2013. december 2., hétfő

Zenei tesztanyag


 A magazin sorsa tovább bonyolódik, de kedves kollégáimmal már összeállítottuk a "hivatalos" tesztanyagot. Egy lejátszó rendszer tesztelése során mindenki másra figyel, más módszereket és eszközöket alkalmaz, mi mégis törekszünk tesztbeszámolóink összevethetőségére. Ezért összeállítottunk egy zenei műsort, amiből néhány felvételt minden tesztünknél használni fogunk. Csupa nagyszerű muzsika és tanulságos felvétel, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik hibátlan. A zenei sokszínűség mellett ez is szándékos részünkről, hiszen valljuk, hogy a jó rendszernek a kevésbé sikerült anyagokat is élvezetesen kell megszólaltatnia. Az anyagot több formátumban is használjuk, az erre képes eszközök (hálózati lejátszók, PC-k) miatt néhány nagy felbontású felvétel is a listánkra került.





Rock szekció

10. Doors: Roadhouse Blues

Békebeli hangzás, lendületes előadás minden idők egyik legszuggesztívabb zenekarától. A felvétel érdekessége, hogy a Doorstól szokatlan módon basszusgitárt is bevetettek, tehát nem Manzarek játsza a wurlitzeren a basszusszólamot. A 60-as évek technikai lehetőségeinek és hangzási ideáljának megfelelően effektek nélküli, nyers megszólalást hallunk, a hangszerek egyszerű 3 pontos térbe lettek panorámázva, a megszólalási arányokban az ének dominál. Rossz rendszeren nagyon bántó tud lenni ez a nyershangzás, de jobb láncokon egyszerűen csak karcos, mint egy csiszolatlan drágakő.

11. Porcupine Tree: The Creator Has a Mastertape

Modern hangzású, zúzós, pszichedelikus szerzemény a progresszív rock egyik új irányt mutató zenekarának 2002-es albumáról. Nyers dobok és basszus felett gazdagon effektelt és térben is megdolgozott gitár, billentyű és ének, agresszív hangszínek, nagy dinamikai ugrások. Jó rendszereken igen komoly energiákat mozgat meg, a gitárnak harapnia, a bőgőnek enyhén röfögnie, ütnie kell, miközben a textúrája is megmarad. A tuttikban végletekig telített hangzásnak sem illik összemosódnia.

12. Robert Cray: What You Need (Good Man)

Rockos blues lüktető 6/8-os ritmussal, romantikus énekkel, nagyszerű Fender gitárszólóval Robert Cray 2003-as Time will Tell albumáról. Hallgatása közben ki hinné, hogy a zenekar többsége fehér muzsikusokból áll? A blues hagyományokhoz képest kicsit keményebbre vették a hangzást, az ének enyhén füstös, a basszus definiált és súlyos, a gitár tiszta és impulzív, a dobnak szép nagy tere van. Ha nem mozdul meg a lábunk e muzsika hallgatása közben, akkor valami nagy baj van a rendszerrel.


Klasszikusok:

20. Vittorio Monti: Csárdás

Monti csárdását a Sinfonia Lahti Cello & Bass Ensemble társulatának érdekes előadásában Bassic Instincts nevezetű 2004-es albumukról hallhatjuk. Nagy játék ez a nem éppen szóló hangszerekkel virtuóz muzsikusok vidám tolmácsolásában. Stabil, jól definiált színpadkép, ízlésesen tálalt hangzás, melyben nagy szerepet kap a nagyszerű hangszerek teste, amit végig éreznünk kell művi felrakódások nélkül.

21. Empire Brass / Georges Bizet: Farandole from L'Arlésinne

Érzelmekkel, csodás hangszínekkel teli felvétel, nagyszerű középkori muzsika az ütősökkel kiegészített amerikai Empire Brass fúvós kvintettől. Nagy tér, a fafúvósok és rezesek felharmonikusokban gazdag hangzása csodás impulzusokkal, dinamikai játékkal. Túl izgága, vagy basszustartományban erőtlen rendszereken felfelé borulhat a hangszínek egyensúlya.

22. Gioacchino Antonio Rossini: Stabat Mater dolorosa

Rossini lenyűgöző himnuszának Dolorosa tételét a berlini Rias Kammerchor kórus és a Akademie für Alte Musik Berlin zenekara adja elő Marcus Creed vezényletével a Harmonia Mundi gondozásában 1999-ben kiadott felvételen. Már-már szentségtörés ilyen magasztos muzsika közben technikai szempontokra figyelni, de a felvétel igen alkalmas a térhatás, az énekhang természetességének és a rendszer dinamikai viselkedésének tesztelésére. A hangszerek, a kóruscsoportok és az énekes jól elkülönített helyen hallhatóak a tér mindhárom dimenziójában, a szólisták egészen előttünk énekelnek, a kórust a zenekar mögött fentről halljuk. A nagyon halk részek után következő erős beütések miatt érdemes óvatosan bánni a hangerővel.

23. II. Johann Strauss: Mennydörgés és villámlás polka

Az előbbi könnyfakasztó zene után kis vidámságot és megkönnyebbülést hoz az ifjabbik Johann Strauss fürge polkája. Dinamikára, energiára kihegyezett felvétel kicsit szokatlan  mikrofonozással és belső arányokkal, rengeteg gyors impulzussal, amiket leginkább a lelkes ütősök produkálnak. Gyors és kifinomult rendszereken komoly élményt nyújt a Fritz Reiner és a chicagói szimfonikus zenekar közreműködésével 1960-ban készült, az RCA Living Stereo sorozatában kiadott felvétel.

24. Antonio Vivaldi: 4 évszak - Nyár 3. tétel

Megunhatatlan muzsika virtuóz előadásban. Vivaldi évszakoknak (és emberi korszakoknak) szentelt versenyműsorozatából a természeti vihart és emberi küzdelmeket idéző 3. nyári tétel gyors futamaival nem csak az előadót, de eszközeinket is próbára teszi, főleg ezen a közeli mikrofonozással készült, igen direkt hangzású felvételen. A fantasztikus hangú szólóhegedű igazi etalonunk lehet a hangszerhangok között.

25. Camille Saint-Saens: 3. (Orgona) szimfónia - Poco adagio

Erről a muzsikáról mindig a mennyei jelző jut eszembe, mert mintha messze a felhők felett született volna.  Kedvenc zeneszerzőm 3. C-moll, más néven Orgona szimfóniáját az akkoriban elhunyt Liszt Ferenc emlékére írta 1886-ban. A csodálatos dallomot játszó vonósoknak masszív alapot adó templomi orgona a maga hosszan kitartott szubbasszusaival komoly próbatétel elé állítja az erősítőket és hangsugárzókat. A 30 Hz körüli hang felett játszott magas futamoknak tisztának kell maradniuk hangszínben és dinamikában. A szimfónia 3. tételét a Philadelphia Orchestra előadásában hallhatjuk.

26. Gustav Holst: Planéták - Mars

Holst a bolygókról és a római istenekről írt szvitjéből a Mars tétel igazi háborús zene. Sokan nem is tudják, de a Gladiátor filmzenéjéből ismerik, mivel a csatajelenethez ezt használta alapként a zeneszerző Hans Zimmer. A linzi Bruckner zenekart az amerikai Dennis Russel Davis vezényli a Chesky kiadó 2002-ben kiadott, a linzi Brucknerhausban rögzített SA-CD felvételén. Mit lehet egy ilyen komplex zenéről írni? Rendszer legyen a talpán, ami le tudja adni ezt a dinamikát és energiát!

28. Mihail Ivanovics Glinka: Kamarinszkaja

Glinka orosz tánczenéjének egyik érdekessége, hogy a mi 1848-as forradalmunk idején született, nem is messze tőlünk, Varsóban, az orosz szimfonikus zene talán első jelentős megnyilvánulásaként. Az EMI Orchestrel Masterworks válogatásán 1994-ben kiadott felvétel technikai szempontból nem teljesen hibátlan, de egyrészt nagyszerű előadás, másrészt tanulságosak a hibái. Élvezetes belső arányokhoz és példás színpadi elrendezéshez van szerencsénk, de az impulzusok néhol beragadnak, emiatt lomha rendszereken unalmassá válik, pedig valójában nem az!


