2014. október 14., kedd

MAC OS - Van még feljebb

 Nincs még egy éve, hogy a számítógépes audio megoldásokat keresve utam a Windows Server örömteli világába vezetett. Sokaknak elújságoltam akkoriban pozitív élményeimet, amiket a Server letisztult, könnyen kezelhető felülete és a korábbi Microsoft rendszerekhez képest kiemelkedő hangzása okozott. Számos követőm lett néhány hét alatt, amit a postafiókomba érkező rengeteg kérdés is jelzett. De voltak néhányan, akik lesajnálóan legyintettek lelkesedésemre, jelezve, hogy még nem értem utam végére. Ők voltak a MAC felhasználók, iPad tulajdonosok, iPhone nyomogatók, Steve Jobs egyházának hithű bárányai. Egyértelmű volt számomra, hogy a Windows és Linux rendszerek után nem kerülhető meg az Apple világ sem a galaxis becsületes feltérképezéséhez. Ehhez azonban előbb meg kellett teremtenem az alkalmas körülményeket, ugyanis korábbi masináim nem nyertek bebocsátást az almás kasztba. Bár néhány napra járt nálam egy MAC Mini kellemes élményeket ajándékozva, végleges megoldást a Luxor PC megépítése jelentett, mely egyaránt képes mindhárom operációs rendszert futtatni. A másik makacs akadályt saját fenntartásaim jelentették, amiket az Apple számomra furcsa, néha embertelen, néha megalázó, de általában az emberi gyarlóságra építő kereskedelmi politikája okozott, de végül meggyőztem magam arról, hogy a technika világában nem vezérelhetnek érzelmek. Kinyílt tehát a kapu, melyen sokáig nagyon nem akaródzott belépnem, de a kollégák javaslatai és saját kíváncsiságom mégis áttaszajtott a küszöbén.

 Bármelyik Windowst képes vagyok - némi túlzással élve - szinte becsukott szemmel is telepíteni és beállítani audio felhasználásra, Linux disztribúciókban sem veszek el túl könnyen, de a MAC idegen terep volt nekem, ezért segítségre szorultam. Sok szakival konzultáltam, rengeteg leírást átnyálaztam és száznyi fórumos topikot olvastam végig, mire kellő bátorságot gyűjtve nekiveselkedtem a Luxor PC almásításának. Persze nem ment zökkenők nélkül, napjaim mentek el, mire megvalósult azon elképzelésem, hogy a gép bekapcsolása után egy kattintással tudjak választani az OS X 10.9 Mavericks és a Windows Server 2012 R2 operációs rendszerek közül, mindegyik teljes mértékben működjön, viseljék el egymás szomszédságát és persze mindegyiken hozzáférjek zenei és filmes gyűjteményemhez a fotelből.



 Csupán néhány hete szokjuk egymást, tehát egyáltalán nem vagyok még tapasztalt MAC felhasználó, de az már bebizonyosodott számomra, hogy az eddig próbált rendszerek közül itt érezhető leginkább a teremtők azon szándéka: egy bárki által használható rendszert megalkotása. Az OS X logikája persze erősen idegen 20 évnyi Windows nyomogatás után (még az egér is fordítva működik!), de pár nap alatt meg lehet szokni ezt is, mint annyi minden mást. Persze az Apple rendszere is tele van szórva zenehallgatáshoz felesleges szolgáltatásokkal (levelező, webböngésző, naptár). Ha megtehetjük, hogy a gépet csak zenehallgatásra, filmnézésre használjuk, ezt a sok sallangot célszerű kikapcsolni, eltávolítani. Tehetjük ezt manuálisan, vagy előre legyártott scriptekkel, mint pl. a COD optimalizálója, ami számos szolgáltatást kikapcsol, többek között a rendszerfigyelést és visszaállítást, hálózati eszközöket, megosztást, de a távvezérelhetőséget ez szerencsére nem veszélyezteti.

 Nem tudom, mennyire meglepő az olvasó számára, de az OSX felületen futó lejátszó alkalmazások is eltérő hangzást produkálnak. Ezt csupán azért írom le, mert a Windows elleni kritikák általában azt hozzák fel érvként, hogy ott túl sok a variálási lehetőség és teljesen esetleges az eredményük, ellenben az Apple letisztult környezetet kínál. Ezt készségesen elhiszem és egyet is értek vele, de a lejátszók produkciója közötti különbség jelzi számomra, hogy azért itt is van még mit fejleszteni. Számos megoldást kipróbáltam, járt a gépen Fidelia, VOX, Audirvana, Amarra, jRiver, XBMC és persze a megkerülhetetlen iTunes. A Fidelia felülete és a formátumok terén mutatott szűk látóköre nem nyerte el tetszésem, ahogy az amúgy barátságos hangú, de körülményes VOX sem. Az XBMC (új nevén Kodi) továbbra is mozira való inkább, de erről majd később... Az Apple-rezidens iTunes szerintem továbbra is a MAC világ Achilles-sarka. Öntörvényűsége, szűkössége és mindenbe belekotyogó hajlama annyira ellenszenves számomra, hogy sok időt nem is adtam neki, de becsületből használtam néhány órán át ezt is. Persze már a gyűjteményem betöltése is komoly probléma volt vele, mivel sem FLAC, sem DSD állományokat nem hajlandó kezelni. Mellette szól a nagyszerű távvezérelhetőség és a kiegyensúlyozott hangzás, de akkor is... az iTunes mondjon le! A jRiver csapat nem sokat variált, minimális változtatásokkal átportolták a Windowsos szoftverüket MAC környezetbe. Közel sem értek még a munka végére, az 50 $-ért kínált jRiver for MAC érezhetően félkész állapotban van még, de a kellemes felület és nagyszerű távvezérelhetőség már megvan, ellenben a Windows alatt jól működő video lejátszási képesség itt egyelőre kompletten hiányzik. Az Amarra a MAC audio világ nagyágyúja, de nálam nem volt elég meggyőző. A hangzásával nincs probléma, minden szempontból felső osztályba sorolható, szolgáltatásai is nagyszerűek, pláne a 650 $-os Symphony verziónál, a felülete viszont kissé fapados és az ára is a legmagasabb a mezőnyben, de a legnagyobb fekete pontot a nálam egyre nagyobb mennyiségben szereplő SACD ISO állományok el nem fogadása miatt kapta. Ezt sajnos nem tudtam megbocsátani neki. Remélhetően hamar orvosolják ezt a fogyatékosságot és akkor szívesen teszek vele egy újabb próbát.

 Az eddigi próbálkozások közül leginkább az Audirvana 2.0 Plus tűnik a legszerethetőbbnek. Minden általam használatos formátumot elfogad, viszonylag kellemes felületet kínál, bár ebben elmarad a nagyon eltalált jRiver mögött és sajnos önálló távvezérlési lehetőség sincs hozzá egyelőre (kósza hírek szerint ez hamarosan változni fog). Hangzás szerint nehéz választani az Amarra és az Audirvana között, mivel más iskolát jártak ki, de mindketten jeles osztályzattal végeztek. Előbbi nyugodtabb, előkelőbb világból zenél, az Audirvana egy modernebb, vérmesebb kor gyermeke, de ez számomra egyáltalán nem zavaró, sőt fokozza a koncertszerű élményt. Ára 59 €, ami kevésbé rémisztő, mint az Amarra Symphony esetében. Sajnos csak az iTunes-on keresztül lehet a fotelből vezérelni, amit ki is próbáltam, de a továbbiakban büszkén mellőztem. A lejátszó beállításai között rendszer optimalizálási lehetőséget és nagyszerűen használható szűrőket találunk. Utóbbiak közül be is üzemeltem egy parametrikus EQ-t néhány apró átviteli hiba korrigálására. Nem kell nagy beavatkozásra gondolni, csupán 2-3 dB-nyi korrekciót aktiváltam, amivel a teljes rendszer frekvenciaválasza meggyőzően egyenletes lett. Ez az apró, sokak által elhanyagolt beavatkozás szokás szerint helyére tette a koronát, de erről egy későbbi cikkben írok majd bővebben.




 Érdekes volt ugyanazt a lejátszó szoftvert ugyanazon a hardveren, de másik operációs rendszeren kipróbálni. Talán ez a forduló mutatta meg leginkább a két világ közötti hangzási különbségeket. Nem szívesen írok már hifista jelzőkkel kipingált mondatokat, de sokakat nyilván a hallható különbségek érdekelnek. Márpedig ezek vannak, mindenféle muzsikán egyértelműen, azonnal hallhatóan. Az OS X-en üzemelő jRiver nemesebb, határozottabb, erőteljesebb, mégis részletesebb hangot produkál, de jelzők sorolása helyett talán elég, ha azt írom, mindenben jobb. Nálam járt barátom bölcsen felhívta figyelmem, hogy az ítélkezés során előítéleteim is vezérelhetnek, amit valóban nem tudok kizárni, ezért egy teljes napra visszaálltam Windows környezetbe zenét hallgatni, filmeket nézni. Hiányérzetem határozottan jelezte, hogy nem tévedtem, az Apple világ valóban meghaladja a WinServer produkcióját is, amit most karcosnak, szétszórtnak, elnagyoltnak éreztem több hetes almázás után. A helyzet javítható néhány bevált trükkel, pl. a grafikus felület kikapcsolásával, illetve az AudioPhil scripttel, amikkel a Windows produkciója is jóval barátságosabbá tehető, de némi előny így is marad a OS X-nél.

 Mozi téren is megvannak a magam elvárásai. A Windowsnál sikeres XBMC + MediaPlayer Classic + madVR kombó magasra tette a lécet, de a MAC világ itt is képes többet kínálni. Már a csupasz XBMC is egy klasszissal jobb képet produkált Windowsos rokonánál, de a talán csúcs videólejátszó alkalmazásnak számító VLC Player végzetes csapást mért korábbi képi élményeimre. Áradozhatnék a teljesen zajtalan, pengeéles képről, a briliáns színekről, de a legmeggyőzőbb számomra a minden akadástól, recegéstől mentes mozgókép volt, amit Windows alatt sehogy sem tudtam összehozni semmilyen extra beállítással sem, itt pedig minden tuning nélkül azonnal megvolt, márpedig rengeteg finomhangolási lehetőséget is nyújt a program, amikbe még bele sem ástam magam. Taps! Filmgyűjteményt a VLC nem igazán kezel, csak egy listanézetet kínál fel, de lelkendezésre adhat okot, hogy külső lejátszóként integrálható az XBMC alá, így nem kell lemondanunk sem a csodás képminőségről, sem a kényelmes kezelhetőségről, sem a látványos felületről.



 A Luxor PC és korábbi masináim építésével az elérhető hardveres lehetőségeket vettem végig, az operációs rendszerek összevetésével a szoftveres rész is kipipálva részemről. Nem állítom, hogy néhány hét alatt Apple rajongóvá váltam, de meg lettem győzve, ami 20 évnyi Windowsos múlt után számomra nem kis dolog. A Luxor PC tudása legjavát MAC környezetben mutatja meg, de a választási lehetőség is megvan, a rendszerek békésen megférnek egymás mellett. A Microsoft megoldása mellett csak a megszokás hozható fel indoklásként, a kép- és hangminőség, illetve a kifinomult, ráadásul ingyenes operációs rendszer perdöntő érv a MAC javára. Amennyiben megkapjuk az Audirvanahoz beígért távvezérlő applikációt is, a Windowsnál megszokott kényelemmel, tehát kikapcsolt monitorral, egér és billentyűzet nélkül, egy táblagéppel, vagy okostelefonnal kezünkben válogathatunk muzsikáink között.

Nincsenek megjegyzések: