2012. október 16., kedd

Az erő legyen veled! - Erősítőteszt

Sok éve nem vásároltam HiFi készüléket. (Most sem fogok, de erről majd később.) Van itt néhány régről maradt kütyü, meg mindig hozott valaki, vagy valamelyik cég tesztelésre néhány berendezést hosszabb-rövidebb időre. Ha éppen erősítő nélkül maradtam, elővettem öregecske Denon PMA-360 masinámat, ami már új korában sem volt egy mérgesen drága cucc, ma pedig aprópénzért forog a használt piacon, mégis nagyon szerethető hangot produkál. A sors úgy hozta a napokban, hogy ismét kiürült a polc. Új hangdobozom tervezgetése közben amúgy is felmerült, hogy ha már egy becsületes méretű, ódivatú 3 utas állványos monitor lesz a partnerem zenehallgatás közben, nézzünk hozzá egy kevésbé kommersz, ellenben tisztességes erőforrást is!

Az elmúlt hónapokban ideiglenesen nálam állomásozó Parasound HCA-2200 végerősítőt pár napja visszakérte jogos tulajdonosa. Nem igazán szerettem ezt a masinát, leginkább a brutális fogyasztása miatt. Üresjáratban is képes beszippantani 250-300 Wattot, bár zenehallgatás közben sem eszik sokkal többet. Mivel nálam reggeltől estig szól a muzsika, meg valamennyire zöld is vagyok, hangsúlyos szempont az energiafalás. A hangjától sem voltam elérzékenyülve. Bár komoly erő duzzad benne, hangja mégsem elég lendületes, állandóan a cipője orrát nézegeti lehajtott fejjel, ami nem éppen az életkedv jele, így hát nagyon nem is sirattam meg.

Új készüléket nem szándékoztam venni, ezt az élvezetet meghagyom a gazdagabbaknak, amúgy is bátraké a szerecsen (sicc!), ezért gyorsan körbekérdeztem bennfentes ismerőseimet, hátha lapul a tarsolyban néhány tuti tipp, illetve átböngésztem a HiFi fórumok adás/vétel részlegét, mit is kínálnak a hirtelen előkotort 200e Ft környékén. Mivel én nagyon nem látom értelmét az idegen helyen történő 10 perces ítélkezésekben, a szimpatikusabb erősítőket megpróbáltam 2-3 napra kölcsönkérni. Néhány tulajdonos magáévá is tette elképzelésemet és kockára tették készülékeiket,  néha még a szállítást is magukra vállalva, amit ezúton is köszönök nekik. Mások határozatlan vásárlási szándékomat hallva keményen elutasítottak, amit persze meg tudok érteni, de ez egy másik történet... No és ha már ilyen sok szép reményű cucc érkezik, szervezzünk már rá egy kis összejövetelt is, hiszen az emberi test kitűnő hangelnyelő és általában kellemes társaság is egyben, így hát néhány barátomat is meghívtam egy kis közös ítélethozatalra.

A szervezés göcsörtös napjai alatt kedves Denon erősítőm szolgáltatta a háttérmuzsikát. Ekkor értettem meg pontosan, mi is volt a bajom a Parasound produkciójával. Ez a 30 éves PMA jószág messze nem ad annyi részletet, mint az manapság elvárt, de olyan lendülettel és jókedvvel zenél, amire kevés modern (és általam megfizethető) erősítő képes. A Parasound hozzá képes egy elhízott pankrátor, aki igen nagyot tud ütni, csak éppen soha nincs kedve hozzá az alacsony gázsi miatt.

Mit sikerült beszerveznem? Igen vegyes lett a mezőny. Nem szeretem a hifista előítéleteket, így bekerült a csapatba csöves, nagyon modern digitális, hagyományos analóg félvezetős, de még matuzsálem korban lévő PA végfok is. A szervezés közbeni lemorzsolódás után végül a porondra hívottak:

Copland CTA-402
Crown PSA-2
Lyngdorf SDA-2175
Parasound HCA-2200
Quad 909

Bár a Parasound személyesen nem vett részt az ütközetben, hangzása alaposan bennmaradt a fülemben, jó viszonyítási alapot képezve. A környezetet végig egy lejátszóként szolgáló apró Barebone PC, KingRex UD384 DAC U-Power akkus tápegységgel, KingRex Preamp, saját készítésű Scan Speak P2 hangdobozom, teljes Belden kábelezés és a saját gyártású elosztóm alkotta. A technikai sivárságot néhány liter gyümölcstea, 3 kg muskotály szőlő és nagyszerű muzsikák próbálták elviselhetővé tenni. Állandó segítőim e rendezvényen is tiszteletüket tették, így jelen volt a Dead Can Dance, a Pink Floyd, a Kraftwerk, az AC/DC, Victor Wooten, Miles Davis, Balázs Elemér és csapata, Beethoven, Glinka, Rahmanyinov és még sokan mások.

A történéseket részben időrendben követve a legelső induló egyben a legkülöncebb egyed is volt. Ő az egyetlen, akit nem a fórumokon vadásztam, hanem Kimber barátom ajánlotta figyelembe (áldassék hát a neve!). A sok csatát megjárt veterán kommandós külsőt viselő monstrum (nem, most nem Kimberről van szó!) a múlt század 70-es éveiből származik, HiFis körökben meglehetősen ismeretlen idehaza, de nyugatabbra igen komoly irodalma van otthoni felhasználás terén, bár alkotói koncert és stúdió hangosítási célokra tervezték. A Crown PSA-2 végfokot az idősebb hangmérnökök valódi legendának tartják, néhány amerikai fórumon egyszerűen csak The Legend a neve. Némi nyomozással sok nosztalgikus történet olvasható a Neten egykori koncertturnékról, ahol a hangosítás gerincét ilyen készülékek adták Michael Jacksontól a Dire Straitsig számos világsztár fellépésén, vagy éppen Prince stúdiójában, de azt is rebesgetik, hogy több későbbi High End cég tervezője is a Crown akkori csapatából került ki. Hifista szemmel nézve ez egy rendkívüli készülék a maga brutális, 4 ohmos terhelést közel 400 Wattal fenyegető teljesítményével, szimmetrikus, dual-monó felépítésével, dupla tápegységével, aktív hűtéses hővédelmével, atombiztos házával. A hangja... lenyűgöző. Ilyen elképesztően stabil és kiegyenlített hangzást  korábban egyetlen erősítő sem hozott a rendszerembe. A basszusait egyszerűen nem tudom a HiFi világába helyezni, ezek számomra egyértelműen PA és színpadi basszusok, kegyetlenül stabilak,  gyorsak, dúsak és textúrázottak. Minden szekcióban nagy pontosság és fegyelem jellemzi a produkciót és ami számomra igazán nagy meglepetés volt, az a részletgazdagság és jókedvű lendületesség együttese, amit én eddig még soha nem tapasztaltam HiFi erősítőnél semmilyen árkategóriában. A mai erősítők valahogy nem tudják e két elvárást egyaránt teljesíteni. (Ha mégis, azon példányokkal én nem találkoztam.) Nem szeretném a jelzőket hegyekbe hordani, de sokáig előttem lesz a kép, amikor kedves barátommal belehallgattunk néhány kedvenc zenénkbe a Crown jelenlétében, aztán néhány perc után artikulált szavak helyett csak hápogtunk és  arcunkon egy merev mosollyal csapkodtuk a térdünket. Azt talán már mondanom sem kell, hogy az éjszakát zenehallgatással töltöttem és minimális hangerőn is nagy élmény volt. (Számomra mindig is fontos volt, egy készülék mennyire tűri a hangerővel történő játékot.) Ez bizony első látásra szerelem! Mit szépítsem, nagyjából biztos voltam benne, hogy a verseny már az első résztvevő meggyőző gyakorlata után eldőlt, de a becsület és a kíváncsiság tovább engedte folyni az előre meghirdetett programot.

Következő napon érkező vendégem egy teljesen más világból származik. A Lyngdorf SDA-2175 magában hordozza a jelenkor minden modernitását. Digitális jelfeldolgozás, egyedi alkatrészek, példás skandináv technológia. A külsőre is szimpatikus dán készülék impozáns műszaki jellemzőkkel bír, a gyártó cég mostanában állandó résztvevője lett a nagyobb szakkiállításoknak, tehát az önbizalom megvan és a szaksajtó is jó véleménnyel van róluk. Sajnos nem tudok egységfrontba tömörülni velük, részemről a Lyngdorf produkciója leginkább az unalmas jelzővel illethető. Túlforszírozott basszusokkal vágta agyon a zenét, ami persze ki is végezte az amúgy is hervatag középtartományt. Ellenben ezek a basszusok nem a Crownnál élvezett kerek és definiált hangok, hanem mosott, határozatlan kenődések. Persze nagyon magasra került a léc előző napon, de a Lyngdorf produkciója nincs sokkal a levitézlett Parasound felett, annál talán egy kicsit kiegyensúlyozottabb és precízebb, de ennél több pozitívat nem tudok mondani róla. Értem én a törekvését, miszerint próbálja tagadni digitális származását, de cseles álcázó trükkjeivel engem nem győzött meg, ridegnek és mesterségesnek éreztem.

Harmadnap ismét műfajt váltottunk és a mezőny egyetlen csöves indulóját köszönthettük a porondon. A Copland CTA-402 sem egy nagyon ismert darab nálunk, de a fellelhető vélemények túlnyomó többsége igen pozitívan nyilatkozik hősünkről. Ahogy teszem ezt én is, hiszen az egyik legjobb csöves, amivel találkoztam (már ha van ennek a kategorizálásnak bármi értelme). Illetve rögtön javítom is magam, mivel nem tipikus csöves hangzást produkál, számomra csak a néha fulladozó basszusok idézték fel a technika korlátait. Kellemes, élénk módon tolmácsolta muzsikáinkat, a műsor során végig nagyon tetszett, csak egy bökkenő volt. Túlságosan erős egyéniségével minden zenét a maga képére formál, ami számomra kerülendő jelenség, ámbátor akinek tetszik ez a fajta hangzás, az akár nagyon szeretheti is a Coplandet. Ezen fogyatéka miatt érdemei elismerése mellett megköszöntük a megjelenést és útjára bocsátottuk barátságos gazdája óvó kezei között.

A negyedik nap a részemről előzetesen favorizált Quad 909 érkezésével indult. Az erősítők világában komoly technikai vívmányokat felsorakoztató patinás angol cég villantása meglepően pici, de annál pofásabb kívül és belül. Az 1-2 órás kötelező járatás után csak annyi jutott eszembe, hogy ez bizony nagyon rendben van. Kedvenc zenéimet pontosan úgy tálalta, ahogy nekem tetszetős és ismert, hozzátéve egy maroknyi életet és nemességet. Produkciója nagyon kiegyensúlyozott, tökéletesen illeszkedik minden részlet, mint egy körültekintő munkával és tehetséggel készült nívós művészeti alkotásban. A basszusoknak komoly súlya van, mégsem folynak szét, az erőteljesebb hangoknál is megmarad a hangszerek textúrája. A Quad bizony teljes mértékben teljesítette előzetes elvárásaimat, sőt kicsit túl is szárnyalta azokat. Nagyszerű készülék.

A 4 napos hosszú futam után voksomat én a Quad 909-re teszem... azaz tenném, ha nem lenne itt a Crown PSA-2. Márpedig itt van teljes fegyverzetben és csatára készen, nekem pedig nem sikerült hasonló felkészültségű ellenfelet állítanom vele szemben. Képtelen vagyok nemet mondani rá. Qqriq barátom kérdezte, felújítom-e. Nem fogom. Kicsit hangos a hűtése, kicsit kontakthibás az egyik bemeneti csatlakozója, de pont ezek teszik teljessé a hitelességét. Ez a készülék 35 éve szolgálja a zeneszerető emberiséget és harci sebei ellenére még mindig legyőzhetetlen. Hamarosan kap egy kellemes légfürdőt, kontaktusait megtisztítom az évtizedek hozadékától, ventilátorát kicsit lehalkítom, aztán beköltöztetem a szobámba, várhatóan hosszú időre. Itt a vége, fussak el véle, bár az nem lenne egyszerű egy ilyen 26 kilós csomaggal a hónom alatt.

Hosszúkás mondókámat azon kérdéssel zárnám, ami napok óta forgolódik bennem:

Tessék már nekem megmondani, mi a fenét műveltek a fejlesztő mérnökök az elmúlt 40 évben!


Pillanatkép a küzdelemről. Felső sortól balról jobbra haladva:
Denon PMA-360,
Crown PSA-2, Copland CTA-402, Lyngdorf SDA 2175, 
mézes tea, Spar nápolyi, sajtos kréker, muskotály szőlő

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Tessék már nekem megmondani, mi a fenét műveltek a fejlesztő mérnökök az elmúlt 40 évben!"

Jó kérdés, bár azért pro végfokok között is akad a PSA-2-nél stabilabb izgalmasabb hangú gép :D Tudását persze lehet már nem ilyesmi hangfalon mutatná meg. "Becsületes" méretű hangfalat tessék építeni hozzájuk.

Fapaci írta...

Nyitott kapukat tetszik döngetni, már készül az új nagymonitor.

Névtelen írta...

Igen, az elején esik róla szó. Lehet tudni mi a projekt?

Névtelen írta...

Az ilyen beszámolókat nagyon szívesen olvasom, várom az elkészült monitorról szóló esszét is a képekkel színesítve. Valamint negyed óráig röhögtem az erősítök mérkőzését illusztráló kép alatt található felsoroláson .. balról jobbra ... spáros nápolyi.. :).
Ügyes.
Üdvözlet, Feri

Névtelen írta...

Mit csináltak a fejlesztő mérnökök? Amit előírtak nekik a gyártók: költséget csökkenteni a lehető legnagyobb haszon érdekében...