2015. november 6., péntek

Windows 10 - Mindig van feljebb

 A piac erői rendszeresen gondoskodnak róla, hogy amikor már elégedetten hátradőlnénk kedvenc fotelünkben, mindig érkezzen valami újdonság, ami felforgatja szokásainkat. A nyáron lezajlott nagy nemzetközi hangtechnikai konferenciákon, kiállításokon a Microsoft soha nem tapasztalt jelenlétet produkált és magabiztosan terelgették a szakembereket standjaik irányába. A teljes szakma a Windows 10 újításairól harsogott, neves hangmérnökök, zeneszerzők és muzsikosok is elismerően bólogattak, amire persze azonnal ráharapott a sajtó is (vagy fordítva?). Mostanra kicsit lecsengett már a kezdeti roham, tisztábban látjuk a fontosabb részleteket:


- rendszerszintű FLAC, ALAC támogatás
- emelt szintű fejlesztői csomag audio applikációkhoz
- sokkal több támogatott audio eszköz
- új, többfelhasználós MIDI API és routing
- új Audio Core, csökkentet Latency
- új CPU kezelés (magok kizárólagos audio célú lefoglalása)
- új WASAPI protokoll
- WebAudio, böngészőben futtatható audio protokoll


 No de hagyjuk ezt a száraz infóhalmazt! A lényeg annyi, hogy a Microsoft sok éves mellőzés után most kiemelt piaci területként kezeli a Pro Audio világot és az új rendszerben szépen megágyazott a szoftverfejlesztőknek, felhasználóknak. Jelenleg úgy tűnik, bejött a számításuk. Jól jellemzi a piac pozitív reakcióit, hogy a népszerűbb hangeszközök gyártói villámgyorsan kiadták készülékeik Windows 10 alatti használatához szükséges kiegészítéseket. Ez messze nem így történt a Windows 7 és 8 megjelenésekor, ott sokszor hosszú hónapokat kellett várnunk.




 Nincs még olyan régen, hogy lelkesedtem a Windows Server hangzásáért, majd az OS X rendszer felsőrendűségét hirdettem, most pedig ismét felül kell bírálnom önmagam, de néhány belső sorrendet biztosan. A Luxor PC hardvere szerencsére teljes szintű Windows 10 támogatással bír, én pedig tesztelői státuszt kaptam a Microsofttól, így semmi akadálya nem volt, hogy már egészen korán, jóval a hivatalos megjelenés előtt kedvenc masinámra költözzön az új rendszer. A telepítés gördülékeny és gyors volt annyi újdonsággal, hogy már ennek során ügyelnünk kell néhány fontos beállításra. Ezek kihatnak a gép működésére, leginkább a hálózati kommunikációra, ami nem mellékes a hifisták szempontjaiból sem. Az új Windows általános jellemzőiről rengetegen írtak már, én csak a zene- és videólejátszáshoz köthető fontosabb részletekre koncentrálnék.

 Minden általam használt multimédia szoftver (jRiver, Kodi, VLC) és a hozzájuk rendelt szűrők és távvezérlő megoldások hibátlanul futottak már az előzetes kiadáson is, de mély tesztelésbe csak a végleges Windows 10 telepítése után fogtam. Egyetlen problémával szenvedtem csak, a hálózati megosztás beállítása nem egészen olyan, mint a korábbi verzióknál. Egyszerűbb lett, de nehezen függetleníthető az egyre inkább ránk erőszakolt Microsoft fiókoktól és amíg erről nem tájékozódtam, a régi megoldással próbálkoztam, sikertelenül. A rendszer és a szoftverek indítása érezhetően gyorsabb lett, a felület is barátságosabb, látványosabb. Az új Audio Core és a friss WASAPI protokoll nagyszerűen teszi a dolgát. A megszólalás azonnal érezhetően dinamikusabb, tisztább, elevenebb a Windows Serverhez képest, de az OS X higgadtsága és kiegyensúlyozottsága sem hiányzik az élményből. Érzésre nagyobb hangtömegek mozdulnak meg, mintha a zenekarban többen, nagyobb teremben muzsikálnának, a gitár jele több hangszóróra jutna, a dobok méretesebbek, az énekesek erőteljesebb lennének. A basszus hangok meglepően stabilak, tiszták és energikusak, ami az e téren abszolút királynak tartott Server produkcióját is felülmúlja.

 A képi produkció legalább ekkorát javult. Sok évig szenvedtem azzal, hogy a Windows rendszerekből csúcs képminőséget csalogassak ki, de ez vagy nem sikerült, vagy brutálisan erős gépre volt szükség hozzá. Gondjaimra áttörő megoldást az OS X hozott tavaly, ami minden speciális beállítás nélkül is felülmúlta a tuningolt Windowsos mozgóképes produkciókat. A W10 viszont nem csak audio területen kapott alapos frissítést, a képfeldolgozáson is határozottan csiszoltak. Már öregecske plazma TV-men is észlelhető volt az előrelépés, de a vetített kép minősége sok-sok kedvenc filmem újranézésére ösztönzött. Kevesebb zaj, folyamatosabb mozgások, nagyobb kontraszt, élesebb kép csalhat tartós mosolyt arcunkra.



 Mekkorák ezek a különbségek? Továbbra sincs mértékegységünk a képi és hangminőség jellemzésére, de az új Windows alaposan rápirít a korábbi verziók hangzására, sőt a MAC világ babérjait is durván megperzseli. Elvetemült hobbitársak ennél kisebb differenciákért is hajlandóak százezreket fizetni, tehát a Windows 10 a maga 30-40e forintos árával kimondottan jó vételnek mondható. Természetesen nem álltam meg itt. Ahogy a régebbi rendszereket sem gyári alapbeállításokkal használtam, az új verzióból is megpróbáltam a legtöbbet kihozni. A kiinduló helyzet szerint a Windows 10 minden különösebb bütykölés nélkül is élvezetesebb produkciót adott számomra, mint a tuningolt Server 2012, de az én füleimnek kedvesebb MAC OS is lecsúszott a dobogó felső szintjéről. Néhány napos vacillálás és ellenpróba után gyakorlatilag el sem indítottam az OS X-et hetek óta,  márpedig magamnak ritkán teszek keresztbe. No de szeretünk kihasználni minden lehetőséget, így én is elkezdte beásni magam a rendszer mélyébe.

 A Windows 10 körüli nagy felhajtás persze hatással volt az amatőr fejlesztőkre is, gyorsan megjelentek a rendszer átalakítását, lecsupaszítását célzó megoldások, scriptek. Ezekre ad hasznos példát EDBK beállítási segédlete, amiben számos javaslatot kapunk a rendszer módosítására. Az audio és videó lejátszáshoz szükségtelen szolgáltatások, automatikusan elinduló alkalmazások kikapcsolása oxigénlöketet ad a rendszernek. Hátránya, hogy ezeket csak dedikált PC-n tudjuk élvezni. Aki zenehallgatás, filmnézés mellett másra is használná a masinát, annak sok bosszúságot okozhat egy ilyen script lefuttatása.


 A nagy népszerűséget maga mellett tudható Fidelizer is új, 6.0 kiadással köszöntötte a tízes Windowst. Az elmúlt években többször is próbát tettem ezzel a megoldással, jellemzően pozitív eredménnyel. Az új Fidelizer Pro verzió kimondottan kellemes irányba mozdítja el a hangzást, főleg ha a hallgató kedveli a levegős, könnyed megszólalást. Az EDBK féle beállításokhoz még hozzá tud tenni némi javulást, de önállóan is használható, ráadásul a módosítások semmissé tehetőek a gép újraindításával.



 Több éve kapcsolatban, mostanában talán már baráti viszonyban is vagyok a svájci AudioPhillel, aki igen komoly eredményeket ért el a Windows Server szoftveres optimalizálása terén, megoldását számos hazai hobbitárs is megelégedéssel használja, köztük én is. Phil gyorsan reagált a fejleményekre és már a nyár derekán nekifogott a Windows 10 élesítésének. Közben megtisztelt azzal, hogy befogadott a saját tesztelő csapatába, így a hivatalos Audiophile Optimizer 2.0 megjelenése előtt már hetek óta használhatom a Beta verziókat és küldöm a visszajelzéseket a fejlesztőknek. Bár a fentebb említett trükkök is igen hatékonyak, sőt képesek egymás hatását is fokozni, Phil A.O. megoldása másfél testhosszt ver minden általam próbált módszerre, meglepő mértékben emeli meg a produkció minőségét és élvezhetőségét. Aki az ingyenes megoldásokon túl hajlandó némi pénzt is áldozni a szoftveres tuningra, az Audiophil Optimizer egyszerűen kihagyhatatlan.



 A Windows 10 a Microsoft marketingjével szembeni minden ellenérzésünk és fenntartásunk dacára beváltja néhány ígéretét, valóban nagy előrelépési lehetőség a képi és hangminőségre kényes hobbitársak számára, amivel ismét sikerült valamennyit faragni a számítógépes lejátszás hátrányából. A korábbi verziókhoz kínált ingyenes frissítési lehetőség is csábító, bár egy tiszta telepítés és minden felesleges funkció kikapcsolása nyilván jobb megoldást jelent. A Windows 10 + Audiophile Optimizer páros jelenleg a legjobb hangzást biztosító számítógépes rendszer.

2015. október 8., csütörtök

Paul Pang termékek a kínálatban


 Előfordul, hogy ha valaki nagyon elmerül egy speciális, kevesek által feltárt témában, információgyűjtés közben olyan távol élő emberekkel is összefut a virtuális térben, akikkel nagy valószínűséggel soha nem találkozna. Így jártam én is a Luxor PC fejlesztése során, mikor levelezni kezdtem a tajvani Paul Panggel és a svájci AudioPhillel. Mindketten elismert szakemberek a speciális audio PC alkatrészek, illetve a szoftveres finomhangolás területén, a Luxor PC kialakításában is nagy segítséget nyújtottak nekem. 

 Örömmel jelenthetem be, hogy több éves baráti viszonyunknak és munkakapcsolatunknak köszönhetően hivatalos viszonteladó státuszt kaptam a HighEnd Audio PC webáruháztól, illetve Paul Pangtől az általa gyártott összes részegységre, kábelre, kiegészítőre. A hivatalos együttműködéssel munkakapcsolatunk és barátságunk most egy új szakaszba lépett.



PAUL PANG Audio Grade V2 USB kártya: 32.000,- Ft


PAUL PANG Audio Grade V3 USB kártya: 105.000,- Ft



PAUL PANG Audio Grade V4 USB kártya: 105.000,- Ft





Paul Pang USB kábelek árai:

PAUL PANG TZ YUN RED SLIM USB kábel (1m): 40.000,- Ft
PAUL PANG TZ YUN RED SLIM USB kábel (2m): 48.000,- Ft
PAUL PANG TZ YUN RED II. USB kábel (1m): 62.000,- Ft
PAUL PANG TZ YUN RED II. USB kábel (2m): 89.000,- Ft
PAUL PANG TZ YUN RED TWIN USB kábel (1m): 90.000,- Ft
PAUL PANG TZ YUN RED TWIN USB kábel (1m): 110.000,- Ft





PAUL PANG Red II SATA kábel (30cm): 22.000,- Ft
PAUL PANG Red II SATA kábel (60cm): 26.000,- Ft
PAUL PANG Red III SATA kábel (30cm): 40.000,- Ft
PAUL PANG Red III SATA kábel (60cm): 48.000,- Ft
PAUL PANG Black SATA kábel (20cm): 60.000,- Ft
PAUL PANG Black SATA kábel (30cm): 73.000,- Ft



Minden tőlem rendelt Paul Pang termék esetén ingyenes a szállítás.

2015. június 19., péntek

Az akusztika fontossága ismét, ismét, ismét



 Régi motorosnak számítok a küzdelemben, amiben néhányan az akusztika jelentőségét próbáljuk hangsúlyozni a hifisták táborában. A rögzült alapreflex legtöbbeknél azt diktálja, hogy a jobb hangzást megcélozva inkább vesznek egy komolyabb erősítőt, nagyobb hangdobozt, drágább kábelt, mint hogy a helyiség akusztikáját rendbe tegyék. Sok éves kilátástalanság után mostanában úgy érzem, olvadni kezd a jég, egyre többen látják be, hogy érdemes foglalkozni a témával, hiszen kevés munkával és minimális befektetéssel általában nagyobb javulás érhető el a jó akusztika segítségével, mint bármilyen HiFi komponens drága cseréjével. Talán emiatt egyre több helyre hívnak akusztikai mérés és tanácsadás céljából, így az én tapasztalataim is fokozott tempóban gyűlnek. A mérési adatokból készített grafikonok mellé általában néhány tanácsot is szoktam adni, illetve beszélgetünk az aktuális helyzet problémáiról. Úgy tapasztalom, nagy még a tájékozatlanság, ezért néhány általánosságot leírok a témában.

 Amikor akusztikára gondolunk, általában két feladat jut eszünkbe, de ezek sokaknál összekeverednek. A hangszigetelés és a hangcsillapítás nem azonos fogalmak, de sajnos a magyar nyelv itt sem brillírozik, könnyen félreérthető kifejezéseink vannak műszaki témákban. A szigetelés a helyiségbe és abból kifelé igyekvő zajokat hivatott megfékezni, a hangcsillapítás pedig a helyiségben verődő hullámokat próbálja csillapítani. Első látásra igen hasonló eszközöket használunk a két feladatra, de a megvalósítás módja erősen eltérő. A hangszigetelés hatékonyságát mindig a leggyengébb láncszem határozza meg, tehát hiába szigetelünk alaposan egy falfelületet, ha van rajta egy kevésbé jó nyílászáró, vagy egy kivágás pl. konnektornak, villanykapcsolónak, vagy valamilyen rezgéstovábbító szerkezet (fűtéscső, szellőző járat), amiken keresztül kijut a hang a helyiségből. Persze fordítva is igaz mindez, felesleges drága hangzáró ajtót beépíteni, ha a fal papírvastagságú. A szigetelést még az építkezés során célszerű megoldani, mert utólag soha nem lehet annyira jól megcsinálni.

 A hangcsillapításnál nem szükséges teljes felületeket kezelnünk, hiszen nem a teljes elnyelés a célunk, hanem a visszaverés beállítása úgy, hogy a szobában megszűnése után nagyjából fél másodpercig zengjen a hang minden frekvencián, tehát az utózengés mértéke és egyenletessége is fontos. Ha egy oktávban, egy bizonyos hangmagasságon nagyon eltér az utózengés mértéke a többi értéktől, akkor ez hatással van a hallgatóhoz eljutó hang frekvenciamenetére. Hiába van egy egyenletes sugárzással bíró hangdobozunk, ha a szobánk utózengése a középsávban túl nagy, akkor a középhangokat túlzónak fogjuk érezni. Ilyen egyenetlenségeket tud okozni egy nagyobb ablak, acélradiátor, kemény felületű bútor és minden olyan anyag, aminek nem egyenletes az elnyelési tényezője.

 Ezen anomáliák leküzdésére különböző frekvenciákon eltérő hatékonyságú anyagokat használunk, ezek mennyiségi arányaival szépen ki lehet simítani az utózengési görbét. A legismertebb akusztikai anyag a (hab)szivacs, ám népszerűsége ellenére is csekély a használhatósági foka. Kis sűrűsége és tömege miatt csak a felső oktávokban képes hatást kifejteni, márpedig egy lakószobában a magasabb hangokkal ritkán van baj, hiszen azokat nagyszerűen elnyelik a szokványos felületek, anyagok is (textíliák, tapéta, fabútorok). Azonban a fülünk a közép és felső sávban érzékenyebb, így első hallásra néha ezek a szivacsok is javulást okoznak, hosszabb távon azonban rájövünk, hogy a fő problémát nem oldottuk meg. Minél alacsonyabb frekvenciájú hangokat kell csillapítanunk, annál nagyobb sűrűségű és tömegű anyagokra van szükségünk. Igen jól használhatóak a különféle kőzetgyapotok a középső tartományban, illetve a felső basszus sávban, de az igazán mély, 80 Hz alatti hangok világában általában már ezek is hatástalanok, vagy olyan mennyiséget kellene belőlük beépítenünk, ami durván rontaná a helyiség komfortját. Ilyen feladatra speciális elemeket állíthatunk csatarendbe (nagy felületű membránok, hangolt üregek), de egy lakószobában ritkán megvalósíthatóak.

 Az akusztikai mérések során elsősorban az utózengési időt állapítom meg, de mellette mérem a rendszer torzítását, frekvencia válaszát, annak időbeli lefutását, illetve megkeresem a szobában keletkező zavaró rezonanciákat is. Mindezekből egy igen használható adathalmaz keletkezik, ami alapján már meghatározható, milyen beavatkozásokra van szükség a helyiség akusztikai tulajdonságainak javításához. Elengedhetetlen feltétel még a megrendelő nyitottsága is. Aki arra sem hajlandó, hogy a hangdoboz előtt terpeszkedő komódot két arasznyival odébb tolja (megtörtént eset!), annak nem tudok segíteni. Ugyanakkor ma már nem kell attól tartani, hogy a jó akusztikájú terem feltétlenül ronda is, hiszen sok, kimondottan szép és igényes elemet lehet vásárolni, illetve ezeket akár el is lehet rejteni, pl. poszternek, festménynek álcázva.

 Milyen hallható hatása van az akusztika javításának, miben tud többet egy jó hangzású szoba a problémás helyiségeknél? A túlzott utózengés feldúsítja a hangzást, a hangsugárzóból közvetlenül a fülünkbe érkező hangok aránya csökken, fölénybe kerülnek a visszaverődések, amik a megtett hosszabb út miatt időben késve jutnak el hozzánk, keverednek a direkt hangokkal csúnya kiemeléseket, kioltásokat eredményezve. Ezáltal romlik a dinamika, elszíneződnek a hangszerhangok, lassulnak az impulzusok, az egész hangzás természetellenessé válik. Ha az utózengés mértéke nagyon eltérő a különböző hangmagasságokon, az a hangszíneket is erősen módosítja, néhány hangszert szinte felismerhetetlenné tesz. Az oldalfalak erős visszaverése rontja a térérzékelést, instabillá válik az agyunkban kialakuló színpadkép, mivel ugyanazt a hangot több irányból is halljuk. Egy szokványos lakószobában jellemzően ilyen utózengési görbéket szoktam kapni:



A kívánatos 0,4 másodperces értékhez képest itt 2-3 szoros ideig, bőven 1 másodperc felett zeng a hang a szobában, ráadásul a középsávban van egy durva kiemelés, így biztosak lehetünk benne, hogy a hallgató erősen kukorékoló, basszus és magas hangokban szegény produkciót kénytelen elviselni. (Egy kis méretű, lakótelepi vasbeton panelszobáról van szó, ahol a falak csupaszok voltak, a padlót járólapokkal burkolták és még néhány nagy méretű ablak is súlyosbította a helyzetet.)

 Viszonyítási alapként íme egy körültekintően megtervezett, professzionális kialakítású házimozi szoba utózengési diagramja:



 Szép egyenletes, minden oktávban 0,3 másodperc körüli értékeket mértem. Egy ilyen helyiségben biztosak lehetünk benne, hogy azt az élményt kapjuk, amire a rendszerünk és a kiválasztott műsor valójában képes. Azonban ne essünk abba a hibába, hogy az utózengési időt nullához közelítve egy süketszobát hozunk létre. Egy ilyen akusztikájú helyiségben már a tartózkodás is kellemetlen, a megszólaltatott zene pedig teljesen lapos és érdektelen tud lenni. A hangstúdiók lehallgató helyiségeiben is 0,3 másodperc körüli értékre állítják be az utózengési időt, ennek megfelelően születnek a hangkeverések is, tehát az anyagból hiányoznak azok a mikrózengések, amit a helyiség ad hozzá a nyers hangokhoz és amik a produkciót valóságossá teszik.

 A basszussávban tomboló rezonanciák, állóhullámok a szoba minden pontján más hatást fejtenek ki, de mindenhol összekuszálják az átvitelt, így a hallgatási ponton is bizonyos frekvenciákon durva kiemeléseket, más hangmagasságokon pedig kegyetlen kioltásokat okoznak. Ezáltal a basszus hangok aránya teljesen felborul. Az emberi hallás hajlamos a hangosabb hangokra koncentrálni, a többi alig érzékeljük, így csak a kiemelt frekvenciájú basszushangokat halljuk, a többi háttérbe szorul. Akusztikailag kezeletlen szobákban jellemzően ilyen átvitel alakul ki a basszus sávban:



 Ha most felidézzük, hogy egy lejátszó, vagy erősítő, de még egy kevésbé precíz hangsugárzó műszaki adatainál is milyen számokat látunk, könnyen rádöbbenhetünk, hogy ezeket tökéletesen tönkre vágja a rossz akusztika. Semmilyen berendezés nem produkál 20-30 dB-es átviteli hibákat és egy rossz akusztikájú helyiségben hiába halmozunk fel nagyszerű készülékeket, a fülünkhöz eljutó hangok mindenképpen ilyen mértékű sérüléseket szenvednek.

 Ábrándjaink azonban ne legyenek! Tökéletes akusztikát egy lakószobában utólag megvalósítani gyakorlatilag lehetetlen, ehhez mélyszerkezeti átalakítások, beavatkozások lennének szükségesek, amik általában megoldhatatlanok, vagy irreálisan drágák lennének. Viszont egészen kis módosításokkal is nagyon jól hallható javulásokat tudunk elérni és még szobánk esztétikáján is képesek vagyunk javítani néhány szép kivitelezésű elnyelő elemmel. Erre íme néhány hétköznapi példa:







2015. február 28., szombat

3 utas nagymonitor III. rész - Aktivizálás

 Felélesztem e témát álmából, mert komoly fejlemények történtek a dobozaim környékén. Már a project indításánál pedzegettem, hogy a végkifejlet minden bizonnyal a többutas aktív erősítés lesz és ez most be is következett. Nem mintha elégedetlen lettem volna a passzív váltóval elért hangzással, kimondottan szeretem a hangdobozom, de a technikai kihívások mindig izgattak, illetve kezdek kihátrálni a szokványos hifizésből, emiatt a teljes rendszeremet egyszerűsítem. Eladtam a Kingrex előerősítőmet és a Crown végerősítőmet, ezzel párhuzamosan sok kábel is kikerült a láncból, néhány fontos alkatrész cseréjével tuningoltam a DAC-omat, a lejátszás minden feladványa, köztük a távvezérlés és tárolás is egyetlen műsorforrásomra, a Luxor PC-re hárult. Így egy nagyon egyszerű rendszer állt össze: PC - DAC - aktív hangsugárzók. Bónuszként több százezer Ft került vissza a kasszába.

 Az aktív váltás ellen érvelők jellemzően a bekerülési árat emlegetik. Engem is ez tartott vissza sokáig, de most sikerült egy olyan megoldást találnom, ami meglepően költséghatékony, mégis komoly minőséget produkál. Kalmi barátom egyik új dobozánál találkoztam testközelből Magari Zoltán (Emzeperix) saját fejlesztésű elektronikájával. Meghallottam benne azt a lendületet és műfajfüggetlenséget, ami számomra különösen fontos. Osztottam, szoroztam, konzultáltam, aztán rendeltem...

 Mit is kaptam? A panelek magukban foglalják a tápegységet, a 3 utas aktív keresztváltót számos szabályzási lehetőséggel, illetve 4 végerősítőt. Ezekből 1-1 gerjeszti a közép- és magassugárzót maximum 20 Watt teljesítménnyel, 2 izmosabb fokozat pedig hídba kötve, 80 Wattal felvértezve a mélysugárzó lengetéséért felel. Azt gondolhatnánk, ennyi funkció csak egy igen komplex és méretes panelen fér el, így nem kis meglepetés ért, mikor megláttam a két tenyérnyi áramkört. Azt hiszem, kevesen képesek otthoni körülmények között ilyen minőségű SMD felületszerelt paneleket gyártani, mint Zoltán. A szabályzási lehetőségek minden igényt kielégítenek. A szimmetrikus bemenet érzékenysége 4 fokozatban állítható DIP kapcsolókkal, ehhez én még kértem egy kényelmesebben használható szintszabályzó forgókapcsolót, mert nálam igen széles értékek között változik a hallgatási hangerő, márpedig a DIP-et (és a körmeimet) nem napi többszöri kapcsolgatásra találták ki. A sávok szintje külön is állítható decibeles lépésekben, továbbá van egy több állású mélyvágó HPF szűrő, illetve a mélysugárzónál lehetőség van a basszustartomány több fokozatú kiemelésére. Mi kellene még? Igen, fázistolás a magassugárzóhoz, ellensúlyozandó az akusztikai síkok eltérését. Ezt jellegéből adódóan nem szükséges módosítani, fix értéket állítottunk be. A keresztezési frekvenciákat 350 és 3000 Hz-re kértem, a vágási meredekség 24 dB/oktáv Linkwitz-Riley méretezéssel, tehát viszonylag magas, de aktív váltásnál ez kevésbé fájdalmas, mint a passzív áramköröknél.

 Mindehhez részemről a tápellátást és hűtést kellett biztosítanom. Előbbit egy 200 VA teljesítményű, duplán árnyékolt toroid transzformátor szolgáltatja. A hűtést a dobozom állványának fa hátlapját leváltó 3 mm vastagságú, lézerrel vágott és a doboz színére szinterelt alumínium lemez biztosítja, erre szereltem minden alkatrészt, csatlakozót, kapcsolót és magát a panelt is. Összeszerelés után, beépítés előtt így nézett ki a haccacáré:



 A paneleket Emzeperix már ellenőrizte, rám csak a "gyárilag" leszabályzott nyugalmi áramok, azaz a munkapontok beállítása, beépítés után a termikus kapcsolatok, szigetelések ellenőrzése maradt. Ezek után helyére került a teljes képződmény, rákötöttem a passzív alkatrészektől megszabadított hangszórókat és következtek az első izgalmas mérések, beállítások és néhány meglepetés. Dobozom hátlapja ilyenre változott:





 A keresztváltó tökéletesen teszi dolgát, pontosan az előre megállapított pontokon és módon. Az összeszokás első lépéseihez jó segítséget nyújtanak a mérések, de a végső finomításnál már csak a fül az egyetlen hiteles eszköz. Szokás szerint itt is megpróbáltam a minél egyenletesebb átvitelt elérni, kiegyenesíteni a görbéket, az aktív váltó állítható paraméterei nagy mozgásteret adnak ebben. A felső regiszterben pl. ilyen szélső szintértékek lehetségesek:



 Ez a szabályzási tartomány minden útban rendelkezésre áll, utanként 1 dB-es ugrásokkal 8 érték állítható be, így néhány kattintással elérhető a hangzási egyensúly. A basszuskompenzáció működéséről is készítettem néhány görbét. A mély hangokra mindannyian kényesek vagyunk, én különösen, ezért nagyon hasznosnak tartom ezt a beállítási lehetőséget.



 Utóbbi görbéken az is tetten érhető, hogy a dobozaim alsó határfrekvenciája az új hajtásnak köszönhetően kb. 5 Hz-cel lejjebb költözött a passzív váltós értékhez képest, határozottan megközelíti a misztikus 30 Hz-et. Logikus, mégis meglepő és örömteli fejlemény ez.

 Az elektronika hibátlanul teszi dolgát, a szabályzási lehetőségek nagyon precízen működnek. Vészes melegedést nem tapasztaltam, a hátlap kellemesen langyos kiadós meghajtás után is. Elektromos és mechanikus zajnak semmi nyoma, a bekapcsolás tényét csak a büszkén világító LED jelzi.

 Az első napokban bizakodó és lelkes voltam, de ez idővel folyamatosan csökkent. A passzív megoldásban megfelelően működő olcsó hangszórókészlet az aktív elektronikával valamiért nem akart megbarátkozni. Az oka már soha nem fog kiderülni, de én sem voltam elégedett és a hozzám látogató kollégák is húzták a szájukat, így a rendszer egyszerűsítéséből befolyt összeg egy részét beáldozva a motorok cseréje mellett döntöttem.





 Az új magassugárzó nem volt kérdés, korábbi munkáim során nagyon megkedveltem a textil membrános Scan Speak Illuminatort, soha nem csalódtam benne. (Most sem.)











 A középsávba már nehezebben találtam főszereplőt. A nálam tapasztaltabb konstruktőrök tanácsát kikérve persze nagy káosz alakult ki, hiszen mindenki másra esküszik, de ez már csak egy ilyen hobbi. Végül az új Nextel bevonatos SEAS Excel lett a befutó, a norvég gyár egyetlen felső kategóriás középsugárzójának frissített verziója.













 Ezzel a lépéssel a doboz már egyáltalán nem nevezhető olcsó megoldásnak, mindkét új hangszóró a felsőbb kasztból érkezett, megduplázva az alkatrész költségeket, amiket szerencsére még így is bőven fedezett az eladott erősítők és kábelek ára. Ennek megfelelően az új motorok beüzemelésekor egyértelműen magas elvárásaim voltak. Itt már nincs kegyelem, nincs sumákolás, jótékony szemlesütésnek sincs helye, ezek a típusok csak nagyon drága gyári dobozokba kerülnek beépítésre.

 Már az első 10 percben elismertem, hogy az új felállás helyrebillentette a világ rendjét. Előkerültek a valódi magas hangok, a cintányérok végre fémes csengést produkálnak, a hangszerek felharmonikusai sokkal dúsabbak (nesze neked kerámia mánia!). A SEAS középsugárzó fölénye kétségtelen a Beyma versenyzője felett, nagyon más súlycsoportban mozognak, a hallható különbség jól tükrözi a költségek viszonyát. Angus Young gitárjátéka levakarja a fogkövemet, Miles Davis trombitája nem engedi, hogy bármi másra figyeljek, Mozart vonósai színpompás szőnyeget terítenek elém, Kari Bremnes hangja valós erotikus élményeket juttat eszembe. Még hogy nem létezik műfajfüggetlen hangdoboz? Eszeveszett mennyiségű részlet jelent meg a hangképben, de ez nem megy a realitás és lendület rovására, a dinamika gazdag rétegződésben lubickol. Ez így nagyon rendben van!

 Az új hangszórókészlet kevésbé szenved átviteli hibáktól, mint a Beyma/Visaton szett, így itt szoftveres DSP korrekcióra nem igazán van szükség, csupán a SEAS-nál jól ismert, 1,3 kHz környéki szűk beszakadást érdemes némi plusz energiával ellensúlyozni, ha maximalisták vagyunk, de a produkció hallatán valahogy nem éreztem szükségét semmiféle mérés elvégzésének, hamar el is csomagoltam a korábban gondosan kikészített műszereket. Csak a jegyzőkönyv kedvéért készítettem egy ábrát a közép/magas váltás működéséről:



 Két zenehallgatással töltött nap után is nagyon nehezen találok hallható hibákat a produkcióban. Egyértelmű, hogy a rendszer leggyengébb eleme most a Beyma mélysugárzó lett. Részletezőképességben, gyorsaságban elmarad a SEAS közép és a SS magas produkciójától, de lemaradása nem drámai. Ha majd egyszer rászánom magam és egy nagy adag pénzt, egy ETON kerül a helyére, de ha ez soha nem következik be, akkor sem sírom tele a párnám éjszakánként.

 Sokan kérdezték tőlem a napokban, megérte-e a váltás. Ha onnan nézem, hogy a kapott hangzás univerzálisabb, könnyedebb, tisztább lett, egyértelműen igen a válaszom. Ha anyagilag tekintem, hogy a korábbi rendszer nagy részének eladásából mennyi pénz került vissza a kasszába és mennyibe került az aktív elektronika és az új hangszórók, szintén pozitív a képlet eredménye. Ha pedig hosszútávon szemlélődöm, a lánc egyszerűsítése hatékony féket jelent a hifibogár mocorgása ellen, itt nem nagyon van már mit cserélgetni, tuningolgatni, kábelekkel variálni, tehát tripla + a végkifejlet mérlege.



 A project megvalósításának végén néhány tanulságot bátorkodom levonni:

1. Az aktív váltás nem csodaszer, más megoldásokhoz hasonlóan megköveteli a gondos kivitelezést és körítést, de ha ezt megkapja, segítségével nagy lépést tehetünk felfelé és nem is feltétlenül kell ráköltenünk egy lakás árát.

2. Újra és újra le kell szögezni, hogy a szép frekvenciaátvitel önmagában nem garantál semmit. Esetemben többféle passzív és az aktív váltással is bele tudtam erőltetni a dobozaim átvitelét +- 2dB tűrésbe, ennek ellenére nagyon másként szólaltak meg és ezt a különbséget nagyon nehéz mérésekkel igazolni.

3. Magari mester elektronikája magas szintet képvisel, igényes hangszórókkal társítva komoly magasságokba lehet eljutni vele. Továbbra is úgy tűnik, nem szükséges 2 vödörnyi alkatrész és fél mázsás erősítő a jó hangzáshoz. Az előd Crown PSA-2 erősítőm nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet, de úgy tűnik, Zolinak sikerült ezt is megugrani. Kíváncsian várom további fejlesztéseit.

4. Nincs ingyen ebéd, a jó hangszórónak ára van, a gyártók árpolitikája még ha néha elnagyolt is, de iránya indokolt. Ennek ellenére, vagy éppen pont ezért továbbra is tartom magam ahhoz, hogy némi barkácsolási hajlammal 1 MFt-ból igenis ki lehet jó hangot hozni. Jelenlegi rendszerem (saját gyártású Luxor PC, modifikált TEAC UD-501 DAC, saját gyártású 3 utas aktív hangdobozok és Luxor ezüst/arany kábelek) pontosan ennyibe került. Számomra ebben rejlik a kihívás, nem a sokmilliós rendszerek építésében.


 A dobozok átalakításában szokás szerint Bege mester segédkezett, rajta kívül köszönettel tartozom Magari Zoltánnak szakszerű munkájáért és iránymutatásaiért, illetve Kalmár Gergőnek is a hasznos tanácsokért.