2013. december 2., hétfő

Fülekezési parancs 1. - A gyalogság

 Komoly fába vágtam a fejemet... Az ország egyik legnagyobb - valóságban is kipróbálható - fejhallgató választékkal bíró, márka-független boltjából szépen sorjában elkéregettem egy raklapnyi típust. Meredek elképzelés, egy füst alatt nyilván irreális bármilyen sorrend kialakítása, ezért megpróbáltam csoportokra osztani a mezőnyt. Első körben a belépő árú, azaz 30.000 Ft alatti példányokat cipeltem haza néhány napra, hogy megpróbáljam kiismerni a lelkivilágukat. Halovány sejtésünk lehet, hogy a világverő bajnokot nem ebben a csapatban fogjuk megtalálni, de vajon lesz-e olyan példány, ami alkalmas komoly kompromisszumok nélküli zenehallgatásra.


 Nem egyszerű ennyi fülest összevetni, 3-4 hangzásnál többet nem lehet fejben tartani, de szerencsére nem kellett kapkodnom, több napig is nálam állomásozott a csapat. Bár egyik sem volt szűz, néhány bevetésen már átestek, meghallgatás előtt mégis mindegyik példányt járattam legalább egy órán át.

 Zenei műsorként a Zmag tesztanyagát használtam, amivel hatékony volt a véleményalkotás, mivel mindenféle zene egy helyen van és jól ismerem őket. Két harci helyzetet teremtettem a csapat számára:












1. TEAC UD-501 - tűzharc nyílt terepen

 Első körben mindegyik füles megmutathatta tudása legjavát; TEAC UD-501 konverterem fejhallgató kimenete lehetőséget adott erre. Kétlem, hogy ezeket a fejhallgatókat bárki is ilyen színtű erősítővel táplálná, de persze bármi lehetséges.

2. iAudio X5 - álcázás, felderítés

 A második összecsapásnál olyan környezetbe helyeztem őket, amihez hasonlóval találkoznak majd leendő tulajdonosuknál. iAudio X5 lejátszóm nem mai darab, de még mindig átlag felett teljesít a mobil cuccok mezőnyében. A gyári szoftvert lecseréltem egy RockBox firmware-re, amivel sokkal több beállítási lehetőséget kaptam, bár a hangja mintha egy kicsit elmaradna az eredetiétől. Voltam olyan arcátlan, hogy a durva átviteli egyenetlenségetke korrigálni próbáltam az X5 EQ-jával, megpróbálva kihozni a legjobb produkciót. A fejhallgatós világban ez talán kevésbé elítélendő cselekedet, mint a hangdobozoknál. A hordozható lejátszók mindegyikében van ilyen lehetőség és sokan használják is. Fejhallgatók átvitelét nem egyszerű mérni, nem is próbálkoztam vele, fülre állítottam be a hangzásokat.
  
 Érdemes nem elfelejteni, hogy a fejhallgatók hangprodukciója egy speciális élmény az agyunknak. Kizárjuk magunkat a világból, a hangforrás néhány centire van a dobhártyánktól, az irányérzékelésünk is teljesen másként működik ilyenkor. A fülesek átvitele általában csúnyább, mint a hangsugárzóké, mindegyiknek van egy speciális hangszínezete. Felhelyezés után a véleményalkotással célszerű várni néhány zeneszámot, míg az agyunk elfogadja az új környezetet. Pár perces kapkodással, ki-bedugdosós A/B teszttel nem igazán lehet kiismerni egyik eszközt sem, az elhamarkodott ítélettel könnyen becsaphatjuk magunkat, rosszabb esetben az olvasót is.




AKG K514 MKII (18.990,- Ft)

 A patinás osztrák cég a "Home, Multi-purpose Stereo" kategóriába sorolja. Zárt kivitel, 200 mW terhelhetőség, kissé merev, alaktartó féloldali kábel, 32 ohm impedancia, 107 dB érzékenység, 190 g tömeg.

