2014. október 14., kedd

MAC OS - Van még feljebb

 Nincs még egy éve, hogy a számítógépes audio megoldásokat keresve utam a Windows Server örömteli világába vezetett. Sokaknak elújságoltam akkoriban pozitív élményeimet, amiket a Server letisztult, könnyen kezelhető felülete és a korábbi Microsoft rendszerekhez képest kiemelkedő hangzása okozott. Számos követőm lett néhány hét alatt, amit a postafiókomba érkező rengeteg kérdés is jelzett. De voltak néhányan, akik lesajnálóan legyintettek lelkesedésemre, jelezve, hogy még nem értem utam végére. Ők voltak a MAC felhasználók, iPad tulajdonosok, iPhone nyomogatók, Steve Jobs egyházának hithű bárányai. Egyértelmű volt számomra, hogy a Windows és Linux rendszerek után nem kerülhető meg az Apple világ sem a galaxis becsületes feltérképezéséhez. Ehhez azonban előbb meg kellett teremtenem az alkalmas körülményeket, ugyanis korábbi masináim nem nyertek bebocsátást az almás kasztba. Bár néhány napra járt nálam egy MAC Mini kellemes élményeket ajándékozva, végleges megoldást a Luxor PC megépítése jelentett, mely egyaránt képes mindhárom operációs rendszert futtatni. A másik makacs akadályt saját fenntartásaim jelentették, amiket az Apple számomra furcsa, néha embertelen, néha megalázó, de általában az emberi gyarlóságra építő kereskedelmi politikája okozott, de végül meggyőztem magam arról, hogy a technika világában nem vezérelhetnek érzelmek. Kinyílt tehát a kapu, melyen sokáig nagyon nem akaródzott belépnem, de a kollégák javaslatai és saját kíváncsiságom mégis áttaszajtott a küszöbén.

 Bármelyik Windowst képes vagyok - némi túlzással élve - szinte becsukott szemmel is telepíteni és beállítani audio felhasználásra, Linux disztribúciókban sem veszek el túl könnyen, de a MAC idegen terep volt nekem, ezért segítségre szorultam. Sok szakival konzultáltam, rengeteg leírást átnyálaztam és száznyi fórumos topikot olvastam végig, mire kellő bátorságot gyűjtve nekiveselkedtem a Luxor PC almásításának. Persze nem ment zökkenők nélkül, napjaim mentek el, mire megvalósult azon elképzelésem, hogy a gép bekapcsolása után egy kattintással tudjak választani az OS X 10.9 Mavericks és a Windows Server 2012 R2 operációs rendszerek közül, mindegyik teljes mértékben működjön, viseljék el egymás szomszédságát és persze mindegyiken hozzáférjek zenei és filmes gyűjteményemhez a fotelből.



 Csupán néhány hete szokjuk egymást, tehát egyáltalán nem vagyok még tapasztalt MAC felhasználó, de az már bebizonyosodott számomra, hogy az eddig próbált rendszerek közül itt érezhető leginkább a teremtők azon szándéka: egy bárki által használható rendszert megalkotása. Az OS X logikája persze erősen idegen 20 évnyi Windows nyomogatás után (még az egér is fordítva működik!), de pár nap alatt meg lehet szokni ezt is, mint annyi minden mást. Persze az Apple rendszere is tele van szórva zenehallgatáshoz felesleges szolgáltatásokkal (levelező, webböngésző, naptár). Ha megtehetjük, hogy a gépet csak zenehallgatásra, filmnézésre használjuk, ezt a sok sallangot célszerű kikapcsolni, eltávolítani. Tehetjük ezt manuálisan, vagy előre legyártott scriptekkel, mint pl. a COD optimalizálója, ami számos szolgáltatást kikapcsol, többek között a rendszerfigyelést és visszaállítást, hálózati eszközöket, megosztást, de a távvezérelhetőséget ez szerencsére nem veszélyezteti.

