye nem akkora kunszt fejleszteni), nem nagyon foglalkozom gyári kábelekkel, mert egyszerűen nem férnek bele a költségvetésbe. Odáig fajult a helyzet, hogy saját kábelek fejlesztésére adtam fejem. 

 A tápkábelezés nálam mindig mostoha gyermek volt, sem egységesnek, sem minőséginek nem volt mondható a helyzet.. Valamiért nagyon nem akaródzott foglalkoznom vele és nem is nagyon tudtam, merre induljak el. Néha felbukkant egy-egy spéci darab, de olyan változást soha nem okoztak, ami beindította volna a mirigyeimet. A jeget egy hálózati elosztó törte meg, melyet próbára kaptam néhány hétre egy cégtől. Mikor vissza kellett adnom, olyan visszalépést éreztem a hangzásban, hogy eldöntöttem, tisztába teszem a tápellátást. Nagy lendülettel gyűjteni, gyártani kezdtem a példányokat, komoly kábel és csatlakozó készletre tettem szert. Nagyon nem részletezném a köztes lépéseket, csak a végeredményt. Engem lepett meg legjobban, de legalább akkora javulást hozott néhány tápkábel, mint egy komoly összekötő, vagy hangfalkábel becserélése, ráadásul olyan áron, ami már belefér egy félmilliós rendszer szűkös kereteibe is. A kérdés ezzel részemről eldőlt. Sajnos a tápkábeleknél sem ússzuk meg...