 Végre egy nem fekete füles! Elegáns a fehér-szürke színösszeállítás. Ránézésre szimpatikus, masszív kivitel, kézben tartva is strapabírónak tűnik és méretéhez képest meglepően, már-már aggasztóan könnyű. A kagylók gyárilag minimális mozgásteret kaptak, mégis könnyen elhelyezkednek a fejemen, a gumis pánt önszabályzó, pont kellő erővel szorít. Nem a fülemen, hanem körülötte a fejemen támaszkodnak a textilpárnák, így hosszabb távon is kényelmes a cucc. Stabil viselet, együtt mozog a fejemmel, néhány perc eltelte után már el is felejtettem, hogy a rajtam van. Plusz pont jár a nagy L-R oldaljelöléseknek, végre nem kell szemet gúvasztani felrakás előtt.


TEAC: Ez egész jó! Kiegyensúlyozott, magabiztos, de kicsit vékony hang. 9-10 kHz környékén van egy szűk, de határozott kiemelése, ez sajnos minden zenére ráerőlteti magát és folyamatosan borotválja az agyunkat. Szépen kezeli a dinamikát, a muzsika több rétegét is megmutatja. A hangszerhangok textúrája és hihetősége is egész jó, ha nem is hibátlan. Néha még a tér is felépül minden irányban. Szép kezdet, soha rosszabbat!


iAudio: Megkívánja a 4-5 dB-es emelést 60 Hz alatt, a magasaiból pedig vágnom kellett vagy 5 dB-t 9 kHz-nél egy szűk sávban. E néhány kattintás után jóval szerethetőbb lett, a fejemen is felejtettem néhány album erejéig. Kicsit több testesség, gerinc, energia, tisztaság nem ártana, de nincs vele különösebb bajom. A legtöbb hangszer, ha nem is tündököl, de legalább hasonlít az eredetire. Nem rossz!

Crawford tizedes: "Még 92 nap a dzsungelben és megyek haza Kaliforniába, kiülök az óceán partjára, néha szörfözök egyet..."




Beyerdynamic DT235 (12.000,- Ft)

 A németek "Home, Music Pleasure" varázsigével bocsátották útjára. Zárt kivitel, 50 mW terhelhetőség, masszív egyoldalas kábel,  vékonyka Y kábel,  32 ohm impedancia, 95 dB érzékenység, 130 g tömeg.

 A mezőny legegyszerűbb megjelenésű és legkisebb súlyú, egyben legolcsóbb tagja. A bársonyos párnák a fülemen támaszkodnak, de inkább alul, így nem kényelmetlen. Kellő erővel nyom, a gumis pánt stabilan tartja a fejemen. Sajnos a merev kábelbekötés összeszedi a testhangokat, erősen hallatszik, ahogy a vezeték a ruhámon súrlódik.







TEAC: A többihez képest komorabb, befordulósabb hangkép, de ez csak viszonylagos és néhány perc alatt meg is szokható. (Éljen és virágozzék az agyunkba épített szoftveres EQ!) Durva kiemelésektől, beszakadásoktól mentes átvitel, de lineárisnak nem mondanám. Nem vállalja túl magát, egyetlen dimenzióban rajzolgat, de ott egész kellemesen. Meglepően széles dinamika tartomány, stabil basszusok, kellemes hangszínek. Istenemre, ez egészen jó!

iAudio: Úgy tűnik, kényes a meghajtásra, az X5-ösömmel nem igazán szerették egymást. Bulihangerőhöz maximum kivezérlést kívánt, a basszusai kicsit kopogóssá váltak és a tere is beszűkült a TEAC DAC-kal előadott produkcióhoz képest. Ennek ellenére van benne boogie, jók a hangszerhangjai, dinamika arányai... egész jó cucc. Az élvezhetőség fokozásáért bele kellett rajzolni az átvitelbe, 1 kHz-nél vágni, 3-4 kHz-nél megemelni 2-3 dB-nyit, de ez még nem vészes. Ha nem a fülemen feküdne és jobban szellőzne, órákig el tudnám hallgatni.

Rhah őrvezető: "Mi a fenét keresel itt az alvilágban, Taylor?"



Audio-Technica WS55 (24.500,- Ft)

 Szintén "hordozható" példány, "Solid Bass" címkével. Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, vékony Y kábel, 180 fokban elforgatható kagylók, 40 mm-es membránok, 40 ohm impedancia, 100 dB érzékenység, 165 g tömeg.

 A kagylói meglepő szabadon mozognak minden irányba, bőrpárnákkal támaszkodnak a fülemre. A pánt beállítása manuális, a méretet megjegyzi. Pont kellő erővel nyom, nem lötyög a fejemen, de mozgás közben recseg. Talán ez a típus zárja ki leginkább a külvilág hangjait, ezért kissé bezárt érzést kelt.







TEAC: Bummm, bummm, bummm! Hú de hangos! Dunyhás hang, imádja a felsőbasszusokat. A frekvenciamenete elég kusza, minden oktáv más szinten van, nincs egyetlen reális hangszerhangja sem, de elektronikus muzsikával nem olyan rossz. A Balaton Sound fejhallgatóba oltott utánérzése. A hangzás részleteinek nagy hányadát eltünteti, a többit meg keményen a képembe tolja. Ejnye!


iAudio:  Van baj, nem kevés. Nem is tudnám mindet felsorolni, csak néhányat: kifacsart hangszínek, minimális tér és talán a fázissal sem stimmel valami, mert folyamatosan tekergeti a hangot. Nem szeretem.

Tex: "Junior, Te hozod a géppuskát, igyekezz!"




 A cég "hordozható" termékcsaládjának tagja. Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, vékony Y kábel, összecsukható kivitel, 40 mm-es membránok, 42 ohm impedancia, 102 dB érzékenység, 145 g tömeg.

 Fura a minden irányba csukló pánt, de könnyen megtalálja a helyét a fejemen, a méretet manuálisan kell beállítanunk. Ennek vannak a legkiseb kagylói és kicsit erőtlen a szorítása, így instabil viselet. Folyamatosan attól féltem, hogy leesik, ezért gyakran helyezgettem a fejemen.









TEAC: Az előző fejleszedős produkció pepitában. Ő is erőgép akar lenni, de kicsit jobban nevelt, egy árnyalattal simább középtartománnyal. Ha a WS55 pankrátor volt, akkor ez egy bőrdzsekis, bakancsos rocker. Itt is dübörög a basszussáv teteje, nem sok esélyt adva a többi hangszernek. Vivaldi halálfejes kendőt köt a fejére és mélyterpeszben rázza a fejét. Valakinek biztosan bejön ez is, de az nem én vagyok.

iAudio: Az X5 sem tudott életet lehelni bele, itt is kellemetlenül döglött hangja, szűk tere van, szinte egy pontból szól minden. A felsőbasszust alaposan meg kellett nyesnem, hogy legalább elfogadható szintre billenjen a hangzási balansz. Rockos gyökereit így sem tudja feledni, másféle zenét nem igazán tudtam élvezni vele, de arra sem elég jó.

Elias őrmester: "Hé, Manny, ne tökölj már, adj még két gránátot!"




 A japán gyártó "professzionális stúdió monitor fejhallgató" minősítéssel kínálja ezt a típust. Zárt kivitel, 1,6 W terhelhetőség, masszív OFC vezetős féloldali kábel, 180 fokban elforgatható kagylók, 40 mm-es membránok, 60 ohm impedancia, 100 dB érzékenység, 250 g tömeg.

 Tekintélyes darab, robbanás biztos kivitel. A kagylók minden irányban szabadon mozognak. A kézileg beállítandó, gazdagon kipárnázott pánt kicsit gyengén szorít, ezért enyhén mozog a cucc a kobakomon. Fül körül támaszkodik a fejemre, kissé beizzadós viselet. Külső hanggátlása erősen frekvenciafüggő, ezért furcsán áthangszereli a külvilág hangjait. Pozitívum, hogy mechanikailag egyáltalán nem recseg.





TEAC: Merőben más iskola. Nyugodtabb, finomabb, kicsit unalmas és műanyagos hang. Teteje nincs, a közepe erősen hazudik, de a basszusa példás. Ízléses mennyiségben és kimondottan szép texturával adagolja Saint-Saens nagy orgonasípjait. Erre egyik másik példány sem volt képes.

iAudio: Ebben a műsorszámban is alaposan eltér testvéreitől, hozzájuk képest visszafogottabb és iskolázottabb. A mobil eszközzel párosítva kicsit veszített basszusának tisztaságából és stabilitásából, de így is szép a bőgő, a szakasz legjobbja. 2 kHz-nél meg kell vágni, a tetejét kicsit megemelni, hogy ne színezze át a világot. Képes szép nagyokat rúgni, tere is van, de folyamatosan a hangra telepszik egy műanyag réteg, ami megakadályoz a zenében lubickolásban. Bajban lennénk, ha a stúdiókban ilyen fülesekkel állítanák be a felvételek hangzását.

Big Harold: "Hoztam sört, most loptam a hadnagytól."



Shure SRH240 (14.500,- Ft)

 Az amerikaiak - típusszám alapján - legkisebb fülese, "Ideal for Vivid Listening" ódával. Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, vékony Y kábel, 40 mm-es membránok, 38 ohm impedancia, 107 dB érzékenység, 238 g tömeg.

 Ránézésre igényes darab, fényes fekete lakkbevonattal. Súlya átlagos, fogásra kicsit recsegős a kivitel, olyan nagyon műanyagos érzetet kelt. Racsnis pántja megjegyzi a fejem méretét, így csak egyszer kell beállítani (riasztó recsegések közepette). A kagylók minimálisan mozognak, de szépen rásimulnak a fejemre, a fülem körül támaszkodnak a bőrpárnák. Közepesen stabil viselet, hirtelen fejmozdulatoknál önálló életet él, elmozdul. Beizzadós, minimálisan szellőzik, így több órát biztosan nem bírnék ki vele.



TEAC: Halk, mégis kukorékol, jujj! Az alsó és legfelső oktáv teljesen hiányzik, a közepe sem sima, EQ-ért kiált, bár szerintem az sem hozna megváltást számára. Teret nem igazán rajzol, szinte minden az orrom mögül szól. Egy-két hangszernél még nem drámai a helyzet, de komplett zenekarnál azonnal elesik, mint Gardner az első bevetésén. Az Empire Brass fúvósai még kesztyűs kézzel bánnak vele, de a Porcupine Tree egy rövid sorozattal azonnal kivégzi. Torz, puffog, fulladozik. Emlékét nem sokáig őrizzük, béke poraira!

iAudio: Az X5 vidámsága és a sávszélek 2-3 dB-es megemelése jót tett neki, de más módosítást nem állítottam be az EQ-ban, mert nem ettől zörög a haraszt a 240-esnél. Néhány fúvós, vagy gitár-bőgő-dob önmagában még elhallgatható vele némi duzzogással, de amint beszállnak a többiek, véres kézzel meglengeti a fehér zászlót. Egyszerűen képtelen nagyobb hangtömegeket megszólaltatni, de ritkásabb muzsikánál sem tud magával ragadni, hangszerhangjai hamisak, a dinamika szó jelentésével nem igazán van tisztában.

Barnes őrmester: "Aki tűzharcban töketlenkedik, annak garantálom, hogy hullazsákban megy haza!"



Shure SRH440 (25.900,- Ft)

 Az előző jenki típus eggyel nagyobb testvére, "Developed for Home Studios". Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, masszív egyoldalas spirálkábel, 40 mm-es membránok, 44 ohm impedancia, 105 dB érzékenység, 272 g tömeg.

 Strapabíró érzetet kelt a matt fekete festés és a vastag alkatrészek. A pánt hosszát itt is kézzel kell beállítani, de legalább megjegyzi a méretet. Fül körül fekszik fel a bőr borítású párna, de a túl enyhe nyomás és az átlag feletti tömeg miatt lötyög a fejemen, mozgás közben még recseg is. Nincs nagy fülcimpám, de így is hozzáér a membránt védő belső rácshoz, ez kimondottan zavaró.




  
 TEAC: Fiatalon elesett öccsénél magabiztosabb hangot produkál. Előkerülnek a mélybasszusok, de a teteje továbbra is tartós eltávon van. A tér is megmozdul, értelmet kapnak a dimenziók, némi textúra is megjelenik a hangszerek hangján. Érződik a tapasztalatlansága, de bátran mozog a terepen. A Stabat Matert már végig tudtam hallgatni vele, ez nagy szó. A Porcupine Tree keményen megsorozza, de a 440-es állja a sarat, bár az ellenség nagy nyomására beugrik a legközelebbi rókalyukba, ellentámadás meg sem fordul a fejében.

iAudio: A tesónál felnőttesebb hang, masszív, de enyhén színezett basszusokkal, nagyobb térrel. Ő is jobban szereti az X5-öt maga előtt tudni, érdekes... Tisztább, előkelőbb a közép és magas tartomány, de ez a Shure sem a természetes hangjáért kap érdemérmet. Enyhe basszusemeléssel elfogadhatóan testes hangot produkált, a 2-4 kHz-es tartományt 2 dB-es vágásával pedig le is nyugodott, egészen sokáig tudtam hallgatni különösebb fájdalom nélkül, de nem perdültem táncra közben.

Elias őrmester: "Jól van, Taylor, szedd össze magad! Rendbe fogsz jönni!"





 A kérdés egészen egyszerű: Van-e ebben az árkategóriában olyan fejhallgató, amivel hosszabb ideig is lehet zenét hallgatni? Az én elvárásaimmal, preferenciáimmal sajnos csak rázni tudom a fejem, bár közben egy kicsit húzogatom a vállam. Elintézhetném az egész témát egy határozott NEM-mel, de ennél azért árnyaltabb és vidámabb a helyzet. A mezőny nagy része nem éri el azt a minimális szintet, amit elvárunk, de némelyik már közel jár hozzá.

 Az AKG K514 MKII egészen jó vételnek tűnik. 20e Ft alatti árával, masszív megépítettségével, könnyed hangzásával kis büdzsével rendelkező hobbitársaknak jó választás lehet, főleg ha sikerül a magas hangjait valamilyen eszközzel megfékezni. Ha egy kicsit vastagabb, húsosabb lenne a produkciója, magasabb kategóriában is eséllyel indulhatna a babérokért.

 Pozitív meglepetés számomra a Beyerdynamic DT235. Szinte kommersz áron, minden extrát nélkülöző kivitellel egészen elfogadható hangot produkál. Kis mérete miatt akár még nyaralásra, hosszabb vonat, vagy repülő útra is magunkkal vihetjük, de biztosítani kell neki valamilyen izmosabb erőforrást alacsony érzékenysége miatt.

 Feltételesen tudom ajánlani az Audio-Technica ATH M40fs fülest. Masszív darab, dobálózni is lehet vele, bizonyos zenei, leginkább elektronikus műfajokban a hangja is elviselhető, a basszusa kimondottan kellemes.

A többi Audio-Technica és a Shure megismert típusai nálam nem mentek át a harcászati vizsgán. Túl sok sebből véreznek, védtelenek a muzsika világából érkező erősebb rohamok ellen, így hát visszaküldjük őket a kiképző táborba.

A cikk következő részében körülnézünk a tiszti kaszárnyában néhány jó parancsnokra vadászva a 30-100e forintos tartományban.


A fejhallgatókat a Hangbarlangtól kaptam kölcsön, köszönet jár nekik a segítségért.


Nincsenek megjegyzések: