2012. szeptember 25., kedd

Helyszíni bejárás - a kábelek és az idő

 A minap olvastam egy kijelentést, amivel már többször is találkoztam, de most a körítés miatt megakadt a szemem rajta. A kinyilatkoztatás szerint a jó kábelek titka a vezetőnél használt alapanyag öregedése, miáltal a belső szerkezetben valamilyen békesség köszönt be idővel. Felmerül a kérdés bennem, hogy egy közönséges kábel kötelező módon jó kábel lesz-e néhány évtized elteltével. Nem kétlem, hogy az idő használ neki és ennek bizonyára sok köze van az általunk bejáratásnak nevezett folyamathoz is, melynek hatása az idő teltével exponenciálisan csökken és konvergál a nullához. Aztán hogy ez mennyire múlik az anyag belső szerkezetében nyugalmi állapotban is törvényszerűen végbemenő változásoktól és mennyire van szó befolyásolható járatódásról, más kérdés. 

 Tovább bonyolítja és teszi érdekesebbé a helyzetet, hogy bejáratásból is több verziót tapasztalok. A szokványos folyamat - zenével, vagy valamilyen zajjal, szobai hangerőn történő járatás - mellett van néhány másik is. Gyakran figyelem meg, hogy már akkor is történik változás, ha csak összedugjuk a rendszert és kikapcsolt állapotban állva hagyjuk egy időre. Gyorsul a folyamat, ha közben áram alatt vannak a készülékek. Ezek közül a leggyorsabb persze az elsőként említett aktív járatás, de léteznek agresszívebb módszerek is, mikor valamilyen extrém stressz alá helyezzük az eszközt. Pl. nagy áramerősséget járatunk a kábelen, vagy hangszóróknál nagy szintű konstans jelet küldünk a tekercsbe nagy - a meghibásodási határt megközelítő - kitérésre kényszerítve a membránt. Ezen lépésekkel erősen gyorsítható a bejáródási folyamat, de számomra legalábbis nem egyértelmű, hogy hatásuk megegyezik-e a hagyományos járatási módszerekével. Ez részben bizonyára filozófiai kérdés is.

 A bejáratás hossza és intenzitása nagyon eltérő lehet és nem is fogalmazható meg konkrét idő egységben, mivel soha nem ér véget, csak lassul a folyamat, hatása egy idő után elhanyagolható, érzékelhetetlen lesz. Ráadásul nem is egyetlen lefolyásról van szó, hiszen egy összeszokott rendszerbe helyezett, valahol már bejáratott eszköz beiktatása általában nyers megszólalást importál a láncba. Nem értek hozzá, így nem is szeretném megmagyarázni a történés tudományos hátterét, de bizonyára olyan elektromos, mágneses és mechanikus stressz éri az eszközt a telepítés során, ami befolyással van a hangzására is. Ez viszont nem magyarázza azon jelenséget, mikor a hosszú állási idő után bekapcsolt rendszert szinte újra be kell járatni, no és ott vannak még a speciális bejárató műsoranyagok is, amikkel a már bejáratott rendszer is képes néha meglepetést okozni. Tehát a stressz mellett léteznie kell valamilyen dinamikus edzettségi fokozatnak is. E jellemző definiálásától még messze vagyunk, de annyit addig is megtehetünk, hogy türelemmel viseltetünk eszközeink, így kábeleink iránt is, időt adva nekik az összeszokásra.

 A HiFi-ben kevésbé lepődünk meg mindezen, de a Pro világban is tetten érhető a jelenség. Az előző napon telepített hangosító rendszer szinte mindig jobban szól másnap. Törekszünk is erre, csak hát az anyagiak sokszor megálljt parancsolnak igyekezetünknek.