Világzenék:

31. Balanescu Quartet: Model

Sokunknak a Kraftwerk adta életünk első elektronikus zenei élményét, így nyilván jó szívvel hallgatjuk ezt a verziót is. A német bringások szomorkás slágerét dolgozta fel a Balanescu Quartet az 1992-es Possessed címü albumukra készült felvételen. A sok szempontból is érdekes anyag legfőbb erénye a szép, alaposan megzengetett tér és a csodálatos hangszerhangok, melyekben végig érezhetjük a nemes fa jelenlétét.

32. Balogh Kálmán: Gypsy Colours

Sok legenda kering Balogh Kálmán 1999-es Gypsy Jazz című albumának elkészítéséről. Némelyik szerint időhiány miatt 1 hétvége alatt vették fel a teljes anyagot, így nem volt lehetőség utólagos javításokra, gyakorlatilag egy koncertszerű előadás közönség nélkül. A lemezről választott Gypsy Colours szerzemény lüktetése és a sokoldalú zenészek elképesztő szólói magukban rejtik a jazzbe oltott cigányzene csodáját. Jól ismert "hazai" akusztikus hangszereket hallhatunk a felvételről, így azok élethűségét nem nehéz megítélnünk.

33. Goran Bregovic: Sex

A szarajevói zseni 2002-ben kiadott Tales and Songs from Weddings and Funerals c. albumáról származó felvétel igazi verpezsdítő balkán tánczene néhány modern technikai kiegészítővel megspékelve. Az ízes ének és az eleven hangszeres játékok komplex halmaza nagy energiákat mozgat meg, miközben minden hangszer önállóan is élvezhető marad. A tuba és a dob alaposan leporolja a mélyhangszórók membránját.

35. Snétberger Ferenc: Childhood

Nehezen feledhető élmény, mikor első államvizsgámra készülve a Snétberger játékával megerősített Trio Stendhalt hallgattam éjszakánként. Az azóta világsztárrá felnövő gitárművész 2005-ös Nomad c. albumán a dob/nagybőgő/akusztikus gitár trió elképesztő tárházát mutatja fel a jazzes alapon feldolgozott népzenére épülő, zeneileg műfajfüggetlen fantáziának. A Childhood névre keresztelt szerzemény a magyar Kis kece lányom népdal dallamára épül a három muzsikus kalandozó, virtuóz, érzelemdús elődásban. A széles spektrumu és dinamikájú hangzás meglehetősen direkt, mégis kifinomult, ugyanakkor nem hiányzik belőle a vadság és energia sem.

36. Szalóki Ági: Majd megválik

Szalóki Ági egy angyal. Bármilyen zenei stílushoz nyúl, ott virágok nyílnak. 2009-ben kiadott Gingalló c. albumáról származik ez a moldvai népdalra épülő szerzemény, melyen Ági tündérhangja és elképesztő énektechnikája, Dés András ritmusai és Lamm Dávid többszólamú gitárjátéka mosolyogtatja meg a legszőrösebb szívű hallgatót is. Ezt a hangulatot szolgálja a hangzás is: egyszerű, finom, vidám, kedves.

37. Richard Bona: Shiva Mantra

Richard Bona nagy kedvencem sok szempontból is. Már Joe Zawinul egykori zenekarában is rendszeresen ledöbbentett, de szóló karrierje során minden korábbi elképzelést túlszárnyal zenei sokszínüsége és játéktudása. 2009-es The Ten Shades of Blues c. albumának kezdő száma nehezen helyezhető műfaji definíciók közé. Bona csodás basszusjátéka mellett kifinomult énekét és a Fodera gitár nagyszerű hangzását is élvezhetjük. Egzotikus hangszerek és énekhangok izgalmas egyvelege egy nagyszerű, tiszta, dinamikus felvételen.

38. Victor Wooten: Sifu

Rögtön itt egy másik basszusfenomén, akit inkább technikai tudása miatt tartanak sokan nagyra és ítéltek neki nehezen megszámlálható mennyiségű szakmai díjat. A Wooten 2008-as Palmystery c. szóló albumáról (amin szinte a teljes Wooten família muzsikál) származó felvétel néhány percében is megtapasztalhatjuk a mester elképesztő technikai tudását. A fókuszált, határozott, kissé nyomulós dobot és a basszusgitárt jól ellensúlyozzák a finom fúvósfutamok. Jó rendszeren egy penge élességével, de nem bántóan mutatkoznak meg az impulzusok.


Jazz osztag:

42. Balázs Elemér: Tales of the woods

A hazai jazz világában évtizedek óta töretlenül fénylő lámpása Balázs Elemér. Saját zenekara kellemesen vegyít sokféle zenei és előadói stílust. Második, Our Worlds Beyond albumuk nyitószáma ez a romantikus, kicsit szomorkás felvétel. Czerovszky Henriett finom éneke, Elemér színes dobjátéka, a lebegő szaxofon szóló és a gyönyörű zongorahang álomszerű hangélményt nyújt.

43. Dee Dee Bridgewater: Mack The Knife

Fülledt amerikai jazzklubok hangulatát idézi ez a hagyományos akusztikus jazztrió hangszerelésű és lenyűgöző énekkel sziporkázó, technikai színvonala miatt is kiemelkedő felvétel, amit Bridgewater 1997-ben kiadott, nagy példaképének, Ella Fitzgeraldnak dedikált albumán találunk. A Dear Ella című kiadvány 2 Grammy díjat is elnyert, a legjobb jazzénekesi előadásnak és a legjobb énekes zenekari hangszerelésnek kiáltották ki. Nehezen találnák jobbat ebben a műfajban.

44. Esbjörn Svensson Trio: Tuesday Wonderland

Az európai jazz egén néhány éven át nagy fényességgel ízzó, majd tragikus hirtelenséggel kihúnyó csillag volt a svéd Esbjörn Svensson. Triójának előítéletektől és unalmas frázisoktól mentes játéka nehezen hasonlítható más produkcióhoz. Utolsó előtti, Tuesday Wonderland c. albumuk címadó szerzeménye magán viseli a rájuk egyaránt jellemző tüzes lendület és visszafogott skandináv hangulat meglepő elegyét, számtalan fantáziaképet szülve agyunkban. Elmélyülős, felkavaró, magával ragadó muzsika.

45. Ray Charles / Natalie Cole: Fever

Ray Charles időskori és Natalie Cole friss énekének érzelmes párbeszéde adja a különlegességét ennek a Charles halála előtt néhány hónappal készült felvételnek, ami egyben utolsó stúdió munkája is volt. A posztumusz kiadású 2004-es Genius Loves Company c. duett lemezen találjuk, melyet a szakma nem kevesebb, mint 8 Grammy díjjal hálált meg, köztük az év albumának és az év felvételének is megválasztották, továbbá megkapta a legjobb hangmérnöki munkáért járó elismerést is. Indokoltnak tűnik hát, hogy mi is felvegyük a listánkra ezt az unikumot.


Elektronikusok

51. Recoil: Want

Sötét és vészterhes világba érkezünk a Depeche Mode disszidens Alan Wilder szerzeményével, amit a 2000-es Liquid albumról választottunk. A szuggesztív ének, a felkavaró szöveg és az elektronikus vibrálás filmszerű élményt kínál, ami csak kellően erős és stabil rendszereken hallgatva szippant igazán magába.

52. Zagar: Escape from the Earth

Zságer Balázs zenekarának talán legsikerültebb albumáról választottuk ezt a nyomulós számot, amiben az elektronikus popzene minden eszközét bevetik a szintetikus hangszínektől a szélsőségesen eltorzított éneken át a mindenhonnan repkedő hangeffektekig, de hagyományos hangszerekben sincs hiány. Az elektronikus szubbasszus izmosabb hangsugárzókkal megszólaltatva komoly átrendeződésre késztetheti a szoba tárgyait, míg problémásabb rendszereken hallgatva könnyen egy átázott kásahegy belsejében találhatjuk magunkat.


Technikai trackek:

61. 38. Bal csatorna 1 kHz + 20-20k Hz sine sweep, -10dB
62. 39. Jobb csatorna 1 kHz + 20-20k Hz sine sweep, -10dB
63. 40. Stereo pink noise in phase 20-20k Hz, -10dB

E jelekkel könnyen ellenőrizhető a rendszer néhány alap paramétere. A csúszófrekvenciás jelek megmutatják a lánc és a szoba esetleges rezonanciáit, az átvitel durva egyenetlenségeit, egyben segítenek az oldalak azonosításában is. A fázisazonos sztereó rózsazaj pedig a polaritást mutatja meg, helyes bekötés esetén középről, rossz polaritásnál pedig két oldalról kell hallanunk.

Nincsenek megjegyzések: