2013. december 16., hétfő

Fülekezési parancs 2. - A tiszti kar

 A közkatonákkal foglalkozó első felvonás után most a középosztályból válogattam néhány érdekes fejhallgatót, ezúttal is a Hangbarlang kínálatából. Jókora példányokat vittem haza néhány napra. Ezek már nem a hordozható, strandolós, villamosozós darabok, így kizárólag asztali forrásról járattam őket. Tettem egy röpke próbálkozást és némelyiket a laptopom kimenetéről is meghajtottam, de gyorsan kiderült, hogy ezek a fülesek izmosabb játszótársakat kívánnak. TEAC UD-501 konverterem igen jó fejhallgató erősítővel rendelkezik, így hát ő vezényelte végig a 4 napos hadgyakorlatot. Zenei műsorként most is a Zmag anyagát használtam, amiről ismét leírom, hogy nem egy szokványos tesztanyag, mivel nem végletekig kihegyezett, technikailag hibátlan,  hanem sokkal inkább tanulságos felvételekből és nagyszerű muzsikákból áll.

 Érdemes nem elfelejteni, hogy a fejhallgatók hangprodukciója egy speciális élmény az agyunknak. Kizárjuk magunkat a világból, a hangforrás néhány centire van a dobhártyánktól, az irányérzékelésünk is teljesen másként működik ilyenkor. A fülesek átvitele általában csúnyább, mint a hangsugárzóké, mindegyiknek van egy speciális hangszínezete. Gyakran olvasható, hogy a fejhallgatókkal kiejtjük a képletből a szoba problémás akusztikáját, de azt már ritkán teszik hozzá, hogy létrehozunk vele egy újat, ami szintén nem mentes az anomáliáktól. Mindezek  miatt (is) felhelyezés után a véleményalkotással célszerű várni néhány zeneszámot, míg az agyunk elfogadja az új élményt. Pár perces kapkodással, ki-bedugdosós A/B teszttel nem igazán lehet kiismerni egyik eszközt sem, az elhamarkodott ítélettel könnyen becsaphatjuk magunkat, rosszabb esetben az olvasót is.


(Listaáron 70.000,- Ft, most akciósan 46.000,- Ft)

 Nem kis önbizalommal REFERENCE CLASS jelszóval hirdeti az osztrák gyár, Home kategóriájuk derékhadában. Zárt kivitel, 50 mm-es membránok, 200 mW terhelhetőség, 3 méteres féloldali OFC vezetős kábel, 32 ohm impedancia, 114 dB érzékenység (ez vélhetően valami félreértés lehet), 305 g tömeg, jól látható oldaljelölés. Ránézésre szimpatikus darab a nagy méretű kagylók és az elegáns kivitel miatt. Könnyen fejre szabható, stabilan tartja magát. A súlya nem kicsi, de előnyös eloszlása miatt komfortos, kényelmes viselet lenne, de... nem nekem. Sehogy sem tudtam kibékülni vele. A teljesen zárt kivitel miatt (?) folyamatosan olyan érzésem volt, hogy túlnyomást hoz létre a fejemben. A nem túl jó szellőzésű bőr párnák csak fokozzák ezt a klausztrofóbiás érzést, szóval a K550 nálam komoly hátrányba került már az első percben. Előnye a családbarát üzemmód, mivel a jó hanggátlás miatt a külvilág alig hall valamit a fejünkben dúló hangokból.

 Hangzásban már nem ennyire ellentmondásos a helyzet. A K550 erőtlenül, hamisan muzsikál. Az alsó két oktáv nem képviselteti magát, emiatt erősen kukorékolós produkciót tolt a fejembe, néhány tuttinál még be is torzult szegény. Sovány vigasz, hogy viszonylag korrekt színpadképet rajzol, de ez nem menti meg a csúfos vereségtől. Nem értem a koncepciót és a középkategóriás árat sem, hacsak ki nem kötjük, hogy a K550-est csak nézni szabad, hallgatni nem.



(Listaáron 56.000,- Ft, most akciósan 51.000,- Ft)

 A lendületes japán gyár Hi-Fi fejhallgatóinak középkategóriás típusa. Teljesen nyitott kivitel, 53 mm-es membránok, 500 mW terhelhetőség, 3 méteres féloldalas OFC vezetős kábel, 48 ohm impedancia, 100 dB érzékenység, 235 g tömeg. Gyönyörű darab, nagyon látványos a hátul is szinte teljesen nyitott kagylóban fészkelő nagy membrán. Használat közben kis csalódást okozott, mert a szokatlan, két részes fejpánt nem tartja meg kellően a kagylókat, ezt a szerepet kényszerűségből a fülcimpáim vették át, ami hosszú távon nem túl barátságos hozzáállás. Kár ezért a csúnya bakiért egy ilyen szépség esetében, mert kimondottan kellemes viselet lenne. Talán ha kétszer ekkora fejem lenne, vagy kontyban hordanám a hajam...



 Amilyen a kinézete, nagyjából olyan a lelke is. Kifinomult, kecses, díszes, könnyed. Az énekhangjai kissé náthásak, a basszusai nem elég súlyosak, de összességében igen szerethető hangot produkál.  Szép teret von a muzsikusok köré, a hangszerek hangja élvezetes. Szalóki Ági hangjában megmutatkozik a gyermeki énje, Vivaldi hegedűiben végre hallatszik a nemes fa, nem csak a húrok. Kellemes produkció. Ha kicsit erősebb, vaskosabb lenne, az AD500X eséllyel pályázhatna a trónra. Mellette szól még, hogy a csapat legkönnyebben hajtható indulója, nem igényel erőművet maga mellé, viszont semmit nem tart magában, nyitott felépítése miatt bőségesen megszórja környezetét hangokkal. Éjszakai zenehallgatásnál családi környezetben könnyen teremthet okot egy zsíros veszekedéshez.


Beyerdynamic DT880 
(Listaáron 79.900,- Ft, akciósan most éppen 65.000,- Ft)

 Igazi legendát tisztelhetünk benne, lassan 10 éve a piacon van, ami a HiFi-ben mindig jót jelent. Félig nyitott kivitel, 45 mm-es membránok, 100 mW terhelhetőség, 3 méteres féloldali kábel, 250 ohm impedancia (de rendelhető 32 és 600 ohmos kivitel is), 96 dB érzékenység, 290 g tömeg. Meglehetősen spártai, praktikus kivitel, még a típusszámot is nehéz megtalálni rajta. Ha én lennék a DT880 látványtervezőjének főnöke, az illető erősen aggódhatna az állása miatt, de itt legalább fém alkatrészekkel is találkozunk a sok műanyag között. Viseletében sincs semmi különleges, egyszerűen csak a fejemen marad minden extra és rossz érzés nélkül. Az egyszerűség néha előny is lehet.



 Érdekes módon (?) itt is megjelenik a külső kivitel a hangzásban. Semmi fitogtatás, semmi extra, semmi színészkedés, csak nagy adag alázat, precizitás és hatékonyság. Egyértelműen ez a legtermészetesebb, leghűségesebb hangzás a mezőnyben. A hangszerek hangja valódi textúrát kap, az énekesek emberként viselkednek, mindannyian egyéniségek. Dee Dee Bridgewater és zenekara itt játszik a fejemben, minden rezdülésüket érzem, még fejük bólogatását és az énekesnő kacér mozdulatait is látni vélem. Szalóki Ági éneklés közben minden szót játékszerként kezel, végre nem gépiesen produkálja magát (ahogy az való életben sem). Robert Cray is ledobja a flitteres fellépőruhát és lepattant blues zenészként viselkedik, a Porcupine Tree pedig konkrétan ledarálja a közönséget. Nehéz belekötni ebbe a produkcióba, de nem adja könnyen a Beyer, határozottan megköveteli a tisztességes kiszolgálást. Ha kicsit problémásabb lenne, már a TEAC DAC sem hajtaná meg, tehát vásárlása esetén számolnunk kell még egy komolyabb beruházással.


Shure SRH840 (48.500,- Ft)

 A tengerentúli gyár nem túl széles füles kínálatának egyik középsúlyú példánya. Zárt kivitel, 40 mm-es membránok, 1 W terhelhetőség, 3 méteres cserélhető féloldali spirálkábel, 44 ohm impedancia, 102 dB érzékenység, 318 g tömeg. Kicsit kilóg a mezőnyből "olcsó" kinézete és kivitele alapján, nagyon műanyagos érzetet kelt, használat közben még az olcsó darabok recsegését is produkálja, ehhez képest kényelmes a viselése.

 Igen, itt sem független a hang és a külső egymástól. A sok műanyag a hangszerekre is rátelepszik, nehéz felismerhető instrumentumot találni a giccses előadásban. A hallható sáv alsó és felső részlege tüntetőleg távol marad, de legalább hasonlóan teszik ezt, így egyensúlyban maradnak a dolgok. Pozitívum, hogy a 840-es saját fogyatékait nem próbálja színészkedéssel elfedni, nem próbálja a mély basszusokat egy oktávval magasabb hangokkal pótolni. Elektronikus zenére akár még jó is lenne, ha nem lenne erőtlen az alsó szekció. Én kényes vagyok a természetességre, így ez a füles sajnos nem az én világom.


Shure SRH940 (68.000,- Ft)

 A jenkik másik termékét a gyártó kimondottan hangmérnöki munkákhoz ajánlja. Nosza! Zárt kivitel, 40 mm-es membránok, 1 W terhelhetőség, 3 méteres cserélhető féloldali spirálkábel, 42 ohm impedancia, 100 dB érzékenység, 322 g tömeg. Egy fokkal bizalomkeltőbb kivitel, ami a komfortban is magasabb szintet jelent. Itt már nincsenek a kistestvérnél élvezhető recsegések, minden szempontból komolyabb darab. Nem kis súlya ellenére is stabilan a fejemen marad.

 Azonnal hallhatóan más liga, mint 840-es rokona. Finomabb, erősebb, nemesebb hang, a spektrumból is többet mutat meg, de jónak ezt sem mondanám. Teret nem igazán tud ábrázolni, a hangszerek itt is furák, de enyhébb sebeket ejt a hallásomon, mint testvére. Azonban ez sem az a produkció, amivel együtt tudnék élni.


 Ebben a kategóriában az ember nem szívesen köt nagy kompromisszumot, itt már kevés hibát bocsátunk meg sértődés nélkül. Ahogy a közkatonák ütközetében, ezúttal is elesett a csapat nagyobbik része, de azért maradt két potenciális győztesem, akikre szerintem komolyabb hadműveleteket is bízhatnék, azaz hajlandó lennék együtt élni velük. Az Audio-Technica AD500X nagyon szerethető és gyönyörű példány, de sajnálatos mértékben szégyenlős, nem mer igazán odasózni, így csak szakaszvezetői feladatokkal látnám el, azokat bizonyára tisztességesen ellátná. A század vezetésére a Beyerdynamic DT880 tűnik legalkalmasabbnak. Magabiztos, nehezen megingatható produkciója követendő példa lehet a beosztottak számára, egyben komoly elrettentő erő az ellenségnek. Jelenlegi akciós árán párját ritkítja a piacon.

 Legközelebb lábujjhegyre állva felsőbb szintre tolom a lécet és a tábornokok között rendezek versenyt a 100e Ft feletti árkategóriában, ahol már csak a tökéletes produkció lesz elfogadható. A főtisztek úgyis  randa pocakot eresztettek a karácsonyi dőzsölés közben, ideje lesz kicsit táncra perdülni!

A fejhallgatókat a Hangbarlangtól kaptam kölcsön, köszönet jár nekik a segítségért.

Nincsenek megjegyzések: