2016. június 1., szerda

TEAC NT-503 és UD-503 DAC - A gyorsítósáv

 Napra pontosan 3 évvel ezelőtt azzal kezdtem irományomat a TEAC UD-501 DAC-ról, hogy a számítógépes zenelejátszás növekvő népszerűségét üdvözöltem. Mit hozott nekünk az azóta eltelt néhány esztendő, van-e tartalék a műfajban, lehet-e ez a jövő? E fennkölt kérdések megválaszolása meghaladja az én erőmet, de néhány dologban azért biztos vagyok. A PC-s, vagy ahogy sokan (tévesen) nevezik, fájlalapú lejátszás bár évtizedek óta életünk része, még bizonyosan sok lehetőséget tartogat. Ezt igen jól bizonyítja, hogy mekkora minőségjavulást tud okozni egy modern USB kártya, egy jól megírt lejátszó szoftver (nem a mostanában nagyon divatos BugHeadre gondolok, mert az számomra inkább ellenpélda), vagy egy átgondolt hardver. Amennyiben már közel lennénk a tökéletes végkifejlethez, a változások egyre kisebbek lennének, de pontosan az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A fejlődés gyorsul és olyan mértékű előrelépések tanúi lehetünk, amilyenekre néhány éve még biztosan nem tippeltünk volna. Egy jól beállított, kellően erős alapokra minőségi egységekből épült modern számítógép produkciója alaposan lekörözi a pár évvel ezelőtti masinákat és egy ligába került a komolyabb CD playerekkel, hálózati lejátszókkal.

 Ez a fejlődés nyilván magával húzza a piac ide kapcsolható egyéb ágait is. A külső hangkártyák, majd az USB DAC-ok szárnyalásához hasonló sikertörténetet a CD lejátszók megjelenése, tehát a 80-as évek vége óta nem láthattunk a HiFi világában. Nem is olyan régen alapvetés volt, hogy az USB D/A konverterek SPDIF bemeneten táplálva mindig jobb hangzást produkálnak, ezért használtunk öszvér megoldásként USB/SPDIF konverterek. Ezekre a modern DAC-ok esetében egyre kevésbé van szükségünk, az USB összeköttetés minősége néhány készüléknél már eléri, akár meg is haladja a szokványos koax, vagy optikai összeköttetését. Egy zsákutcával kevesebb, jól van ez így. A TEAC élharcos volt ebben a folyamatban, az elsők között alkották meg a DSD lejátszási képességekkel bíró USB D/A konvertereiket, tehát tökéletesen megtestesítik, sőt aktívan irányítják a fent említett trendeket.

 A TEAC 4 évvel ezelőtt nagyot robbantott a mini készülékeivel. A családfő szerepét az UD-501 DAC kapta, ami komoly piaci sikereket ért el, az én rendszeremnek is stabil eleme volt (pedig D/A konverterből nem kevés fordult meg nálam pár év alatt). A Föld forgása azonban legalább ennyire stabil és a japán mérnökök is vele pörögnek. 2015 őszén adták ki az új Reference sorozat első típusait, az UD-503 DAC-ot, illetve a vele szoros rokonságban lévő NT-503 és NT-503DAB streamer konvertereket. Új megjelenések ritkán okoznak akkora visszhangot, amit ezek keltettek a HiFi fórumokon, jelezvén, mennyire sikeres a TEAC ebben a világban. Mitől is zörög a haraszt?



 Mr. Kazuo Watanabe fejlesztőmérnök úr nem csupán egy bőrfeszesítő arcpakolást hajtott végre a TEAC konverterein, hanem lecserélte a teljes chipkészletet, átvariálta az analóg áramköröket és az új készülékeket telezsúfolta hasznos szolgáltatásokkal. Átmentették a korábbi típusoknál bevált gépházat, a dupla toroid transzformátoros analóg tápegységet, a dual-monó felépítést és a szimmetrikus jelutat. Az USB, optikai és koaxiális digitális bemenetek mellett megjelent az analóg jelek fogadása és az ethernet csatlakozás, Bluetooth vevő is, a hangerőszabályzó már nem csak a fejhallgató, hanem a vonali kimenetet is szolgálja. Mindehhez kaptunk egy nagyobb kijelzőt, egy markolható távvezérlőt és egy mobil kütyükön futtatható vezérlő szoftvert is. Igen, ez már nem csak DAC, inkább digitális előerősítő, ami nekem nagyon kapóra jön a lecsupaszított rendszerembe (Luxor PC, DAC, aktív hangdobozok), ahonnan egy ideje már a DAC lógott ki leginkább. Ennyi újítás láttán gyorsan eldöntöttem, hogy váltani fogok. Bár az új példányok beszerzése nem úgy zajlott, ahogy azt 2016-ban elvárnánk a kereskedelemtől (lásd a zárszót!), végül megérkeztek és azonnal otthon érezték magukat nálam.

 Az UD-501 is csinos készülék volt, hozzá képest az 503-asok kicsit elegánsabbak a teljesen fekete előlappal és kezelő szervekkel (full ezüst színben is elérhetőek). Az OELD kijelző nagyobb, informatívabb és jobban is látható elődjénél. A belvilág ismerős (az 501-esemben néha könyékig elmerültem tuningolás, chipcsere során), ezért rögtön feltűnik néhány változás. Komolyabbak lettek a műveleti erősítők, az 501-be érthetetlenül egyszerű típusokat építtek a japánok be (én meg ki), szóval ez erősen indokolt lépés volt. A régi Burr Brown D/A chip helyén büszkén pózol a (talán a közeljövő slágerének mondható) új AKM Verita 4490 áramkör, ami sokak véleménye és az én reményeim szerint is megtörheti végre a Sabre chipek piaci uralmát. Natív módon kezeli az összes jelenlegi audio jelformátumot, a PCM világban 384kHz/32bit felbontásig, DSD esetében a szokásos 2,8 és 5,6 MHz-es felbontásokon túl megszólaltatja a (lejátszható anyagok hiányában egyelőre  csak kuriózumnak mondható) 11,2 MHz-es anyagokat is. Számos digitális szűrővel felfegyverezték, amikkel hatékonyan hangolható a megszólalás a rengeteg részlet és a nyugodtabb, folyékonyabb jellemzők között. PCM-nél 5, DSD-nél 3 beállítás közül választhatunk ízlés szerint, a közöttük hallható különbség itt pregnánsabb, mint az 501-nél volt. Kérhetjük, hogy anyagainkat alakítsa át 2x, 4x, 8x nagyobb felbontásba az analóg jellé alakítás előtt, sőt ha szeretnénk, akár DSD-be is konvertálja a PCM jelfolyamot valós időben. Lesz mivel játszani...

TEAC UD-503 belvilág

 Érezhető, hogy a tervezők az USB bemenetet tekintették elsődleges jelforrásnak és továbbra is számítanak a fejhallgatózó felhasználókra, akik között az UD-501 igen elismert eszköz. Az UD-503 már kettős, szimmetrikus meghajtást is lehetővé tesz a komolyabb fülesek számára.

 A mellékelt távvezérlő praktikus darab, a készülék ki/be kapcsolását, a bemenetek és a digitális szűrők közötti választást, a beállítások közötti navigálást és hangerőszabályzást kínál számunkra. Állítás közben láthatjuk az aktuális jelszintet a kijelzőn, ami egyébként a lejátszott anyag formátumát, felbontását és a használt szűrőket közli velünk. A szokványos DAC-okhoz képest szokatlanul hosszú szolgáltatási listából már csak a külső órajel csatlakoztatásának lehetősége van vissza. A készülék felajánlja, hogy ha van egy nagyobb pontosságú szinkronjel generátorunk, azzal is vezérelhetjük a digitális adatok továbbítási ütemét.

 Míg az UD-503 "csupán" egy gazdagon felszerelt D/A konverter, az NT-503 már önálló lejátszó eszköz is. Bár az apró gépházban sok szabad hely nem volt, bepréseltek egy streamer egységet hálózati eszközökkel, ethernet porttal, bluetooth antennával együtt. Cserébe elbukjuk az analóg bemenetet, de vélhetően a hálózati lejátszót vásárlók között viszonylag kevesen hallgatnak analóg forrást. Én sem, bár minden évben felmerül bennem, hogy előásom a gardrób mélyéről az LP pörgetőmet, de erre nem került sor már 20 éve.

TEAC NT-503 belvilág

 Ez a masina már a "nem semmi" kategóriába esik a hozzám hasonlók számára, akik csak egy D/A konvertert szeretnénk. Az UD-503 tudásán felül az NT-503 külső lejátszó nélkül is képes megszólaltatni muzsikáinkat, melyeket egy számítógépen, NAS tárolón, ne adj' ég okostelefonon tartunk, de akár egy pendriveról is lejátszhatjuk őket. A népszerű online szolgáltatókon (TuneIn, Spotify, Deezer) keresztül direktben elérünk sok ezer netrádiót, zeneszolgáltatást is. A DAC saját kijelzője egy komplett lejátszó szoftver kezeléséhez nem elégséges, így hát erre a feladatra a TEAC iOS és Androidos eszközökön futtatható alkalmazást kínál nekünk, amivel böngészhetünk a netrádiók és tárolt zenéink között. Utóbbihoz természetesen szükséges valamilyen hálózati megosztás, media szerver szolgáltatás, pl. DLNA. A mobil applikációval a készülék beállításaihoz is hozzáférünk, választhatunk a bemenetek közül, hangerőt állíthatunk, stb. 




 Az általam favorizált jRiver lejátszó szoftver egy DLNA média szerver is egyben, ami azonnal összebarátkozott az új jövevénnyel és minden extra állítgatás nélkül felkínálta az NT-503 DAC-ot hálózati kimeneti eszközként. Ilyenkor a jRiver vezérli a lejátszást és egy streamet, hálózati adatfolyamot küld a DAC felé. A TEAC alkalmazással is böngészhetünk a jRiverben tárolt zenéink között és le is játszhatjuk azokat, ilyenkor a TEAC vezérli a folyamatot, a jRiver csak hozzáférést ad a gyűjteményünkhöz. Ehhez a lejátszási megoldáshoz csak egy ethernet kábel szükséges a szokásos digitális összekötők, optikai, koax, vagy USB kábel helyett. (A kedves olvasóban is felmerült az ethernet kábeltesztek rémképe?)


 Ennyi előzetes infó birtokában már erősen kíváncsi voltam, a gyakorlatban mit tudnak az új TEAC konverterek. A néhány napos bejáratás során szokásomnak megfelelve különösebben nem figyeltem a produkciót, de azonnal feltűnt, hogy az UD-501-hez képest meglehetősen más hangzásvilág szólalt meg. 100 üzemóra és sok szeretett album meghallgatása után próbáltam megfogalmazni a véleményem. Korábbi DAC-om sokat javult a chiptuning által, de az UD-503 gyári állapotában is lazán faképnél hagyja. Levegősség, tisztaság, őszinteség, könnyedség, dinamika... leginkább ezek a szavak merültek fel bennem zenehallgatás közben. Különösen tetszik a műfajfüggetlenség, egyik zenei irányzattal sem kivételez (nem sokra tartom az olyan rendszereket, amik helyettem szelektálnak a muzsikák között). Szükség szerint egyaránt jelen van a Riverside energiája, Hobó hangjának reszelőssége, Mozart borongós romantikája és a DePhazz bulihangulata. Javult a dinamika és a térleképezés, érezhetően alacsonyabb a torzítás, a basszus kicsit megfogottabb, a felső oktáv pedig határozottabb, nyitottabb lett, de a legnagyobb pozitív változás talán az énekhangokban érezhető. A felvételeim közötti különbség igen pregnáns, ami számomra jó irány, hiszen azt jelzi, hogy az új TEAC DAC-ok nem erőltetik rá magukat a muzsikára. Nyoma sincs a régebben megszokott digitális merevségnek, karcosságnak. Mindez igaz marad az éjszakai lábujjhegyes zenehallgatásra és a szombat délutáni Ereszd el a hajamat! állapotra, tehát minden hangerőn. Összességében minden téren előrelépésnek tartom a japán mérnökök fejlesztéseit.

 Itthon nagyon ritkán fejhallgatózom, munka során is csak ha nagyon muszáj, de azért megkínáltam a fiókban szundikáló Sennheisert az új TEAC hullámaival. A belépő és középhaladó fejhallgatós tesztjeim óta hanyagoltam ezt a világot, de az onnan megőrzött és a frissen szerzett élményeimre alapozva azt gondolom, a fülesezők továbbra is kedvelni fogják a TEAC márkanevet. Több beszámolóban is olvastam, hogy az UD-503 leginkább a fejhallgató erősítőjével nyújt többet elődeihez képest. Lehet, hogy így van, én kellő tapasztalat hiányában passzolom a kérdést.
TEAC NT-503 - új játszótársam
 Mivel választanom kellett az UD és a NT típusok közül, végére kellett járnom, hangzásban érezhető-e bármilyen eltérés köztük. Számomra nem, a két készülék produkciója egyenrangú, szolgáltatásban viszont a streamer testhosszal előrébb jár. Hogy ez az előny mit ér a gyakorlatban, az már egy hosszabb vizsgálódást kívánt meg. Gyakran hallgatok netrádiókat és egyáltalán nem bánnám, ha ezekhez nem kellene a Luxor PC-t járatnom, így hát az online műsorforrásokkal kezdtem a kutakodást. Arra jutottam, hogy e téren nincs lényeges különbség a PC-s és a streameres lejátszás között, ami jó hír, mert a Luxor PC tesztelésénél meg kellett tapasztalnom, milyen sokat tud emelni az élvezeten, ha még az ilyen gyenge minőségű anyagok lejátszását is komoly berendezésre bízzuk. Tudom, hogy a hifisták többsége kizárólag referencia minőségű (vagy legalábbis annak gondolt) felvételekkel tesztelget, de prózai anyagokkal bizony legalább annyira hatásosan kijön az eszközök közötti különbség szövegértésben.

 Másik nagy kérdés volt, hogy a hálózati streamer funkció ki tudja-e váltani a PC-s lejátszást és az USB összeköttetést. Sokan hangoztatják, hogy az asztali hálózati lejátszók behozhatatlan előnyben vannak a bonyolult operációs rendszereket futtató, mindenes számítógépekhez képest, amik komplexitásuk miatt nem képesek olyan hangminőségre. A Luxor PC nagy büszkeségem, de derüljön hát ki az igazság! Tucatnyi albumot hallgattam végig felváltva a jRiver-USB-DAC,  jRiver-LAN-DAC és DLNA-LAN-DAC előadásában. A papírformát talán felrúgva utóbbi szerepelt legkevésbé élvezetesen, a többihez képest kissé fakó, kedvetlen, szomorú produkciókat hallottam ezzel a megoldással, no és ennek vezérlése a legkörülményesebb (a TEAC mobil applikáció kinézetben, kezelhetőségben elmarad a jól megszokott megoldásoktól, mint pl. a Gizmo.). A jRiver vezényletében adott másik két műsorszám között már jóval kisebb a differencia, de néhány leheletnyivel az USB összeköttetés volt szerethetőbb számomra, azonban bármelyiket bevállalnám, ha csak az állna rendelkezésre. A fair play jegyében le kell írnom, a Luxor PC erősen ki van hegyezve az USB-s lejátszásra. A benne üzemelő Paul Pang v4 USB kártya nem kispálya, műszakilag semmiképpen sincs egy ligában az alaplapi Ethernet porttal, szóval talán úgy lenne igazságos, ha egy komolyabb LAN kártyát állítanék hadrendbe a teszt idejére. Érdekes tanulság, hogy a minőségi PC hardver és a szoftveres optimalizálás egyaránt képes emelni az USB és a LAN összeköttetéssel lejátszott muzsika minőségén is, bár mindkettő bitperfect megoldás. Igen, ez számos elméleti kérdést vet fel, amiken érdemes morfondírozni... mindenesetre én mérnök létem ellenére is szívesebben hallgatok a fülemre, mint a tankönyvekre.

 A sok napos vizsgálódás végén döntenem kellett és én az NT-503 streamer DAC-ot tartottam meg. Hangzásban ugyanazt adja, mint az UD verzió, de az általa kínált többlet szolgáltatások (netrádiók, hálózati vezérelhetőség) számomra arányban vannak a 200 € ártöbblettel. Kicsit bánt az analóg bemenet hiánya, de így legalább enyhül a kísértés és újabb évekre elkötelezem magam a PC-s lejátszás mellett.


Zárszó:

 Azt gondolnánk, 2016 Magyarországán a határozott vásárlási szándék és anyagi képesség garantálja a sikert. Ám meglepő módon ahogy 3 évvel ezelőtt, most sem jutottam dűlőre egyik hazai kereskedéssel sem, pedig többel is próbálkoztam. Csupán annyit vártam el tőlük, hogy belátható időn belül adjanak el nekem egy konkrét készüléket. A megkeresésemre érkezett legkonkrétabb válasz is abból állt, hogy "Tisztelt uram, hamarosan értesítjük a termék várható beérkezéséről". 2 hétig vártam értesültségemre, de türelmem gyorsan apadt, mivel korábbi DAC-om gyorsan új gazdára talált. Írtam hát egy levelet annak a német kereskedőnek, akitől a régebbi TEAC konvertert vásároltam. Láss csodát, innen számítva 7 nappal később már az asztalomon csillogott a kiszemelt portéka, ráadásul olcsóbban jutottam hozzá az NT verzióhoz, mint az olcsóbb UD típus itthoni listaára. Na ja, Herr Echelmeyer (számítógépe) emlékezett rá, hogy én már vásároltam nála és ez neki elég indok volt némi árkedvezményre, ingyenes szállításra. A magyar kereskedők pedig vélhetően még ma is azon vergődnek, hogyan jussanak el a szomszédos kerületben lévő nagykereskedésbe, vagy milyen kifogással rázzanak le, esetleg miként sózzanak rám valami elfekvő raktárkészletet (egyikük konkrétan ezzel próbálkozott napokon át, mondván, az Oppo egy sokkal komolyabb cég, mint a TEAC. Vicces.), közben a HiFi piac pangása miatt nyavalyognak. (Valamiért a mostanában sokat háborgó taxisok jutnak erről eszembe.) Én bizony nem szólok nekik, hogy már hetek óta megvan a készülék, csak azért is kivárom, mire jutnak kínjukban. Eddig is nagyon ritkán vásároltam készterméket itthoni boltokból, ezen most egy kicsit még ritkítani fogok. Értesítsenek, ha rádöbbentek, hogy a naptárat át kellene lapozni XXI. századra és itt már nem elégséges a 80-as évek gépesített kuncsaftvadász partizán hozzáállása!