2016. november 7., hétfő

Új LuXor kábelek

 Az új LuXor kábelek megjelenéséhez kapcsolódva megosztom néhány ide vágó gondolatomat és történetemet. Nem egy tudományos okfejtés ez, inkább "hangosan" gondolkodás, amibe akár bele is lehet kötni néhány ponton, de velem így esett az eset.

Vezetőanyag

 A Luxor Gold kábelek fejlesztésével elérkeztem az ezüst/arany ötvözetű vezetők hangzási korlátaihoz, jobban mondva a saját korlátomhoz. Az út véget ért, irányt kell váltani, ha tovább akarunk haladni. Az ezüst kábelek mindig is megosztották a népet, néhányaknál nagyon beváltak, másoknál meg nagyon nem. Olyanról viszont ritkán hallani, hogy valakinek egy jó rézkábel hallgathatatlan élményt okozna. Abban persze nincs semmi pláne, ha valaki réz vezetőkből barkácsol kábeleket, itt sok meglepetés nem érheti az embert. Kitaposott utat járni amúgy is unalmas, így hát megtekertem a történetet. 

 Már a Luxor Gold kábeleknél is megtapasztaltuk az arany jelenlétének áldásos következményeit. Szépen tisztítja a hangzást, definiáltabbá teszi a magas hangokat, izmosabbá a basszushangokat és a térhatással is barátságban van. Ötvözzük hát a két jól bevált sárga anyagot, hogy még szebben csillogjanak! Ezt nem volt egyszerű kipróbálni, ilyen huzal alapanyagból nincs sok a piacon, tehát gyártatni kell. Ráadásul volt egy olyan érzésem, hogy a két anyagot nem vegyíteni kellene, hanem egy fegyelmezett rendszer szerint elosztani. Néhány nemesfém öntöde szerintem már sötét átkokat szórt rám a hátam mögött, de végül sikerült rávenni az egyiket, hogy állítsa elő a szerkezetet, így megszületett a huzal, melynek belső magja tiszta (elvileg 5N) vörösréz, a köpenye viszont tömör arany, de nem csak a szokványos néhány mikrométernyi fólia. Lett nagy vígadalom, mikor megkaptam az első kóstolót, azóta sem került le nálam az étlapról. Amennyire fuccsba mentek az ezüstözött réz huzalos kísérleteim, az arany/réz legalább annyira bejött. Szóval megvan az alapanyag, csak győzzék az aranybányák!


Belső szerkezet

 Korábbi kábeleimnél arra törekedtem, hogy a vezető erek közvetlen közelében ne legyen olyan anyag, ami csúnya hatással lehet a hangzásra. Mivel szinte minden anyag befolyásolja az elektromágneses teret, hát próbáltam levegővel körbevenni a csupasz huzalokat. Szép dolog, csak hát van egy komoly hátránya, mégpedig a huzalok szabadon mocorognak, rezegnek a számukra kialakított résben. Ez a magasabb oktávokban hallható torzulásokat, elszíneződéseket, fátyolosságot okozott néha. Az új LuXor kábeleknél egészen más belső szerkezetet céloztam meg. A vezető erek szoros teflon ágyban nyugszanak és egy erős maghoz vannak rögzítve, így nem igen tudnak rezegni. A teflon nyilván nem olyan jó szomszédság, mint a levegő, de az ipari szigetelő anyagok között a legjobb választás előnyös dielektromos képességei miatt, kevésbé bolygatja meg az elektromágneses teret.

 A vezető ereket nem csak a szigetelés és a burkolat zavarja, de egymás közelségét sem kedvelik. A sodrott érpároknál a vezető erek folyamatosan egymástól 1-2 mm távolságra tekeregnek, egymás mágneses terében haladnak. Ennek káros hatását a sodrás csökkenti, de teljesen nem szünteti meg. Meg akartam oldani, hogy a vezetők egymástól minél nagyobb távolságra legyenek (már amennyit a 8 mm átmérőjű kábelburkolat megenged) és sehol ne haladjanak párhuzamosan. Egy szemtelen trükkel sikerült is. Ahol találkoznak, ott is csak viszonylag nagy szögben keresztezik egymás útját, erkölcsös módon sehol nem fekszenek össze. Az így kialakított szerkezet szép alacsony kapacitást és induktivitást mutat, ami elvileg jó irány a kábelek finnyássága, túlzott rendszerfüggősége szempontjából, de ezt talán már túlzott okoskodás a részemről. Bónuszként az előállítás sem bonyolultabb, mint a korábbi kábeleimnél, szóval van rá esély, hogy nem ebbe fogok beleőszülni. Szóval megvan a szerkezet, csak győzzem tekergetni!


Árnyékolás

 Az évek során folyamatosan tapasztaltam, hogy a vezető erek körüli árnyékolás bár javítja a kábel zavarvédelmét, de agyoncsapja a hangzást, sokat elvesz a levegősségből, nyitottságból. Így hát az új kábeleknél sem használok árnyékolást, vállalva azt, hogy néhány szélsőséges esetben átviteli problémák jelentkezhetnek. Ezek általában okos elrendezéssel, zavarszűréssel orvosolhatóak.


Burkolat

 A korábbi kábeleimnél bevált a természetes pamut burkolat a hangzás szempontjából, egyéni, gyorsan felismerhető külalakot is adott, a hajlékonysága is kiemelkedően jó volt, de a kábeleket sérülékennyé, könnyen koszolhatóvá tette. Kényesebb szemű kollégáknak a kendermagos minta sem lett a kedvence. Ráadásul a pamut köpeny a vastagabb kábelekhez nem volt elég hízékony, ezért egyiken ilyen, másikon olyan burkolat virított. Áldatlan helyzet, na! Vakartam a fejem, hogy mindezzel mit kezdjek kecske és káposzta viszonylatában. Végül sikerült egy olyan gyártót találnom, aki képes strapabíró, de dielektromos téren kevésbé rongáló, esztétikus, egyedi burkolatot készíteni több méretben is. A titok nyitja pamut és műanyag szálak összesodrásában rejtőzik. A pamut jót tesz a hangzásnak, a polietilén pedig védi a kábelt a külső behatásoktól. Így hát az új LuXor kábelek a korábbinál is tetszetősebb, teljesen egységes megjelenéssel, a Goldhoz hasonló hajlékonysággal, de fokozott mechanikai védelemmel felvértezve kelletik magukat a kirakatban. Megvan a külalak, csak győzzék fonni a szorgos kezek!



Védjegy

 Mondják, hogy az igazi siker jele, ha hamisítják a portékádat. Némi büszkeséggel töltött el, mikor a jelenség engem is utolért, bizony a Luxor Gold kábeleket egy lelkes hazánkfia koppintani és árulni kezdte a nevemben, persze a hozzájárulásom nélkül. Túl nehéz dolga nem volt, hiszen nagy titkot soha nem csináltam a kábeleim belvilágából, sőt még árultam is a hozzávalókat, no de azért ez mégiscsak... Az új LuXor kábelek egyedi külalakkal, logóval, hamisításálló címkével kerülnek forgalomba. Aki szeretne ilyent, kénytelen lesz tőlem kérni.


Csatlakozók

 Szerettem a Gaofei dugókat. Viszonylag emberi áron lehetett hozzájuk jutni, ehhez képest jó minőséget képviseltek. Azonban az évek során szembesülnöm kellett vele, hogy a komoly védőréteg nélküli réz erősen oxidálódik. A rézoxid káros a hifisták fülére, azonban könnyen lepucolható, de mégsem várhatom el minden vásárlótól, hogy rendszeresen takarítsa a csatlakozókat. Mivel új kábelcsaláddal akartam jelentkezni, a vizuális egyezést is kerülni akartam a kavarodás elkerülésére. Jófajta csatlakozót nem egyszerű olcsón szerezni, szörnyen elszálltak a gyártók az árakkal, én viszont továbbra sem akartam drága kábeleket árulni. Hosszú küzdelem volt, de végül pont kapóra jöttek régi partnerem új termékei, a Viborg csatlakozók. Minőségben meghaladják a Gaofeit, tisztább anyagokat és modernebb technológiát használnak, szebbek is, szépen harmonizálnak az új kábeleim elképzelt külsejével. És ha már ilyen jó pajtások vagyunk az úriemberrel, gyorsan meg is kaptam a magyar forgalmazás jogait. Merjünk nagyot álmodni!



Kínálati paletta

 Nem tudom, létezik-e olyan kábel, ami minden környezetben és minden feladatra tökéletes, de az én kínálatomban biztosan nincs és mostanában nem is lesz ilyen. Ebből ugye az következne, hogy többféle kábelt gyártsak és valamilyen képlet szerint próbáljam meghatározni, kinek melyiket ajánlom. Szerintem előbb leszünk mi focinagyhatalom, mint hogy megalkossak egy ilyen egyenletet, így hát marad az a megoldás, hogy kizárólag a szerintem/számomra legjobb verziót kínálom. Az új LuXor kábelek zökkenésektől mentes sorozatgyártásához így is brutális raktárkészletet kellett felhalmoznom, képtelen lennék ezt többszörösére növelni, ami pediglen a többféle kábelhez elengedhetetlen lenne. Elképzelhető némi variálás a méretekkel, mint régebben a PWR és a PWR Light tápkábeleknél, de egyelőre ezeket elhessegettem.


Extrák, miegymás

 Ha már ilyen exkluzívak és nagyravágyóak vagyunk, csomagoljuk a kábeleket bársonyos díszdobozba, adjunk nekik egyedi sorszámot és hangzatos, vagy ákombákom típusneveket. Na jó, ez hülyeség, aki ilyen élvezetekre vágyik, úgysem engem keres. Ellenben marad az egy hetes otthoni kipróbálási lehetőség és visszavásárlási garancia, törzsvásárlói kedvezmény és több kábel esetén ingyenes szállítás. Mivel én magamban már kevés vagyok az értékesítéshez, az új LuXor kábelek néhány HiFi és házimozi kereskedésben is kaphatóak majd, mindenhol egységes áron.




2016. június 1., szerda

TEAC NT-503 és UD-503 DAC - A gyorsítósáv

 Napra pontosan 3 évvel ezelőtt azzal kezdtem irományomat a TEAC UD-501 DAC-ról, hogy a számítógépes zenelejátszás növekvő népszerűségét üdvözöltem. Mit hozott nekünk az azóta eltelt néhány esztendő, van-e tartalék a műfajban, lehet-e ez a jövő? E fennkölt kérdések megválaszolása meghaladja az én erőmet, de néhány dologban azért biztos vagyok. A PC-s, vagy ahogy sokan (tévesen) nevezik, fájlalapú lejátszás bár évtizedek óta életünk része, még bizonyosan sok lehetőséget tartogat. Ezt igen jól bizonyítja, hogy mekkora minőségjavulást tud okozni egy modern USB kártya, egy jól megírt lejátszó szoftver (nem a mostanában nagyon divatos BugHeadre gondolok, mert az számomra inkább ellenpélda), vagy egy átgondolt hardver. Amennyiben már közel lennénk a tökéletes végkifejlethez, a változások egyre kisebbek lennének, de pontosan az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A fejlődés gyorsul és olyan mértékű előrelépések tanúi lehetünk, amilyenekre néhány éve még biztosan nem tippeltünk volna. Egy jól beállított, kellően erős alapokra minőségi egységekből épült modern számítógép produkciója alaposan lekörözi a pár évvel ezelőtti masinákat és egy ligába került a komolyabb CD playerekkel, hálózati lejátszókkal.

 Ez a fejlődés nyilván magával húzza a piac ide kapcsolható egyéb ágait is. A külső hangkártyák, majd az USB DAC-ok szárnyalásához hasonló sikertörténetet a CD lejátszók megjelenése, tehát a 80-as évek vége óta nem láthattunk a HiFi világában. Nem is olyan régen alapvetés volt, hogy az USB D/A konverterek SPDIF bemeneten táplálva mindig jobb hangzást produkálnak, ezért használtunk öszvér megoldásként USB/SPDIF konverterek. Ezekre a modern DAC-ok esetében egyre kevésbé van szükségünk, az USB összeköttetés minősége néhány készüléknél már eléri, akár meg is haladja a szokványos koax, vagy optikai összeköttetését. Egy zsákutcával kevesebb, jól van ez így. A TEAC élharcos volt ebben a folyamatban, az elsők között alkották meg a DSD lejátszási képességekkel bíró USB D/A konvertereiket, tehát tökéletesen megtestesítik, sőt aktívan irányítják a fent említett trendeket.

 A TEAC 4 évvel ezelőtt nagyot robbantott a mini készülékeivel. A családfő szerepét az UD-501 DAC kapta, ami komoly piaci sikereket ért el, az én rendszeremnek is stabil eleme volt (pedig D/A konverterből nem kevés fordult meg nálam pár év alatt). A Föld forgása azonban legalább ennyire stabil és a japán mérnökök is vele pörögnek. 2015 őszén adták ki az új Reference sorozat első típusait, az UD-503 DAC-ot, illetve a vele szoros rokonságban lévő NT-503 és NT-503DAB streamer konvertereket. Új megjelenések ritkán okoznak akkora visszhangot, amit ezek keltettek a HiFi fórumokon, jelezvén, mennyire sikeres a TEAC ebben a világban. Mitől is zörög a haraszt?



 Mr. Kazuo Watanabe fejlesztőmérnök úr nem csupán egy bőrfeszesítő arcpakolást hajtott végre a TEAC konverterein, hanem lecserélte a teljes chipkészletet, átvariálta az analóg áramköröket és az új készülékeket telezsúfolta hasznos szolgáltatásokkal. Átmentették a korábbi típusoknál bevált gépházat, a dupla toroid transzformátoros analóg tápegységet, a dual-monó felépítést és a szimmetrikus jelutat. Az USB, optikai és koaxiális digitális bemenetek mellett megjelent az analóg jelek fogadása és az ethernet csatlakozás, Bluetooth vevő is, a hangerőszabályzó már nem csak a fejhallgató, hanem a vonali kimenetet is szolgálja. Mindehhez kaptunk egy nagyobb kijelzőt, egy markolható távvezérlőt és egy mobil kütyükön futtatható vezérlő szoftvert is. Igen, ez már nem csak DAC, inkább digitális előerősítő, ami nekem nagyon kapóra jön a lecsupaszított rendszerembe (Luxor PC, DAC, aktív hangdobozok), ahonnan egy ideje már a DAC lógott ki leginkább. Ennyi újítás láttán gyorsan eldöntöttem, hogy váltani fogok. Bár az új példányok beszerzése nem úgy zajlott, ahogy azt 2016-ban elvárnánk a kereskedelemtől (lásd a zárszót!), végül megérkeztek és azonnal otthon érezték magukat nálam.

 Az UD-501 is csinos készülék volt, hozzá képest az 503-asok kicsit elegánsabbak a teljesen fekete előlappal és kezelő szervekkel (full ezüst színben is elérhetőek). Az OELD kijelző nagyobb, informatívabb és jobban is látható elődjénél. A belvilág ismerős (az 501-esemben néha könyékig elmerültem tuningolás, chipcsere során), ezért rögtön feltűnik néhány változás. Komolyabbak lettek a műveleti erősítők, az 501-be érthetetlenül egyszerű típusokat építtek a japánok be (én meg ki), szóval ez erősen indokolt lépés volt. A régi Burr Brown D/A chip helyén büszkén pózol a (talán a közeljövő slágerének mondható) új AKM Verita 4490 áramkör, ami sokak véleménye és az én reményeim szerint is megtörheti végre a Sabre chipek piaci uralmát. Natív módon kezeli az összes jelenlegi audio jelformátumot, a PCM világban 384kHz/32bit felbontásig, DSD esetében a szokásos 2,8 és 5,6 MHz-es felbontásokon túl megszólaltatja a (lejátszható anyagok hiányában egyelőre  csak kuriózumnak mondható) 11,2 MHz-es anyagokat is. Számos digitális szűrővel felfegyverezték, amikkel hatékonyan hangolható a megszólalás a rengeteg részlet és a nyugodtabb, folyékonyabb jellemzők között. PCM-nél 5, DSD-nél 3 beállítás közül választhatunk ízlés szerint, a közöttük hallható különbség itt pregnánsabb, mint az 501-nél volt. Kérhetjük, hogy anyagainkat alakítsa át 2x, 4x, 8x nagyobb felbontásba az analóg jellé alakítás előtt, sőt ha szeretnénk, akár DSD-be is konvertálja a PCM jelfolyamot valós időben. Lesz mivel játszani...

TEAC UD-503 belvilág

 Érezhető, hogy a tervezők az USB bemenetet tekintették elsődleges jelforrásnak és továbbra is számítanak a fejhallgatózó felhasználókra, akik között az UD-501 igen elismert eszköz. Az UD-503 már kettős, szimmetrikus meghajtást is lehetővé tesz a komolyabb fülesek számára.

 A mellékelt távvezérlő praktikus darab, a készülék ki/be kapcsolását, a bemenetek és a digitális szűrők közötti választást, a beállítások közötti navigálást és hangerőszabályzást kínál számunkra. Állítás közben láthatjuk az aktuális jelszintet a kijelzőn, ami egyébként a lejátszott anyag formátumát, felbontását és a használt szűrőket közli velünk. A szokványos DAC-okhoz képest szokatlanul hosszú szolgáltatási listából már csak a külső órajel csatlakoztatásának lehetősége van vissza. A készülék felajánlja, hogy ha van egy nagyobb pontosságú szinkronjel generátorunk, azzal is vezérelhetjük a digitális adatok továbbítási ütemét.

 Míg az UD-503 "csupán" egy gazdagon felszerelt D/A konverter, az NT-503 már önálló lejátszó eszköz is. Bár az apró gépházban sok szabad hely nem volt, bepréseltek egy streamer egységet hálózati eszközökkel, ethernet porttal, bluetooth antennával együtt. Cserébe elbukjuk az analóg bemenetet, de vélhetően a hálózati lejátszót vásárlók között viszonylag kevesen hallgatnak analóg forrást. Én sem, bár minden évben felmerül bennem, hogy előásom a gardrób mélyéről az LP pörgetőmet, de erre nem került sor már 20 éve.

TEAC NT-503 belvilág

 Ez a masina már a "nem semmi" kategóriába esik a hozzám hasonlók számára, akik csak egy D/A konvertert szeretnénk. Az UD-503 tudásán felül az NT-503 külső lejátszó nélkül is képes megszólaltatni muzsikáinkat, melyeket egy számítógépen, NAS tárolón, ne adj' ég okostelefonon tartunk, de akár egy pendriveról is lejátszhatjuk őket. A népszerű online szolgáltatókon (TuneIn, Spotify, Deezer) keresztül direktben elérünk sok ezer netrádiót, zeneszolgáltatást is. A DAC saját kijelzője egy komplett lejátszó szoftver kezeléséhez nem elégséges, így hát erre a feladatra a TEAC iOS és Androidos eszközökön futtatható alkalmazást kínál nekünk, amivel böngészhetünk a netrádiók és tárolt zenéink között. Utóbbihoz természetesen szükséges valamilyen hálózati megosztás, media szerver szolgáltatás, pl. DLNA. A mobil applikációval a készülék beállításaihoz is hozzáférünk, választhatunk a bemenetek közül, hangerőt állíthatunk, stb. 




 Az általam favorizált jRiver lejátszó szoftver egy DLNA média szerver is egyben, ami azonnal összebarátkozott az új jövevénnyel és minden extra állítgatás nélkül felkínálta az NT-503 DAC-ot hálózati kimeneti eszközként. Ilyenkor a jRiver vezérli a lejátszást és egy streamet, hálózati adatfolyamot küld a DAC felé. A TEAC alkalmazással is böngészhetünk a jRiverben tárolt zenéink között és le is játszhatjuk azokat, ilyenkor a TEAC vezérli a folyamatot, a jRiver csak hozzáférést ad a gyűjteményünkhöz. Ehhez a lejátszási megoldáshoz csak egy ethernet kábel szükséges a szokásos digitális összekötők, optikai, koax, vagy USB kábel helyett. (A kedves olvasóban is felmerült az ethernet kábeltesztek rémképe?)


 Ennyi előzetes infó birtokában már erősen kíváncsi voltam, a gyakorlatban mit tudnak az új TEAC konverterek. A néhány napos bejáratás során szokásomnak megfelelve különösebben nem figyeltem a produkciót, de azonnal feltűnt, hogy az UD-501-hez képest meglehetősen más hangzásvilág szólalt meg. 100 üzemóra és sok szeretett album meghallgatása után próbáltam megfogalmazni a véleményem. Korábbi DAC-om sokat javult a chiptuning által, de az UD-503 gyári állapotában is lazán faképnél hagyja. Levegősség, tisztaság, őszinteség, könnyedség, dinamika... leginkább ezek a szavak merültek fel bennem zenehallgatás közben. Különösen tetszik a műfajfüggetlenség, egyik zenei irányzattal sem kivételez (nem sokra tartom az olyan rendszereket, amik helyettem szelektálnak a muzsikák között). Szükség szerint egyaránt jelen van a Riverside energiája, Hobó hangjának reszelőssége, Mozart borongós romantikája és a DePhazz bulihangulata. Javult a dinamika és a térleképezés, érezhetően alacsonyabb a torzítás, a basszus kicsit megfogottabb, a felső oktáv pedig határozottabb, nyitottabb lett, de a legnagyobb pozitív változás talán az énekhangokban érezhető. A felvételeim közötti különbség igen pregnáns, ami számomra jó irány, hiszen azt jelzi, hogy az új TEAC DAC-ok nem erőltetik rá magukat a muzsikára. Nyoma sincs a régebben megszokott digitális merevségnek, karcosságnak. Mindez igaz marad az éjszakai lábujjhegyes zenehallgatásra és a szombat délutáni Ereszd el a hajamat! állapotra, tehát minden hangerőn. Összességében minden téren előrelépésnek tartom a japán mérnökök fejlesztéseit.

 Itthon nagyon ritkán fejhallgatózom, munka során is csak ha nagyon muszáj, de azért megkínáltam a fiókban szundikáló Sennheisert az új TEAC hullámaival. A belépő és középhaladó fejhallgatós tesztjeim óta hanyagoltam ezt a világot, de az onnan megőrzött és a frissen szerzett élményeimre alapozva azt gondolom, a fülesezők továbbra is kedvelni fogják a TEAC márkanevet. Több beszámolóban is olvastam, hogy az UD-503 leginkább a fejhallgató erősítőjével nyújt többet elődeihez képest. Lehet, hogy így van, én kellő tapasztalat hiányában passzolom a kérdést.
TEAC NT-503 - új játszótársam
 Mivel választanom kellett az UD és a NT típusok közül, végére kellett járnom, hangzásban érezhető-e bármilyen eltérés köztük. Számomra nem, a két készülék produkciója egyenrangú, szolgáltatásban viszont a streamer testhosszal előrébb jár. Hogy ez az előny mit ér a gyakorlatban, az már egy hosszabb vizsgálódást kívánt meg. Gyakran hallgatok netrádiókat és egyáltalán nem bánnám, ha ezekhez nem kellene a Luxor PC-t járatnom, így hát az online műsorforrásokkal kezdtem a kutakodást. Arra jutottam, hogy e téren nincs lényeges különbség a PC-s és a streameres lejátszás között, ami jó hír, mert a Luxor PC tesztelésénél meg kellett tapasztalnom, milyen sokat tud emelni az élvezeten, ha még az ilyen gyenge minőségű anyagok lejátszását is komoly berendezésre bízzuk. Tudom, hogy a hifisták többsége kizárólag referencia minőségű (vagy legalábbis annak gondolt) felvételekkel tesztelget, de prózai anyagokkal bizony legalább annyira hatásosan kijön az eszközök közötti különbség szövegértésben.

 Másik nagy kérdés volt, hogy a hálózati streamer funkció ki tudja-e váltani a PC-s lejátszást és az USB összeköttetést. Sokan hangoztatják, hogy az asztali hálózati lejátszók behozhatatlan előnyben vannak a bonyolult operációs rendszereket futtató, mindenes számítógépekhez képest, amik komplexitásuk miatt nem képesek olyan hangminőségre. A Luxor PC nagy büszkeségem, de derüljön hát ki az igazság! Tucatnyi albumot hallgattam végig felváltva a jRiver-USB-DAC,  jRiver-LAN-DAC és DLNA-LAN-DAC előadásában. A papírformát talán felrúgva utóbbi szerepelt legkevésbé élvezetesen, a többihez képest kissé fakó, kedvetlen, szomorú produkciókat hallottam ezzel a megoldással, no és ennek vezérlése a legkörülményesebb (a TEAC mobil applikáció kinézetben, kezelhetőségben elmarad a jól megszokott megoldásoktól, mint pl. a Gizmo.). A jRiver vezényletében adott másik két műsorszám között már jóval kisebb a differencia, de néhány leheletnyivel az USB összeköttetés volt szerethetőbb számomra, azonban bármelyiket bevállalnám, ha csak az állna rendelkezésre. A fair play jegyében le kell írnom, a Luxor PC erősen ki van hegyezve az USB-s lejátszásra. A benne üzemelő Paul Pang v4 USB kártya nem kispálya, műszakilag semmiképpen sincs egy ligában az alaplapi Ethernet porttal, szóval talán úgy lenne igazságos, ha egy komolyabb LAN kártyát állítanék hadrendbe a teszt idejére. Érdekes tanulság, hogy a minőségi PC hardver és a szoftveres optimalizálás egyaránt képes emelni az USB és a LAN összeköttetéssel lejátszott muzsika minőségén is, bár mindkettő bitperfect megoldás. Igen, ez számos elméleti kérdést vet fel, amiken érdemes morfondírozni... mindenesetre én mérnök létem ellenére is szívesebben hallgatok a fülemre, mint a tankönyvekre.

 A sok napos vizsgálódás végén döntenem kellett és én az NT-503 streamer DAC-ot tartottam meg. Hangzásban ugyanazt adja, mint az UD verzió, de az általa kínált többlet szolgáltatások (netrádiók, hálózati vezérelhetőség) számomra arányban vannak a 200 € ártöbblettel. Kicsit bánt az analóg bemenet hiánya, de így legalább enyhül a kísértés és újabb évekre elkötelezem magam a PC-s lejátszás mellett.


Zárszó:

 Azt gondolnánk, 2016 Magyarországán a határozott vásárlási szándék és anyagi képesség garantálja a sikert. Ám meglepő módon ahogy 3 évvel ezelőtt, most sem jutottam dűlőre egyik hazai kereskedéssel sem, pedig többel is próbálkoztam. Csupán annyit vártam el tőlük, hogy belátható időn belül adjanak el nekem egy konkrét készüléket. A megkeresésemre érkezett legkonkrétabb válasz is abból állt, hogy "Tisztelt uram, hamarosan értesítjük a termék várható beérkezéséről". 2 hétig vártam értesültségemre, de türelmem gyorsan apadt, mivel korábbi DAC-om gyorsan új gazdára talált. Írtam hát egy levelet annak a német kereskedőnek, akitől a régebbi TEAC konvertert vásároltam. Láss csodát, innen számítva 7 nappal később már az asztalomon csillogott a kiszemelt portéka, ráadásul olcsóbban jutottam hozzá az NT verzióhoz, mint az olcsóbb UD típus itthoni listaára. Na ja, Herr Echelmeyer (számítógépe) emlékezett rá, hogy én már vásároltam nála és ez neki elég indok volt némi árkedvezményre, ingyenes szállításra. A magyar kereskedők pedig vélhetően még ma is azon vergődnek, hogyan jussanak el a szomszédos kerületben lévő nagykereskedésbe, vagy milyen kifogással rázzanak le, esetleg miként sózzanak rám valami elfekvő raktárkészletet (egyikük konkrétan ezzel próbálkozott napokon át, mondván, az Oppo egy sokkal komolyabb cég, mint a TEAC. Vicces.), közben a HiFi piac pangása miatt nyavalyognak. (Valamiért a mostanában sokat háborgó taxisok jutnak erről eszembe.) Én bizony nem szólok nekik, hogy már hetek óta megvan a készülék, csak azért is kivárom, mire jutnak kínjukban. Eddig is nagyon ritkán vásároltam készterméket itthoni boltokból, ezen most egy kicsit még ritkítani fogok. Értesítsenek, ha rádöbbentek, hogy a naptárat át kellene lapozni XXI. századra és itt már nem elégséges a 80-as évek gépesített kuncsaftvadász partizán hozzáállása!


2016. február 11., csütörtök

Luxor SL Média PC - Az új generáció


 Lassan már két éve, hogy publikáltam az audio és video lejátszásra szánt Luxor PC első verzióját. A képi és hangminőség érdekében fő szempont volt a zaj- és rezonanciamentes kivitel, ami csak passzív hűtéssel oldható meg, ehhez pedig kis hőtermelésű alkatrészekre volt szükség. Fontos cél volt még, hogy a gépre minden népszerű operációs rendszer, Windows, Linux és OS X is telepíthető legyen. A Luxor PC első verziója teljesítette mindezt, többen is szeretettel használják nap mint nap, de több okból is fejlesztenem kellett a készüléket. Az eredeti kivitelnél használt gépház és néhány fontos alkatrész gyártása időközben megszűnt, ma már sokkal modernebb alkatrészek kaphatóak, de csinosabbá is szerettem volna tenni a Luxor PC megjelenését, illetve javítanom kellett a rezgésmentességén, szellőzésén, amire a régi gépház nem is lett volna alkalmas. Mostanra minden téren sikerült az elvárásoknak megfelelni, de az új gépezet már alig hasonlít az eredetire, így hát külön nevet is adtam neki: Luxor SL.


 Változott tehát a gépház. A korábbi, kicsit ipari kivitel helyett a szemnek kellemesebb, lakószobákba inkább illő külsővel kelleti magát az új Luxor PC. A méretek is konszolidálódtak, az új masinát jóval könnyebb lesz elhelyezni HiFi és házimozi készülékek között. A megnövekedett magasság miatt javult a belső hőeloszlás, az alkatrészek tágasabb helyet kaptak. Az új kivitelben helyet kapott egy mechanikailag elkülönített, rezgéscsillapított belső polc, amire elhelyezhető több merevlemez, és egy optikai meghajtó is. 

Luxor SLX PC

 Frissítésen esett át az alaplap, a processzor és a chipkészlet is, ezzel jó pár évre kitoltam a kompatibilitási esélyeket, a Luxor PC nem mostanában fog elavulni. Az Intel új SkyLake processzorai nagyszerű teljesítményt nyújtanak multimédia szolgáltatásokban, elődeiknél jóval erősebbek, de nem fogyasztanak többet és nem is termelnek több hőt. Ennek ellenére módosult a gép központi processzorának és a tápegységének hűtése is, nagyobb lett a hűtőbordák hőleadó felülete, így már a nyári hőségben sem kell aggódni a gép túlmelegedése miatt. Egy 23 fokos szobában zenehallgatás alatt 36 fokra, full HD 3D film lejátszásánál 47 fokig melegedett a processzor. Az alábbi grafikonokon a kék vonal a CPU, a sárga vonal a gép belső hőmérsékletét követi. Mindkét teszt 3 órán át futott.

Luxor SLX PC hőmérséklet - 3 órás zenehallgatás 

Luxor SLX PC hőmérséklet - 2 órás 3D fullHD film lejátszása

A passzív hűtésű ház zajos ventilátorok nélkül is képes alacsony hőmérsékleten tartani a gép minden alkatrészét. Ezek a görbék az izmosabb Luxor SLX típus viselkedését mutatják, a szerényebb hardverrel rendelkező SL típusnál még alacsonyabb hőmérsékletek érhetőek el.

 A bekapcsolt gép terhelés nélküli energia igénye 35 W, ez zenelejátszás és nagy felbontású videó szokványos lejátszásánál 48-50 Wattra emelkedik. A gép hardvere lehetővé teszi, hogy néhány minőségjavító algoritmust és kifinomultabb applikációkat is használjunk a filmek lejátszásánál, ezeket az új SkyLake processzor hardveresen is támogatja. A Kodi+DSPlayer+madVR csúcsminőségű felállással a gép 50 %-os terheltsége esetén a fogyasztás 60 W.

 Modernizáláson esett át a tápegység elektromos felépítése is, ezáltal csökkent a hőtermelés, javult a hatásfok és a tápegység által előállított áram tisztasága. Továbbra is duplán árnyékolt toroid transzformátor gondoskodik a szükséges energiáról. A stabilizátor egység is erősödött, nagyobb teherbírású alkatrészekkel szereljük, így képes kiszolgálni a felső kategóriás processzorokat is. Az USB kártya már teljesen önálló tápegységről üzemel, nem kell a gép többi egységével osztoznia az energián. A csúcsmodell Luxor SLX esetében az áramellátásnál ezüst/arany kábelezést használokÚj SSD került a rendszer alá, növelve a gyorsaságot és munkabírást. A hátsó csatlakozósoron kívül további két USB 3.0 aljzat is került a ház oldalára, amik elölről is könnyedén elérhetőek.

 Továbbra is egyedi órajellel vezérelt Paul Pang USB kártya szolgál audio kimenetként, de lehetőség van SPDIF jel kivezetésére is. Mivel időközben Paullal szorosabbá tettük kapcsolatunkat, mostantól nem csak az alap típussal, hanem bármelyik PP USB kártyával kérhető a Luxor PC. A Luxor SL típusban PP v2, a Luxor SLX típusban Paul legnagyobb v4 USB kártyája dolgozik. Utóbbinál már teljesen különálló egység a jókora órajel generátor.

Luxor SL PC

 Szoftveres oldalon is bőséges az újítások sora. A Windows 10 megjelenése jókora lökést adott a számítógépes zenelejátszásnak, de hónapokon belül érkezik a Windows Server 2016 és az OS X is versenyben maradt az 10.11 El Capitan kiadással. Phil barátom sem tétlenkedett, elkészült az AudioPhil Optimizer Windows 10-es verziója is, ami a rendszer finomhangolásával most is szárnyakat képes adni a zenei produkciónak, de a Fidelizer is beerősített. Persze a lejátszó programok is fejlődnek szépen, itt az új Kodi, jRiver, Audirvana, szóval a ráncfelvarrás szoftveresen is érett már.



 Ilyenkor szoktak érkezni a kérdések, amik az érzékelhető különbségeket firtatják. Nem szeretném lelőni a poént, hadd jöjjenek a befolyásolás nélküli vásárlói visszajelzések, de azt elárulhatom, hogy a Luxor PC nem csak külalakban és műszaki tartalomban lépett előre egy mérföldest. A kapott hangminőség meghaladja minden általam eddig hallott számítógépes zenei forrásét, komoly erényeket mutat fel dinamika, térleképezés és gyorsaság terén, mindezt zenei műfajoktól függetlenül.

 A Luxor PC-t többen is használjuk filmlejátszásra a zenehallgatás mellett. Az új Intel 530 videó processzor nagy lépésnek számít e téren, várhatóan nagyon fogják szeretni a házimozi kedvelői. Grafikus számítási teljesítménye 30 %-kal növekedett elődjéhez képest, ami a képminőségen is azonnal tetten érhető. Bár a korábbi verzióval is szerettem mozizni, az új Luxor SL PC érezhetően jobb képminőséget produkál, amilyent én csak nagyon drága asztali célgépektől láttam. Az új grafikus mag könnyedén kiszolgálja a legigényesebb videó szűrőket és képjavító algoritmusokat is.




Műszaki adatok:

Ház kialakítása:            passzív, hőcsöves hűtés
Tápegység:                  árnyékolt toroid trafós, lineáris ATX tápegység
Központi processzor:  Intel Core i3 SkyLake (i5 SkyLake a Luxor SLX verziónál)
Memória:                       2 x 4 GB DDR3 RAM
Grafikus processzor:   Intel HD 530
Rendszerlemez:           120 GB SSD
Háttértár:                      opcionális

Operációs rendszer:    OS X, Linux,Windows 10, Windows Server + Audiophile Optimizer (opcionális)

Csatlakozások:            HDMI, DVI, D-SUB
                                      Paul Pang v2 USB 3.0 kártya (v3 kártya a Luxor SLX verziónál)
                                      4 db USB 3.0, 2 db USB 2.0
                                      alaplapi 7.1 audio, PS2, RJ-45 ethernet

Energia fogyasztás:    standby állapotban 8 W
                                      audio/video lejátszás során 50-60 W
                                      maximális terhelésen 75 W  

Mechanikai méret:      44 x 32 x 11 cm (szélesség x mélység x magasság)
Tömeg:                        12 kg