2013. március 8., péntek

3 utas nagymonitor II. rész


 Új hangdobozom kalapálása oda jutott, hogy a mai napon érvénybe léptettem a v1.0 állapotot. Épp ideje volt már, mert a fejlesztésre csúnyán ráment mindhárom téli hónap.

 Hosszú menet volt, a váltó jó pár verziót megélt, egy kisebb vödörnyi alkatrész megfordult benne. A nem túl bizalomgerjesztő Beyma magassugárzónak több hetes kísérletezés után piros lapot mutattam fel, cserével végleg kiállt. Helyére első körben a népszerű Scan Speak 2608/913000 dóm érkezett, ami bár jobban szerepelt a Beymánál, mégsem teljesítette maradéktalanul vágyaimat. 50 üzemóra után is rideg, kemény hangzást produkált, így őt sem szerződtettem. Meglepetés játékosként kölcsönkaptam egy számomra ismeretlen Visaton KE25SC kerámia dómot. A márka nem számít éppen a szívem melegebb csücskének, de az adatlapot és mások beszámolóit nézegetve felülemelkedtem dacos ellenérzéseimen. Ez a későbbiekben igen bölcs döntésnek bizonyult. (Megnyugtató, hogy ilyenekre is képes vagyok.) Nagyon finom, részletező hangja van, szerintem eléri a SS Illuminatorok szintjét, amit előző SS dobozomban használtam. A 2608-as dómot hallgatva bár megvolt a regiszterek közötti egyensúly, néhány hangszer furán természetellenes, műanyag volt, amit eleinte az új TEAC D/A konverteremnek tudtam be, de a Visaton beüzemelésével helyreállt a világ rendje. Most megvan az attack, touch és lecsengés, nagyon tetszik, ez a dóm bizony már a dobozban marad (ha már fáradtságosan belefaragtam, mert kicsit komolyabb rést kívánt magának, mint elődei). Nagyon egyszerű váltani, beépített impedancia kompenzálása is van, így a keresztváltón is egyszerűsíteni tudtam, ami jót tett a térhatásnak és a hangzás nyíltságának.

 Az eredeti terveknek megfelelően végül mindenhol 2. rendű LR váltást alkalmaztam, 450 és 3500 Hz környékén adják át a stafétát egymásnak a hangszórók. A mélysugárzót alaposan meg kellett nyesnem az emelkedő átvitele miatt és hogy ne harsogja túl az érzéketlen középsugárzót, amit még csillapítani is kellett. A basszus elég hangsúlyos maradt így is, de megszokható. Volt néhány - számomra - nehezen megoldható problémám. A Visaton magassugárzóval nem volt mit tenni, semmilyen speciális kezelést nem kívánt, tökéletesen teszi dolgát mérve és hallgatva is. A középsugárzó átvitelét kicsit nehezen simítottam ki, sokáig kukorékolt 1 kHz környékén, de végül megadta magát a túlerővel és kitartással szemben. Legnagyobb harcot a mélysugárzóval vívtam. Az alacsony váltás miatti komoly méretű tekercs és a hangszóró összjátéka egy kellemetlen kiemelést okozott 100-200 Hz között, amit nem tudtam másként kiküszöbölni, mint egy cseles szívókörrel (Begének innen is köszönet a segítségért!). Szokás szerint a szép görbéket több módon is elértem, de a hangzással sokáig nem voltam elégedett. Hol a tisztaság nem volt elégséges, hol a tér esett össze... jó kis játék ez. A jelenlegi állapotot már sok szempontból szerethető, így egy jó ideig így hagyom. Akiket leráztam az elmúlt hetekben, azoknak köszönöm a türelmüket, de nem szerettem volna mutigatni a dobozt olyan állapotban, amivel én nem vagyok elégedett.

 Visszagondolva arra, milyen elképzeléseim voltak a tervezés elején, azt kell mondjam, nem minden úgy alakult, ahogy akkor gondoltam. Azt hittem, ezekkel a Pro hangszórókkal készítek egy nyomulós, odavágós, de kicsit neveletlen erőgépet, ami bizonyára jó lesz rockra, elektronyikus zenékre, de komolyzenéhez kevésbé. Ez a doboz jó rockra, könnyű műfajokra, de nekem nagyon tetszik más műfajoknál is. A hangszerhangok élményszámba mennek és ami leginkább meglepő számomra, lendületessége és dinamikája mellett képes a korábbi Scan Speak dobozaimat is lepipáló részletességre. Ezt végképp nem vártam, szóval most nagy az öröm. Ez egy újabb példa arra, hogy a sok részlet nem feltétlenül öli meg a muzsikát.


 További ömlengés helyett néhány tényközlés. A szimulált basszusátvitelnél szebb eredményt adott a valóság, bőven 40 Hz alatt van a -3 dB pont, tehát a basszusok mélységével nincs probléma (és ez nem a picinyke HiFi hangszóróktól megszokott erőlködés, hanem nehézsúlyú gyomrosok sorozata). 

Közeltéri basszusátvitel
 Bár fontosnak tartom a méréseket, a végső hangzást fülre állítottam be, így ez az átviteli görbe nem éppen nyílegyenes, de én a jókora szobám több pontján is szoktam zenét hallgatni, legtöbbször a dobozoktól 10 méterre lévő íróasztalomnál, tehát nem csak a háromszög csúcsán akartam jó hangot, hanem a szoba túlsó végén is. Emiatt a szokásos enyhén eső frekvenciamenettől eltértem, a felső oktávnál kicsit még fokozódik is a helyzet, ezzel ellensúlyozva a hallgatási távolságot és az életkoromat. Egyébként ennél a doboz- és hangszóróméretnél szerintem már nem feltétlenül kell megdönteni a görbét, mert itt nem kell mennyiséggel pótolni a gyengécske basszusokat. A két doboz meglehetősen egyforma görbéket produkál, ez a stabil hangszínpadon is érződik. Kettejük középtávoli mérése: 

A két doboz frekvenciaválasza, fázismenete és a kritikus 3. felharmonikus torzítása

  Leszámítva a legfelső szekció neveletlenségét, az átvitel szemből mérve 250 Hz felett belefér a +-2,5 dB sávba és ami külön öröm, ezt a tűrést 2,5 méteres hallgatási távolságból is tartja egészen 20 kHz-ig. Az iránykarakter is tetszetős, nincs különösebb anomália, a Visaton kerámia dóm nem visel szemellenzőt. 

Átvitel szemből, 30 és 45 fokból mérve

 A napokban még meg kell találni a legjobb elhelyezést (bár ez a project e téren nem tűnik érzékenynek), illetve valami nehéz anyaggal fel kell tölteni az állvány jelenleg üres kamráit, aztán kicsit megpihenünk, mert közben megérkezett a tavasz és menni kell bringázni.