2013. december 23., hétfő

Lejátszó szoftverek - Meghalt a király, éljen a király!


 Erősítős és hangdobozos nyomulásom után mostanában a jelforrás környékére összpontosult lelkesedésem és kísérletező kedvem, így ezúttal is ebben a témában okoskodom. Mikor felmerül a kérdés, hogy milyen lejátszó szoftvert használjunk Windows alatt, reflexből vágjuk ki a rezet: Foobar! Jómagam is évek óta tolom, bár néha túl kockának, hidegnek érzem a hangját. Az iTunest és klónjait részemről messzire elkerülöm, valami zsigeri ellenérzés fejlődött ki bennem irányukban. XBMC-t elsősorban filmnézésre használok, de nyugodt hangja néha felüdülést nyújt a Foobar után. Már ez a különbség is jelzi, hogy a számítógépes zenelejátszás még egyáltalán nem ért el lehetőségeinek határához, bőven van még mit fejleszteni. Különösen igaz ez a Windowsos világban, hiszen az Apple környezet érezhetően előrébb jár, nagyjából 1-2 évvel, HiFi és Pro Audio vonalon egyaránt. (Bár a nagy kapkodásnak itt is ára van, egyre gyakrabban hallok lefagyó, problémás almás szoftverekről, masinákról.) Sokan, köztük Paul Candy is állítja a 6moons cikkében, hogy mára a JRiver hangminőségben és szolgáltatásban is megelőzte vetélytársait a szoftverek klubjában. A Win Server 2012 könnyed telepítése és a vele elért nagyszerű hangzás új lendületet adott számomra is a kísérletezésre. Tettem hát néhány lépést, hogy kiderítsem, mekkorát lépett előre a világ az elmúlt években? Milyen hangot lehet kihozni egy számítógépből 2013 végén?



 Elemi változás nem történt a piacon, a dobogós helyezéseket ugyanazon szoftverek bitorolják évek óta. Finom(el)hangolási lehetőségekben, kiegészítőkben és frissítésekben nem szűkölködik a Foobar és a JRiver sem, külső eszközökkel tovább csiszolhatunk a produkciójukon. Az XBMC kilóg e sorból, mivel ott minimális beavatkozási lehetőségünk van hangzás terén. Mindhárom programra érvényes a nagyszerű távvezérelhetőség (HTTP, vagy mobil applikációkkal), az igényes felület, illetve zenei és filmes gyűjteményünk praktikus és intelligens kezelése. Ez utóbbi nálam fontos szempont, mert ezernyi zenei albummal és több száz filmmel rendelkezem, még az évente elvégzett kegyetlen rostálás ellenére is. Az XBMC elsősorban mozis, a Foobar pedig zenei felhasználásra van kitalálva, a JRiver pedig egyaránt jó megoldás mindkét feladatra.

 Nyilvánvaló, hogy a számítógép hangi produkciója nem csak a lejátszó szoftveren múlik, abba nagy mértékben beleszól a hardver és az operációs rendszer is. Előbbin most nem variáltam semmit, változatlanul egy Atom processzoros, Ion chipsetes Foxconn NT330i barebone masina üzemel nálam 80 GB Intel SSD és 2 GB RAM segedelmével. Muzsikáim és filmjeim külső USB-s háttértárakon laknak, ami persze nem a legjobb megoldás, mert a DAC-om is USB felületen kommunikál, így osztozniuk kell a portokon. A gép a Win Server 2012 áldásos hatása és könnyed működése miatt egyelőre megúszta a nyugdíjazást, de 2014-re érvényes terveim között szerepel egy izmosabb, passzív hűtésű HTPC építése. Az elmúlt hetekben sokat csiszoltam a Win Server működésén. Tanulmányoztam a mások által használt scripteket, nyomoztam a videó és hanglejátszáshoz szükségtelen Windows szolgáltatások kikapcsolása után. Kicsit kötéltáncos történet ez nálam, mivel a zenelejátszás prioritása mellett ragaszkodom a hibátlan képminőséghez és az otthoni hálózati megosztás, ezzel együtt a távvezérelhetőség működéséhez is. Mostanra oda jutottam, hogy van egy saját scriptem, ami erősen lecsupaszítja a Windowst, még a grafikai felületet is kikapcsolja és visszarepít a 80-as évek parancssoros világába. Tudom, riasztó, de meg fogom indokolni.