 Nem tudom, mennyire meglepő az olvasó számára, de az OSX felületen futó lejátszó alkalmazások is eltérő hangzást produkálnak. Ezt csupán azért írom le, mert a Windows elleni kritikák általában azt hozzák fel érvként, hogy ott túl sok a variálási lehetőség és teljesen esetleges az eredményük, ellenben az Apple letisztult környezetet kínál. Ezt készségesen elhiszem és egyet is értek vele, de a lejátszók produkciója közötti különbség jelzi számomra, hogy azért itt is van még mit fejleszteni. Számos megoldást kipróbáltam, járt a gépen Fidelia, VOX, Audirvana, Amarra, jRiver, XBMC és persze a megkerülhetetlen iTunes. A Fidelia felülete és a formátumok terén mutatott szűk látóköre nem nyerte el tetszésem, ahogy az amúgy barátságos hangú, de körülményes VOX sem. Az XBMC (új nevén Kodi) továbbra is mozira való inkább, de erről majd később... Az Apple-rezidens iTunes szerintem továbbra is a MAC világ Achilles-sarka. Öntörvényűsége, szűkössége és mindenbe belekotyogó hajlama annyira ellenszenves számomra, hogy sok időt nem is adtam neki, de becsületből használtam néhány órán át ezt is. Persze már a gyűjteményem betöltése is komoly probléma volt vele, mivel sem FLAC, sem DSD állományokat nem hajlandó kezelni. Mellette szól a nagyszerű távvezérelhetőség és a kiegyensúlyozott hangzás, de akkor is... az iTunes mondjon le! A jRiver csapat nem sokat variált, minimális változtatásokkal átportolták a Windowsos szoftverüket MAC környezetbe. Közel sem értek még a munka végére, az 50 $-ért kínált jRiver for MAC érezhetően félkész állapotban van még, de a kellemes felület és nagyszerű távvezérelhetőség már megvan, ellenben a Windows alatt jól működő video lejátszási képesség itt egyelőre kompletten hiányzik. Az Amarra a MAC audio világ nagyágyúja, de nálam nem volt elég meggyőző. A hangzásával nincs probléma, minden szempontból felső osztályba sorolható, szolgáltatásai is nagyszerűek, pláne a 650 $-os Symphony verziónál, a felülete viszont kissé fapados és az ára is a legmagasabb a mezőnyben, de a legnagyobb fekete pontot a nálam egyre nagyobb mennyiségben szereplő SACD ISO állományok el nem fogadása miatt kapta. Ezt sajnos nem tudtam megbocsátani neki. Remélhetően hamar orvosolják ezt a fogyatékosságot és akkor szívesen teszek vele egy újabb próbát.

 Az eddigi próbálkozások közül leginkább az Audirvana 2.0 Plus tűnik a legszerethetőbbnek. Minden általam használatos formátumot elfogad, viszonylag kellemes felületet kínál, bár ebben elmarad a nagyon eltalált jRiver mögött és sajnos önálló távvezérlési lehetőség sincs hozzá egyelőre (kósza hírek szerint ez hamarosan változni fog). Hangzás szerint nehéz választani az Amarra és az Audirvana között, mivel más iskolát jártak ki, de mindketten jeles osztályzattal végeztek. Előbbi nyugodtabb, előkelőbb világból zenél, az Audirvana egy modernebb, vérmesebb kor gyermeke, de ez számomra egyáltalán nem zavaró, sőt fokozza a koncertszerű élményt. Ára 59 €, ami kevésbé rémisztő, mint az Amarra Symphony esetében. Sajnos csak az iTunes-on keresztül lehet a fotelből vezérelni, amit ki is próbáltam, de a továbbiakban büszkén mellőztem. A lejátszó beállításai között rendszer optimalizálási lehetőséget és nagyszerűen használható szűrőket találunk. Utóbbiak közül be is üzemeltem egy parametrikus EQ-t néhány apró átviteli hiba korrigálására. Nem kell nagy beavatkozásra gondolni, csupán 2-3 dB-nyi korrekciót aktiváltam, amivel a teljes rendszer frekvenciaválasza meggyőzően egyenletes lett. Ez az apró, sokak által elhanyagolt beavatkozás szokás szerint helyére tette a koronát, de erről egy későbbi cikkben írok majd bővebben.




 Érdekes volt ugyanazt a lejátszó szoftvert ugyanazon a hardveren, de másik operációs rendszeren kipróbálni. Talán ez a forduló mutatta meg leginkább a két világ közötti hangzási különbségeket. Nem szívesen írok már hifista jelzőkkel kipingált mondatokat, de sokakat nyilván a hallható különbségek érdekelnek. Márpedig ezek vannak, mindenféle muzsikán egyértelműen, azonnal hallhatóan. Az OS X-en üzemelő jRiver nemesebb, határozottabb, erőteljesebb, mégis részletesebb hangot produkál, de jelzők sorolása helyett talán elég, ha azt írom, mindenben jobb. Nálam járt barátom bölcsen felhívta figyelmem, hogy az ítélkezés során előítéleteim is vezérelhetnek, amit valóban nem tudok kizárni, ezért egy teljes napra visszaálltam Windows környezetbe zenét hallgatni, filmeket nézni. Hiányérzetem határozottan jelezte, hogy nem tévedtem, az Apple világ valóban meghaladja a WinServer produkcióját is, amit most karcosnak, szétszórtnak, elnagyoltnak éreztem több hetes almázás után. A helyzet javítható néhány bevált trükkel, pl. a grafikus felület kikapcsolásával, illetve az AudioPhil scripttel, amikkel a Windows produkciója is jóval barátságosabbá tehető, de némi előny így is marad a OS X-nél.

 Mozi téren is megvannak a magam elvárásai. A Windowsnál sikeres XBMC + MediaPlayer Classic + madVR kombó magasra tette a lécet, de a MAC világ itt is képes többet kínálni. Már a csupasz XBMC is egy klasszissal jobb képet produkált Windowsos rokonánál, de a talán csúcs videólejátszó alkalmazásnak számító VLC Player végzetes csapást mért korábbi képi élményeimre. Áradozhatnék a teljesen zajtalan, pengeéles képről, a briliáns színekről, de a legmeggyőzőbb számomra a minden akadástól, recegéstől mentes mozgókép volt, amit Windows alatt sehogy sem tudtam összehozni semmilyen extra beállítással sem, itt pedig minden tuning nélkül azonnal megvolt, márpedig rengeteg finomhangolási lehetőséget is nyújt a program, amikbe még bele sem ástam magam. Taps! Filmgyűjteményt a VLC nem igazán kezel, csak egy listanézetet kínál fel, de lelkendezésre adhat okot, hogy külső lejátszóként integrálható az XBMC alá, így nem kell lemondanunk sem a csodás képminőségről, sem a kényelmes kezelhetőségről, sem a látványos felületről.



 A Luxor PC és korábbi masináim építésével az elérhető hardveres lehetőségeket vettem végig, az operációs rendszerek összevetésével a szoftveres rész is kipipálva részemről. Nem állítom, hogy néhány hét alatt Apple rajongóvá váltam, de meg lettem győzve, ami 20 évnyi Windowsos múlt után számomra nem kis dolog. A Luxor PC tudása legjavát MAC környezetben mutatja meg, de a választási lehetőség is megvan, a rendszerek békésen megférnek egymás mellett. A Microsoft megoldása mellett csak a megszokás hozható fel indoklásként, a kép- és hangminőség, illetve a kifinomult, ráadásul ingyenes operációs rendszer perdöntő érv a MAC javára. Amennyiben megkapjuk az Audirvanahoz beígért távvezérlő applikációt is, a Windowsnál megszokott kényelemmel, tehát kikapcsolt monitorral, egér és billentyűzet nélkül, egy táblagéppel, vagy okostelefonnal kezünkben válogathatunk muzsikáink között.

2014. augusztus 18., hétfő

Luxor Audio PC

 Nem tudom, hány olyan hifista létezik e világon, ki elérve egy bizonyos szintre hátradől és soha többé nem fejleszt semmit a rendszerén. A számítástechnika pedig tipikusan nem az a terület, ahol évekig tétlenül lehet ücsörögni. Az elmúlt években megpróbáltam a Windows rendszerek potenciálját kiaknázni a jobb hangzást megcélozva. A Windows Server 2012 és az AudioPhil Optimizer utam végállomása volt (?), jelenleg nincs továbblépési lehetőség (?). Igen, tudom, Linux, OSX... talán majd egyszer, no és érkezik a Windows 9 is. Addig is a szoftveres oldal kimaxolása után másik játszótérre költöztettem át gondolataimat, a hardveres fejlesztés tűnt logikus lépésnek.

 Legutolsó masinám egy aprócska Barebone PC volt a Foxconn 3 évvel ezelőtti kínálatából. 1,6 GHz-es Intel Atom CPU, nVidia Ion grafikus mag, 2 GB RAM, 60 GB SSD, mindez egy pici műanyag házban, laptop hűtéssel felszerelve. A ventilátor zaján és a hardver visszafogott teljesítményén kívül nem nagyon lehetett belekötni, szeretettel használtam éveken át, de gondolataimban egyre élesedett egy komolyabb masina terve. Most volt alkalmam ezeket megvalósítani, de alaposan át kellett fésülni a piaci kínálatot, ami a számítástechnikában talán még borzasztóbb és gyorsabban változik, mint a HiFi-ben. Főbb elvárásaim voltak a minimális fogyasztás, kis hőtermelés, zajtalan kivitel és az ezekkel erős konfliktusban álló nagy hardveres teljesítmény. Fontosnak tartottam még, hogy a gépre mindenféle operációs rendszer telepíthető legyen, hiszen nyissunk ablakot a jövőnek! No és persze a legfőbb cél az emberi áron elérhető legjobb kép- és hangminőség.

 Azt gondolnánk, manapság egy számítógépnek meg sem kottyan néhány film és muzsika lejátszása, ami persze így is van, de a minőség itt sincs ingyen. A komoly erőgépek még e hétköznapi feladatoknál is képesek sok pluszt hozzáadni a produkcióhoz. Ezzel máris beleütköztem az első problémába, hiszen az erős hardver sok energiát fogyaszt és rengeteg haszontalan hőt termel. Márpedig én semmiképpen nem akartam ventilátorokkal feladni a zajtalan PC tervét, így hát meg kellett keresnem a leghatékonyabb hardvert és hozzá egy megfelelő hűtést biztosító passzív gépházat. A legújabb Intel processzorok között gyorsan megtaláltam a megfelelő típust, ami komoly erőt képvisel, kevésbé nagy az étvágya és a legújabb, HD 4600-as videó processzort tartalmazza, ami több évre garantálja a gép időállóságát. Üresjáratban 30, teljes terhelés alatt 60 Wattot szippant be. Utóbbi érték passzív hűtéssel már komoly kihívás lenne, de a multimédiás feladatok nem szoktak ilyen terhelést okozni, így akár le is szabályozhatjuk a processzor erejét, ezzel is csökkentve a fogyasztását. Én is ezt tettem, 3500-ról 3000 Hz-re fogtam vissza a CPU tempóját.


 Másik hőforrásom az a két merevlemez, amiken a jókora zene és filmgyűjteményemet tárolom. Egyre többen költöztetik ezt a feladatot valamilyen külső készülékre, én egyelőre küzdök a divathullám ellen, mert enélkül is rengeteg kütyü üzemel a szobámban. A WD Green páros munka közben kb 12 Wattot fogyaszt, üresjáratban harmadára esik vissza az étvágyuk. Alacsony fordulatszámuk miatt alig termelnek zajt, de néma PC a cél, így hát a keletkezett mechanikai rezgéseket csillapítani kell.



 Az operációs rendszer(ek) számára a több gépemben is jól bevált Samsung 840 EVO SSD biztosít kényelmes helyet, ami sem zajt, sem hőt nem termel.

 Tehát olyan házat kellett keresnem, amiben kényelmesen elfér egy normális alaplap, 3 merevlemez, egy lineáris tápegység a maga jókora transzformátorával, izmos áramköreivel, lehetőséget ad PCIe bővítőkártya és optikai meghajtó beépítésére, képes elvezetni az alkatrészek által termelt hőmennyiséget és ráadásul együttélésre alkalmas külsővel rendelkezik. No ez így egyben már súrolja a lehetetlen kategóriát, amennyiben nem akarunk százezreket költeni.

 Energiaellátás terén sem akartam kompromisszumot kötni, így kerültem a szokványos kapcsolóüzemű PC tápegységeket. Egyrészt tisztának nem nevezhető áramot állítanak elő, másrészt erősen megszórják a környező készülékeket is elektromos zajokkal. A gépezet maximális fogyasztása elméletben 80 W környékén van (mérés szerint 76 W), ez nyugalmi állapotban felére esik vissza (mérés szerint 36 W). A békés élet érdekében ajánlatos a túlméretezés, így egy tartósan 120 Wattot produkáló áramforrást kellett építenem, ami el is fér a kinézett alacsony házban. A végeredmény egy nagyon stabil áramforrás lett 150 VA-es duplán árnyékolt toroid transzformátorral, minőségi alkatrészekből épített egyenirányítóval és feszültségszabályzóval, illetve egy ATX szabványnak megfelelő feszültségeket előállító profi tápegységgel.

 A kis feszültségen üzemelő PC alkatrészek komoly áramfelvétele miatt a tápkábelezés sem hanyagolható terület, ráadásul a végső produkció minőségét is befolyásolja az elrendezés, vezetékezés. Becsületesen kinéző belvilágot boltban kapható kész megoldásokkal esélytelen összehozni, így a teljes kábelezést le kellett gyártanom az optimális nyomvonallal és méretben.

 A gépház különlegessége a hőcsöves hűtés, ami speciális kialakítása miatt erősen válogat az alaplapok között. Ráadásul olyan hardvert akartam, amire akár MAC OS X rendszer is telepíthető, ez pedig alaposan megtizedeli a piaci kínálatot. A kiválasztott alaplapba 2 db 4 GB 1600 MHz DDR3 RAM modul került. A gépház mindkét oldalán masszív hűtőbordák sorakoznak. Az egyik oldalra a hőcsövek vezetik el igen hatékonyan a CPU által termelt hőt, a másik oldal a tápegység stabilizátorát hűti, de gyakorlatilag az egész ház egy nagy hőleadó felület. Annyira hatékony, hogy a CPU egész napos zenelejátszás és filmnézés után sem képes 40 fok fölé melegedni. Ez még aktív hűtés esetén is szép eredmény lenne. A legmelegebb alkatrész az alaplapi chipset, ami a gyári gagyi hűtővel bőven 50 fok fölé fűtötte magát, ezért ide egy komolyabb hűtőbordát építettem. Az bizonyos, hogy ezt a házat nagyon zárt térbe - ahol nem tud kellően szellőzni - nem célszerű elhelyezni. Zajt csupán a két beépített merevlemez produkál, de ez is alig hallható a rugalmas rögzítés miatt. Aki teljesen hangtalan megoldást szeretne, annak külső háttértárat (NAS, USB dokkoló) javaslok.


 Néhány extra is került a levesbe. Pl. egy különleges USB kártya, ami azon kívül, hogy teljesíti a 3.0 szabvány előírásait, nagyon pontos órajel generátort és saját tápellátást is kapott, így az ide csatlakoztatott külső eszközök igazán kellemes kiszolgálásban részesülnek. A kártyán két USB port van, amikhez Y kialakítású USB kábelt javaslok, így egymástól elkülönítve utazik az adat és tápáram. Hogy ez a kártya mennyit hozott? Sajnos sokat. Talán ez a lépés emelte meg leginkább a gép produkcióját, bár nyilván nehéz ilyen lépésekre bontani a fejlesztést, de mivel az alaplapon is vannak USB csatlakozások, könnyű összevetni a két port produkcióját. Én erősen elcsodálkoztam, ritkán hallani ekkora javulást a digitális jelfolyamba kötött eszközöktől. Még mindig vannak furcsa jelenségek a digitális audio világban, de nem is biztos, hogy mindent meg kell fejtenünk, néha talán elég a fülünkre hallgatni.

 Ennyit a vasakról, amik mellett érdemtelen lenne szó nélkül hagyni a szoftveres oldalt. Továbbra is nagy örömmel használom a Windows Server-t, ami a Microsoft érában jelenleg a legjobb választás zenehallgatásra. AudioPhil barátom Optimizer megoldása elmélyíti az élményt, sőt az általa elérhető előnyöket csak most tapasztaltam meg igazán. Korábbi gépeimen is hallottam különbségeket, de a Luxor PC-n kimondottan meglepő differenciák jelentek meg a Server csökkentett üzemmódjai és Phil beavatkozása nyomán. Ez is jelzi, hogy a számítógépes lejátszásban komoly, jelenleg még kihasználatlan lehetőségek rejlenek.

 Tudom, az olvasót leginkább az foglalkoztatja, mennyit is javít a megtapasztalható élményen egy ilyen szokatlanul kihegyezett gépezet a szokványos PC-khez képest. Továbbra sincs mértékegységünk a különbségek leírására, így csak annyit tudok közölni, még egyetlen lejátszó masina sem produkált ilyen kifinomult hangzást nálam. Leginkább a fölényes magabiztosság jut eszembe így több napos tesztelés után. Igen, definiáltabb lett a basszustartomány, artikuláltabb a közép és tisztább a magas szekció, a színpad betölti a szobát, de ezek a szokványos hifista jellemzők másodlagossá váltak abban az új világban, amibe csöppentem a Luxor PC segítségével. Sokan sokszor beláttuk már, hogy a PC-k hangzásában mindig van egy zavaró sarkosság, merevség, darabosság az igazán jó CD lejátszók, pláne az analóg LP pörgetők hangzásához képest. Úgy érzem, ebből a hátrányból a Luxor PC egy igen nagy darabot képes lefaragni. Produkcióját hallgatva nem igazán érdekelnek a digitális hang ellen és mellett hangoztatott szokványos érvek. Zene van életszerű dinamikával, színekkel és hangulattal.

 Hifistákat kevésbé érdeklő téma, de nekem a zenehallgatáshoz hasonló fontosságú a mozizás, így nagyon kíváncsi voltam, a modern hardver képes-e érzékelhető előnyt felmutatni a néhány évvel ezelőtti megoldásokhoz képest. Sokan hangoztatják, hogy a HDMI összeköttetés megjelenésével nincs különbség képminőségben a számítógépes források között. A Luxor PC az Intel legújabb HD 4600-as videó processzorával csúnyán rápirított eddigi képi élményeimre és új életet lehelt öregedő plazma TV-mbe. A jóval dinamikusabb, zajmentesebb, élénkebb képen sok új részletet fedeztem fel, ennek hála mostanában reggel 4-ig filmeket, koncerteket nézek.



 A kirakatomban látható összes termék úgy született, hogy magamnak, vagy valamelyik barátomnak készült, aztán elterjedt a híre, ismerősök körében népszerű lett és egy idő után idegenek is keresték. Nagy ugrásnak tűnik a kábelek után egy komplex lejátszót kínálni, de bátran ajánlom a masinát mindenkinek, aki átlag feletti élményre vágyik a számítógépes lejátszás világában. Tisztában vagyok vele, hogy ahány ház, annyi elvárás, ezért szívesen személyre szabom a gépet hardver és szoftver terén is. Kérhető beépített háttértárral, optikai meghajtóval, vagy ezek nélkül, Windows, Linux, vagy OSX operációs rendszerrel és optimalizált lejátszó szoftverekkel. Az élesítés minden esetben a technikai környezet függvénye, vélhetően már csak emiatt sem lesz két teljesen egyforma gép, de a cél mindig az, hogy a lehetőségekből hozzuk ki a maximumot. A Luxor Audio PC-vel nekem ez most talán sikerült.



Technikai részletek (standard ajánlás):


Ház kialakítása:            teljesen passzív, hőcsöves hűtés
Tápegység:                   árnyékolt toroid trafós, lineáris ATX tápegység, 150 W
Központi processzor:  Intel Core i3 Haswell
Memória:                       2 x 4 GB DDR3 RAM
Grafikus processzor:  Intel HD 4600
Rendszerlemez:           120 GB SSD (opcionális)
Háttértár:                       2+3 TB HDD (opcionális)

Extrák:                          alacsony jitteres egyedi órajel, speciális USB 3.0 kártya, külön tápellátás

Operációs rendszer:   Windows Server 2012 + Audiophile Optimizer, Linux, OSX (opcionális)

Csatlakozások:             HDMI, DVI, D-SUB
                                       2 db USB 3.0 külső audio D/A konverterhez, 4 db USB 3.0, 2 db USB 2.0
                                       alaplapi 7.1 audio, PS2, RJ-45 ethernet

Energia fogyasztás:     standby állapotban 3 W
                                       audio/video lejátszás során 50 W
                                       maximális terhelésen 80 W  

Mechanikai méret:       47 x 48 x 8 cm
Tömeg:                         11 kg


u.i.: A Luxor PC-ből már új verzió létezik: Luxor SL Média PC

2014. március 11., kedd

Aranykor

 Bár évek óta szándékosan az alsó ársávban mozgok kábeleimmel, néha azért elnézegettem, a neves gyártók milyen megoldásokat alkalmaznak csúcskategóriás összekötőiknél. Ha körülnézünk a felső kínálatban, sorozatosan belefuthatunk az ezüst/arany ötvözetekbe, amikről lelkesen áradoznak a beszámolók. A tiszta ezüst vezetőket alkalmazó Luxor kábeleim igen nagy sikert értek el 2 év alatt, de bennem is mocorgott a jobbítási, feljebb lépési szándék. Nem hittem, hogy emberi árban meg tudom oldani, de keresni kezdtem a lehetőségeket néhány ilyen összekötő megépítésére.

 Egyértelmű volt, hogy az amatőr kábelépítők által kedvelt külföldi beszerzési forrásokat nem használhatom az ottani árak miatt. A csatlakozóknál és az elosztóknál már bevált, hogy közvetlenül a gyártót keresem meg szándékommal, ezért most is ebbe az irányba indultam. Szerencsésen rábukkantam egy professzionális hazai nemesfém öntödére, akik hajlandóak voltak nem éppen ipari méretű igényeimmel foglalkozni. Szigorú minőség ellenőrzés mellett gyártottak nekem 6N tisztaságú ezüst/arany ötvözetű huzalt többféle vastagságban, amikkel elkezdhettem kísérleteimet. Bár voltak kétségeim, gyakorlatilag tökéletesen érvényesült a papírforma. Sok helyen olvashatunk az arany-ezüst ötvözetek előnyeiről, hallható jellemzőiről, pontosan ezeket tapasztaltuk barátaimmal már az első próbák során.



 A Luxor összekötők 28 hónappal ezelőtti megjelenésük óta részletező, lendületes, dinamikus, transzparens hangot produkáltak mindenféle rendszerben, de ezen előnyeik mellett tagadhatatlan volt egy kis hidegség a produkciójukban. Az új ezüst/arany fejlesztés leginkább e téren próbált és tudott előre lépni. Számomra is meglepő, mennyire a fotelbe szegezett a produkció már az első meghallgatások során. Sokunk által jól ismert érzés, amikor minden kedvenc muzsikánkat mielőbb meg akarjuk hallgatni az új előadásban a családi békét veszélyeztető, hajnalig tartó maratoni menetekben.

 A hangszerek hangja egy nagyon szerethető fényt és zengést kapott, a testek anyaga és jelenléte hangsúlyosabb lett. Nagy mértékben nőtt a színpad szélessége és mélysége, stabilabb lett az előadók pozicionálhatósága. Definiáltabb lett a basszustartomány, a mélyebb hangú hangszerek játéka könnyebben követhető. Nőtt a beszédérthetőség, régóta megfejtetlen dalszövegekre derült fény. De ami talán mindennél fontosabb, hogy jó adag érzelem szállta meg a produkciót. Bob Marley a szobában tekeri a spanglit, kóristái mosolygása a hangjukban is megjelenik, az egész zenekar táncol a színpadon. Tesztelésnél egyre több jelentőséget nyilvánítok a zongora hangzásának, ami igen jól megmutatja egy rendszer sajátosságát. A Luxor Gold kábelekkel szép teres, zengő, tiszta zongorák költöztek a szobámba, a hangszer minden porcikáját érzem az előadás során. Divat manapság hanyagolni a hanghűséget a hifisták köreiben, de én még mindig ragaszkodom hozzá. Úgy érzem, az új kábelekkel nagy lépést tettem a valóságos hangszerhangok felé.

 Ingyen ebédet most sem osztanak, így itt is megvan a negatív oldal. Kis csapatommal úgy tapasztaljuk, hogy az új ezüst/arany ötvözet több bejáratást igényel. * Míg a korábbi Luxor ezüst kábelek 20 óra használat után már teljes valójukat megmutatták, az új Luxor Gold összekötőknek legalább 50 órára van szükségük a feléledéshez. Addig erőtlen a basszusuk, agresszív a közép és felső tartomány, zavaros a térleképezés, de ezek garantáltan javulnak az idő múlásával, nálam 3 napos használat után már nyoma sincs ezen problémáknak. Törekedni fogok rá, hogy minden kábel üzemeljen valamennyit eladás előtt, bár új környezetbe helyezve a bejáratott példányoknak is szükségük van némi megnyugvási időre, szóval szükség lesz a vevők türelmére is.

 A Luxor Gold kábelek megjelenésével megszűnnek a korábbi ezüst Luxor típusok. Olyan jó vélemény alakult ki az új összekötőkről, hogy nem látom értelmét más típus készítésének. A nagyszerű produkció mellé másik nagy öröm is társul. A hazai gyártás előnyeit élvezve nem kell árat emelnem, a Gold összekötők semmivel sem lesznek drágábbak elődeiknél. Azt hiszem, ezzel egyedülállóan alacsony árakon kínálok ezüst/arany összetételű kábeleket.


* Néhány hónappal később a technológia módosításával a bejáratási idő is csökkent a Luxor  Gold kábeleknél, általában 20-30 óra elegendő.

2014. február 11., kedd

Luxor USB Y kábel


 Kissé elhanyagoltam mostanában az USB vonalat, ezért a tavaszi megjelenés előtt álló Luxor SPK és PWR hangfal- és tápkábelek tesztelési időszaka alatt tettem néhány próbát e téren is. Az előző szériában előfordultak adatátviteli problémák, már csak ezért is lépnem kellett.

 A kísérletek során arra jutottam, hogy különösen fontos hatása van az USB kábelekben futó adat- és energiafolyam fizikai viszonyának. Szerintem sokan nem tudják, hogy az USB bemenetes D/A konverterek  és USB/SPDIF Transportok adatfogadó és feldolgozó fokozata (receiver) általában a számítógép USB portjából érkező energiából táplálkozik, tehát a kábelen nem csak digitális adatok közlekednek, hanem áram is folyik, ráadásul ezek - a hagyományos kialakításban - szorosan egymás mellett futnak, ami nyilván nem ideális. A negatív hatást csökkenteni köztes árnyékolással, vagy a vezetők közötti távolság növelésével tudjuk. Előbbi számomra kevésbé szimpatikus, mivel jól hallhatóan rontja a hangminőséget, ezért hát készítettem néhány prototípust, amikben teljesen külön vannak vezetve az adatot és energiát szállító szálak. A reményekből öröm lett, mert a meghallgatások során minden paraméterében jobb megszólalást kaptam. Kedves barátom erősen válogatós KingRex DAC-ja is azonnal összebarátkozott az új USB kábellel, ami egy igen komoly érdem, mert eddigi kábeleim többségével nem volt hajlandó együttműködni.

 Az új kialakítás további előnye, hogy a DAC bemeneti fokozatát külön forrásból is tudjuk táplálni, legyen az akkumulátor, vagy egy jobbfajta lineáris tápegység. Komoly lépéseket tehetünk felfelé, ha nem a PC problémás, zajokkal telített áramát használjuk a célra. Viszonylag korrekt felépítésű TEAC konverterem is élénken reagált a változásokra, mikor az új Luxor USB Y kábel segítségével többféle áramforrásból kapott tiszta energiát, bár ez mostanra érdektelen lett, mivel a PC-m kapott egy kellemes lineáris tápegységet, ami az USB portot is tiszta energiával látja el. Az Y kábel így most két portot birtokol, de ez a veszteség nem olyan véres számomra, a tisztább és definiáltabb hangzás kárpótol érte.

 Íme hát a kirakat új szereplője, az új Luxor USB Y kábel, ami nevéhez hűen tiszta ezüst vezetőket tartalmaz, a teljesen külön futó energia ágakon megnövelt keresztmetszettel, aranyozott csatlakozókkal. Mivel az Y kialakítás sokkal jobb hangzást eredményez a hagyományoshoz képest, ezért az eddigi USB kábel megszűnik, mostantól csak az Y verziót gyártom.


Luxor USB Y kábel 80 cm hosszban 12.000,- Ft
Luxor USB Y kábel 120 cm hosszban 17.000,- Ft