2013. május 30., csütörtök

TEAC UD-501 D/A konverter - Az új irányvonal?

Néhány évvel ezelőtt a számítógépes zenelejátszás elterjedése sok hullámot gerjesztett az éppen kissé hullaszagú audio piacon. Felpörögtek a szoftverfejlesztések, a hagyományos felvételek mellett egyre több album szerezhető be nagyobb felbontásban, új eszközként megjelentek az USB/SPDIF átalakítók, amik minőségi jelforrássá tették PC-inket. Rendszereink egyik legfontosabb (legalábbis sokak szerint annak vélt) egysége lett a D/A konverter, így hát soha nem látott mennyiségben árasztották el a polcokat e készülékek, a róluk szóló beszámolók és kérdések pedig a fórumokat. A kezdeti pörgés után azonban igazán áttörő újdonságok nem késztettek minket pulzusszám emelkedésre. A minél jobb hangzás érdekében megtanultuk jól beállítani az operációs rendszereket és szoftvereket, tekintélyes zenegyűjteményt halmoztunk fel komoly kapacitású háttértárakon, amikről fotelünkben ülve, okostelefonunkat  simogatva választjuk ki a vágyott albumot. Mindez már mindennapos rutinná vált (pláne az ücsörgés). Lehet itt még valami nagyot villantani?

Tény, hogy a régebben szokványos beépített hangkártyákat gyorsan kenterbe vágták a külső konverterek, amikre aztán az USB/SPDIF transzportok pirítottak rá csúnyán, őket pedig az új fejlesztésű USB bemenettel felvértezett DAC-ok szorítják ki lassan. A hardver tehát folyamatosan fejlődik, de a számítógépes adattárolás és lejátszás alapjai több évtizede változatlanok. Mostanában azonban valami zörgeti a harasztot.

A 90-es években kemény cyber háború dúlt az akkor még ereje teljében lévő Microsoft és a feltörekvő Apple Macintosh között a számítógépes média állományok formátumát illetően is (Wave vs AIFF), de mindketten az Audio CD-hez kidolgozott PCM digitális technikára építkeztek, illetve a digitális technikára átálló hangstúdiók is PCM jelfeldolgozású berendezéseket építettek be. A Föld azonban forgott tovább és hamar kinőttük a CD lehetőségeit. Alig 15 év elteltével igény merült fel egy jobb hangminőséget produkáló (no meg a kiadók nyomására másolás elleni fokozott védelemmel rendelkező) eljárásra. Az iparág szokása szerint a fejesek most sem tudtak megegyezésre jutni, így több (persze egymással inkompatibilis) szabvány is rögzítésre került (HDCD, SDCD, DVD-A, SA-CD). A nagy vitatkozásnak az lett a vége, hogy egyik megoldás sem terjedt el igazán, közülük ma már csak az SA-CD tartja magát egy minimális piaci részesedéssel, mivel a hifisták egy része belekapaszkodott ebbe a formátumba kecsegtető tulajdonságai miatt. Az áttörésnek leginkább az állta útját, hogy az asztali SA-CD lejátszók közül csak a drágább példányok (pl. Marantz SA-7, Sony XA-P9000ES) tudták igazán megmutatni a technológia fölényét a hagyományos Audio CD-vel szemben, az olcsóbb készülékeken minimális különbség volt csak hallható, emiatt sokan legyintettek a történetre.

Miben tud többet az SA-CD-nél alkalmazott DSD jelfeldolgozás az Audio CD-hez képest? A hagyományos PCM megoldás alapja, hogy a digitalizálandó jelből szabályos időközönként mintát vesz és annak értékét (az adott bitmélységnek megfelelő felbontásban) eltárolja. Audio CD esetében ugyebár ez a mozzanat 44,1 kHz frekvencián és 16 bites felbontással történik. A DSD kissé másként közelít. Mintavételezés persze itt is van, ám nem tárolja el az egyes minták teljes értékét, csak egy 1 bites információt, mégpedig hogy az előző mintához képest pozitív vagy negatív irányban változik-e a jel amplitúdója. Így sokkal kisebb adatmennyiséget kell feldolgozni, ami lehetővé teszi a mintavételi frekvencia emelését. Az első generációs DSD esetében ez 2,82 MHz, tehát 64-szer gyakrabban veszünk mintát, mint a CD esetében, de léteznek már 5,64 MHz-en ketyegő felvételek is. Kellemesek ezek az adatok, de a gyakorlatban milyen hallható előnyökkel járnak? 20 kHz helyett 100 kHz sávszélesség, 96 dB helyett 120 dB elméleti dinamika tartomány, alacsonyabb zaj. Örülünk? Örülünk!

Miért nem terjedt el a számítógépes audio világában ez a szépséges DSD? Alapvető probléma volt, hogy az SA-CD lemezeket nagyon erős jogi és műszaki védelemmel látták el, az Audio CD-vel szemben sokáig nem lehetett digitálisan másolni, tartalmát elmenteni. Továbbá az audio szempontból alapvetően PCM jelekre kitalált USB 2.0 és az SPDIF szabvány nem engedte meg DSD jelfolyam továbbítását, tehát ha valamilyen módon szert is tettünk SA-CD anyagokra, azokat lejátszásnál PCM jellé kellett konvertálnunk, így viszont a DSD nagyjából minden előnyét el is veszítettük. Az első gondot a Sony PS3 játékkonzolja oldotta meg, mivel a benne lévő optikai meghajtó némi szoftveres segítséggel képes kiolvasni és elmenteni az SA-CD lemezek tartalmát.  Ezt kihasználva mostanság gyorsan szaporodni is kezdtek a Neten az SA-CD RIP állományok, amik a gyári lemezek teljes értékű másolatai. (A cikk írásakor mintegy 9000 hivatalos SA-CD kiadvány kapható és nagyjából 1200 album lelhető fel DSD ISO formátumban a Neten.) A lejátszást pedig az USB szabvány megerőszakolása tette lehetővé. Az ebben élen járó Mytek cég kitartó munkájának eredményeként 2011-ben megjelent a piac első, USB összeköttetésen natív DSD kijátszásra képes konvertere, a Stereo192 DAC. Taps! Nem tétlenkedtek a versenytársak sem és villámgyorsan felbukkantak a fejlesztést komolyan vevő cégek hasonló készülékei. Ma már közel 30 féle DSD DAC kapható, bár áruk még igen magas szinten lebeg. Ebben a piaci hullámban tűnt fel 2013 elején a TEAC UD-501, mely viszonylag alacsony (850 $, 700 €) árával azonnal magára vonta a hifisták figyelmét, köztük az enyémet is.

Mivel a TEAC a professzionális világban nyomuló TASCAM vállalat leágazása, készülékeik, így az UD-501 is enyhén stúdiós hangulatot kelt masszív fémházával, előlapi miniatűr hordfüleivel. Az emlegetett USB csatlakozáson kívül rendelkezik 2 koax és 2 optikai SPDIF digitális bemenettel is, az analóg kimeneti jelet pedig RCA és XLR aljzatokon kapjuk. A teljesen szimmetrikus, duál-monó felépítésű belvilág csatornánként különálló toroid transzformátorok, 32 bites BurrBrown PCM1795 D/A chipek, MUSES 8920 műveleti erősítők köré épül. Kapunk még egy fejhallgató erősítőt is, melynek hangerőszabályzója sajnos a vonalkimenetek szintjére nincs hatással, így az UD-501 nem teljes értékű előerősítő. Na végre egy hiba! Az előlapi (kikapcsolható) kijelző tájékoztat minket az aktuális üzemmódról, a játszott anyag felbontásáról és az aktivált digitális szűrőkről. (Bizony ilyen is van, de ezekről később...) Felbontásban a csillagos ég a határ, PCM jelek esetében 384 kHz/32 bit a felső érték, DSD-nél 2,8 és 5,6 MHz-es anyagok megszólaltatása sem probléma, tehát a készülék nem mostanában fog az elavult cuccok fiókjába kerülni. A gyártó oldaláról Windows drivert és a TEAC saját fejlesztésű DSD lejátszó szoftverét tölthetjük le, amiket dicséretes módon folyamatosan fejlesztenek, az elmúlt 3 hónapban 2 alkalommal is frissült mindkettő, hallható javulást hozva a hangzásban.


A beüzemelésben nincs semmi különleges, a driver telepítése és USB összeköttetés létesítése után Windows alatt ASIO, WASAPI, DS, KS kijátszó protokollok állnak rendelkezésünkre, tehát sejthetően minden népszerű lejátszó szoftver  alá be tudjuk majd állítani kimeneti eszközként a TEAC DAC-ot. Részemről Foobar és XBMC programokat használok, mindkettő gond nélkül összebarátkozott a készülékkel, nem úgy, mint néhány korábbi DAC. PCM állományok lejátszásához nincs semmi különleges teendőnk. DSD anyagok lejátszása jelenleg a TEAC saját szoftvere mellett egyelőre Foobar és JRiver programok alatt lehetséges Windows esetén, MAC környezetben a Pure Music a nyerő választás, de szerintem hamarosan megoldják a többi szoftvernél is. Foobar alá szükséges néhány extra komponens (foo_input_sacd, foo_dsd_asio) telepítése, ezekkel mind a PCM, mind a DSD anyagok natív lejátszása, illetve egymásba konvertálása lehetségessé válik.

A magam részéről már sok éve elköteleztem magam a számítógépes zenelejátszás mellett. Ez idő alatt jó néhány eszköz járt nálam ősi hangkártyáktól kezdve HiFace-en és TC Konnekten át Lavry és Altmann DAC-ig, legutoljára KingRex UD384 üzemelt. Bár mindegyik előrelépés volt a maga nemében, a TEAC egy merőben másik világ. Hangzása, működése, szolgáltatásai miatt folyamatosan azon érzésem van vele kapcsolatban, hogy most ért be igazán ez a lejátszási technika. Nincsenek idegesítő pattogások, megmagyarázhatatlan hibaüzenetek, lejátszás közbeni akadások, nincs késztetésem a beállítások között molyolni, hogy valahogy jobb legyen a hang. Néhány nap használat után egy gyors, univerzális, stabil, de kissé kemény hangzású készüléknek gondoltam az UD-501-est. Új példányt szereztem be, így az első 1-2 hétben különösebben nem foglalkoztam vele, csak toltam bele az üzemórákat, de már az első percekben feltűnt az erőteljes, szépen textúrázott basszusa és tiszta felső tartománya. A bejáratás hatása érezhető volt folyamatosan, de más készülékekhez képest kevésbé volt feltűnő az idő múlása. Szegény készülékeknek nálam mindenféle műfajjal meg kell küzdeniük Monteverditől a Metallicáig, így részemről fontos szempont a műfajfüggetlenség. A TEAC számomra nagyszerű partner mindenféle muzsika hallgatásában, így néhány simogatós randi után hosszú távra  is összebútoroztunk.

Az új generációs D/A konverterek egyre gyakrabban kínálnak különféle digitális szűrőket. Az UD-501 is fel van fegyverezve ilyenekkel, miáltal az amúgy univerzális és semleges hangzása nagy mértékben testre szabható. PCM lejátszásnál 3, DSD esetében 4 féle beállítás közül választhatunk, illetve lehetőségünk van egy 192 kHz-re történő felkonvertálás aktiválására is. Ez utóbbi a szokásos eredményt hozza, tisztítja a felső tartományt, nyugtatja a muzsikát, de kicsit el is vesz a lendületből, így én ezt a funkciót kikapcsoltam, bár komolyabb módon végzi el feladatát az olcsó konvertereknél megszokott szinthez képest. Zenei gyűjteményemben amúgy is egyre nagyobb arányban vannak nagy felbontású felvételek, tehát felkonvertálásra nincs igazán szükségem. A PCM szűrőknél találunk OFF állást is, amiről a gyártó nem sokat árul el, de egyesek szerint NoS (Non Oversampling) üzemmódot jelent. Ezen kívül SLOW és SHARP módozatok léteznek még. Előbbi folyékonyabb, érzelmesebb, utóbbi izgágább, agresszívabb hangzást produkál, némileg több részletet megmutatva. Mindegyikben van szerethető, de számomra a SLOW üzemmód vált be leginkább a széles zenei palettámhoz. Gyanítom, az elektronikus zenéket kedvelőknél a FAST beállítás lesz a kedvenc. DSD lejátszásnál 4 féle beállítás közül választhatunk, amik gyakorlatilag csak a hallható tartomány feletti karakterisztikájukban különböznek, mégis befolyásolják némileg a hangzást. Nem állítanék fel köztük sorrendet, mivel erősen szubjektív a kérdés és nincs is akkora differencia köztük, mint a PCM szűrőknél.

A cikk végére tartogattam a puskaport a megfáradt szemű olvasónak. Korábban - néhány alapszintű SA-CD lejátszót leszámítva - nem volt még alkalmam natív DSD lejátszást kipróbálni otthoni környezetben, így nagyon kíváncsian táraztam be néhány SA-CD RIP albumot. Akad köztük olyan, ami PCM formátumban is rendelkezésemre áll, ideális összevetési lehetőséget kínálva. Az ezzel járó élményt minden komputerizálódott zenekedvelőnek melegen ajánlom! A DSD anyagok meglepően folyékonyabbak, dinamikusabbak PCM társaiknál, egyszerűen nemesebb hangzást produkálnak. Teszik ezt még a nagyobb felbontású PCM verziókkal szemben is, ami számomra egyértelműen mutatja, a számítógépes zenelejátszásban még bőven van tartalék és nagyon meglepődnék, hogy ha ezt nem a DSD világ jelentené. Az ide induló kirándulónak nagyszerű útitársa lehet a TEAC konvertere.

Adós vagyok még a fejhallgató erősítő jellemzésével. Ezt nem húznám hosszúra, mivel nincs túl nagy viszonyítási alapom ilyen téren, otthon ritkán hallgatok zenét fülessel. A TC Konnekt családhoz viszonyítva nyitottabb, dinamikusabb, erőteljesebb hangot kaptam a TEAC DAC-től Sennheiser HD-590-es fejhallgatómmal párosítva.

A TEAC UD-501 D/A konvertert többféle környezetben is kipróbáltam már, otthoni rendszeremben Foxconn Barebone PC, KingRex PreAmp előfokozat, Crown PSA-2 végerősítő, saját készítésű hangsugárzóim és kábeleim között üzemel.

A cikk írásakor nincs információ a TEAC UD-501 haza forgalmazásáról, magánimportban beszerezhető az EU bármelyik országából 700-900 € közötti áron.