 Az olvasó most bizonyára azt kérdezi, milyen konkrét előnyöket hoz a Windows megnyúzása. A legnagyobb változást egyértelműen a Win 7-8-ról a Server 2012-re történő átállás hozta. Ehhez képest csak árnyalatokat változtat a szoftveres tuning, de semmiképpen nem hanyagolnám el ezt a lépést sem, a hatás jól hallható és mérhető is. A hangzás egyre inkább mentes lett a szokványos digitális problémáktól (karcosság, ütemtelenség, ridegség, levegőtlenség), ami nyilván nem független attól, hogy a hardver egyre kisebb terhelést kapott. Utóbbit folyamatosan figyeltem, ahogy egyre mélyebben nyúlkáltam a Windows lelkében. Száraz tényként annyit tudok mondani, hogy a rendszer Latency értéke nagyjából a felére esett vissza, a CPU terhelése pedig még natív DSD lejátszás alatt sem megy 10 % fölé. (Jó, most kicsit túloztam, mert lejátszás indításakor a memóriába töltés néhány másodpercre felpörgeti a processzort, de aztán szépen visszaalszik.) Parancssorból szükség esetén tudok indítani Total Commandert, XBMC-t, Foobart, JRiver Playert, de zenelejátszáshoz egyik sem kell, mert a háttérben automatikus indítással fut a JRiver Server, amit vezérelni tudok az Androidos PDA-mról és az asztali PC-mről is. Általában be sem kapcsolom a HTPC kijelzőjéül szolgáló, energiafaló plazma TV-t. Reggel 8-kor a BIOS-ban beállított időzítéssel öntevékenyen indul a HTPC, este pedig bepötyögök egy shutdown /s parancsot, amivel leállítom a gépet. Mindez néhány scripttel és gyorsbillentyűk beállításával tovább egyszerűsíthető, de ennyire már nem akarok ellustulni.

 A zenehallgatást kényszerűségből megelőző percekig tartó kattintgatás tehát már a múlté. Az új procedúra erősen hasonlít az ősrégi módszerre, amikor a fiókban válogattunk albumaink és kazettáink között, hogy a kiválasztottat a lejátszóba helyezzük és egy gombnyomással elindítsuk. Fontos fejlemény ez, mert sokan pont a körülményessége miatt idegenkednek a számítógépes lejátszástól. Jó példa minderre a párom, aki néhány perc alatt megtanulta, hogy tud a gyűjteményemből zenét választani és lejátszani saját laptopjáról vezérelve. Fullextrás megoldásként csatasorba állíthatunk egy olcsóbb tabletet is általános távvezérlőként, amin a JRiver Gizmo Androidos applikáció minden alapvető funkciót ellát és ilyen felülettel áll rendelkezésünkre:



 Lehetőségünk van célszoftver nélküli távvezérlésre is. A lejátszó géppel közös hálózaton lévő valamennyi számítógépről egy szokványos webböngésző ablakában elérjük a JRiver vezérlő felületét, ahol rengeteg szempont szerint válogathatunk gyűjteményünkben, kiválaszthatjuk a megkívánt műsort, amit lejátszhatunk a HTPC-n, de bármelyik másik PC-n is, mivel a JRiver streamerként is hajlandó működni. Hm... tehát megoldható, hogy akár többen is hozzáférjünk a gyűjteményhez. Apa zenét hallgat a PC-jén, a gyerek mesefilmet néz a TV-n, anya pedig a tabletjével az ölében tapsikolja végig a Született feleségek legújabb részét. Nem szeretnék ennyire digitálisan élni, de nálam is előfordult már, hogy éjszaka cikkírás közben nem kapcsoltam be a nagy rendszert, hanem az asztali PC-n fejhallgatóról hallgattam zenét a JRiver Serverről streamelve.

 Nem túlzok, ha azt írom, hogy a lecsupaszított Windows Server 2012-től merőben más hangzást kaptam, mint korábban bármikor. A különbségre jellemző, hogy már hangdobozom áthangolásán gondolkodom, mert a PC most olyan erőteljes és definiált basszusokat produkál, hogy talán módosítanom kell a keresztváltó beállításain. Hogy érzik magukat a lejátszó szoftverek ebben a környezetben? Bizony itt is van változás. A korábban lassúnak és fedettnek hallott XBMC feléledt, az eddig lelketlen Foobar barátságosabb lett, az egy évvel ezelőtt kipróbált és akkor gyorsan elvetett JRiver pedig minden szempontból nagyszerűen muzsikál. Mindhárom szoftver élvezetes hangot produkál, bármelyikbe belenyugodnék, ha nem hallanám őket egymás után. Összehasonlítva azonban a JRiver hangszerhangjai természetesebbek, teltebbek, definiáltabbak. Ez a különbség és kifinomult kényelmi szolgáltatásai indokolttá teszik a JRiver használatáért fizetendő 50 USD díjat is az ingyenes szoftverekkel szemben.

 Kis kitérőt tettem a most divatos JPlay modullal is, ami - bár önálló lejátszóként is képes üzemelni - gyakorlatilag kimeneti protokollként állítható be az említett lejátszókban. Sokan esküsznek rá, sokan szidják... engem nem győzött meg, sőt erősen gyanús lett, mert minden albumnál más és más hatást fejtett ki. Számomra általában mesterkélt, színészkedő volt, ráadásul DSD lejátszás közben erősen leterhelte a masinámat, így hát néhány napos kísérletezés után lemondtam róla, megspórolva a 100 € vételárat.

 A hang mellett számomra fontosak a kényelmi szolgáltatások is, a zenehallgatást nem akarom izzasztó akadályversenyként megélni. Új D/A konverterem érkezésével beköszöntött nálam a DSD korszak, rohamosan emelkedik az SACD albumok aránya a gyűjteményemben. Windowsos környezetben nincs sok szoftver ma sem, ami natív DSD lejátszással szolgálna, de a Foobar és a JRiver élen jár ebben is. Előbbihez készült egy kiegészítő (foo_dsd_out), amivel kinyílt a világ, de sajnos a kimenet kiválasztásával minden lejátszásnál be kell állítani, hogy PCM vagy DSD állományt akarok-e hallgatni. Enyhén szólva is körülményes megoldás. Ennél sokkal kényelmesebb a JRiver használata, mivel ott a szoftver maga végzi el az átállást ugyanazt az ASIO vagy WASAPI protokollt használva, megkímélve minket az idegesítő babrálástól. Előre be tudjuk állítani, hogy a lejátszó az egyes formátumokat milyen módon küldje a kimenetre, esetleg végezzen-e átkonvertálást. Erre nálam szerencsére nincs szükség, mivel a DAC-om natív módon fogadja a PCM és DSD jelfolyamot is, megmutatva a DSD formátum valódi előnyeit.

 Bizony jókorát változott a világ a számítógépes lejátszás környékén, legalábbis az én szememben. A pár évvel ezelőtt betanult fogások ma már nem feltétlenül eredményesek, érdemes frissítenünk infóinkat és módszereinket. A Windows Server 2012 + JRiver kombó egy igen erős felállás, nyomatékosan ajánlom kipróbálását. A beállítások semmivel sem bonyolultabbak, mint bármelyik másik Windows rendszer finomhangolása, a JRiverhez pedig részletes leírást találunk a fejlesztők oldalán és fórumán. A kapott hangzás és kényelem erősen kárpótol minket fáradozásainkért.


Nincsenek megjegyzések: