2017. szeptember 19., kedd

Az akusztika tervezhetősége


 A napokban több beszélgetésben is visszatérő kérdés lett az akusztikai beavatkozást követő mérés szükségessége. A vitákban kritikaként kaptam meg, hogy nem végzek minden esetben ellenőrző mérést. Lentebb ezt igyekszem megindokolni, de felhívnám a figyelmet, hogy professzionális házimozi építő cégek sem adnak akusztikai jellemzést az elkészült szobákról, pedig a milliós költségvetésbe talán beférne ez a szolgáltatás is. Ha ezt náluk elnézzük, akkor szerintem egy 15e forintos tanácsadásnál sem fair felróni. Csak az elmúlt nyár során két olyan moziszobába is hívtak akusztikai mérés ügyében, amit neves cégek építettek, de az ügyfeleknek fogalmuk sem volt, mit tud az 1-2 millióért megépített szobájuk. Ha én milliókat költenék ilyen beruházásra, erősen érdekelne, mit kaptam a pénzemért, de hát nem vagyunk egyformák...

 Nálam a folyamat helyszíni felméréssel indul. Az ebből kapott közvetlen és számolható adatok alapján jól feltérképezhetők a helyiség akusztikai jellemzői, láthatóvá válnak a hibák, problémák. A helyszíni szemle nem csak egy mikrofonos mérésből áll, a szoba elrendezése, fizikai méretei, a falszerkezetek kialakítása is fontos információ, no és persze a megrendelő elvárásait is figyelembe kell venni, hiszen nem mindenki ugyanolyan célokkal, lehetőségekkel, pénztárcával rendelkezik. Mindezek birtokában elrugaszkodhatunk a valóságtól, a szoba viselkedése modellezhetővé válik. Szokványos szimmetrikus téglatest alakú helyiségnél ez egészen könnyű, bonyolultabb térkialakításnál nehezebb, de itt sem lehetetlen, főleg ha az ingyenes (azaz butácska) szoftverek mellett hajlandóak vagyunk komolyabb eszközöket is hadrendbe állítani. A modellezés eredményeként virtuálisan kipróbálhatjuk, miként alakul a szoba viselkedése különböző akusztikai beavatkozások nyomán, így nem kell a helyszínen naphosszat kísérleteznünk kamionnyi panellel felszerelkezve, a megrendelő életét és lakását felborítva, szétfurkálva. Érdemes figyelembe venni, hogy egy átlagos szobába szükséges panelmennyiség becsületes telepítése több órás munka, különösen ha a mennyezetre és egyéb cseles helyekre is tenni kell belőlük. A sikeres szimuláció eredményeként megkapjuk a szobába szükséges akusztikai eszközök mennyiségét, felületét, anyagszükségletét, elhelyezését, de a számítástechnika mellett a szakmai rutint sem érdemes alábecsülni. Az eszközök elkészítése szakmunka (ügyes kezűek maguk is megpróbálhatják), így nem árt, ha van egy rátermett gyártó a közelben, aki jó esetben egyedi paneleket is hajlandó elkészíteni. Ha a tervezett eszközök a valóságban is helyükre kerülnek, komoly esélyünk van rá, hogy minden terveinknek megfelelően alakul és azokat az akusztikai paramétereket kapjuk, amiket megcéloztunk. Jó esetben az ügyfél is elégedettségének ad hangot.

 Itt következik a kérdés, újabb méréssel ellenőrizzük-e a beavatkozás hatásait. Mérnökként azt mondom, hogy az esetek többségénél ez műszaki szempontból nem szükséges, de vannak más szempontok is. Ha a megrendelőben van némi technikai kíváncsiság, számára hasznos lehet, ha a fülével érzékelt változást a műszaki adatokban is látja és persze nekem is hasznos infó, ha látom, a modellezés mennyire stimmel a valósággal. Az eddig megvizsgált félezer szobának 5-10 %-ánál volt lehetőségem utólagos ellenőrző mérést végezni és egyetlen eset sem volt közöttük, ahol a valóság nagy mértékben eltért volna a számításoktól. E tényre is támaszkodva én általában nem szorgalmazom az ellenőrző mérést, de kérésre természetesen szívesen elvégzem (csak hát ez újabb egyeztetés, utazás, költség).

 Rögtön itt egy példa a tervezett és valós produkció hasonlóságára. Egy nagy méretű (70 m2, 270 m3) moziszoba akusztikai átalakítása készült el a nyáron és most volt szerencsém a megrendelő kérésére ellenőrző méréseket végezni. A megcélzott átlagolt utózengési idő 70 és 10k Hz között 0,45 - 0,5 sec volt a 100 Hz feletti oktávokban. Ez némileg magasabb, mint amit átlagos házimozi szobáknál beállítunk, de ennek a helyiségnek a térfogata is jóval nagyobb az átlagnál. Az eredeti állapotban végzett mérés ilyen utózengési eloszlást mutatott:




 A tavasszal begyűjtött adatok alapján elvégeztem a modellezést és néhány nappal később elküldtem a javasolt beavatkozás részleteit. Kb 20 m2 széles sávú fali és mennyezeti elnyelő panelt, 4 m2 diffúzort, 4 db sarokba építendő elnyelőt, 4 db egyedi rezonátort, 8 m2 speciális szőnyeget és 30 m2 textíliát javasoltam telepíteni a meghatározott elrendezéssel. Módosításokat javasoltam a helyiség bútorozásában és a technika eszközök elhelyezésében is. Néhány napig még konzultáltunk a beszerzési forrásokról, színvilágról, rögzítési megoldásokról, levelezésünkbe közben egy osztrák kereskedő is bekapcsolódott, aztán hónapokig kíváncsian vártam a fejleményeket. Ügyfelem részben gyári panelekkel, részben saját keze munkájával valósította meg a beavatkozást nagyjából 450e Ft teljes bekerülési költséggel. A szoba technikai berendezései 35M Ft értéket képviselnek, tehát az akusztikára költött összeg kb 1 %. A munka végeztével küldött nekem egy lelkes köszönő levelet, de rögtön meg is kért, hogy ha felé járok, készítsek egy új mérést, mert nagyon kíváncsi a változásokra a grafikonokon is. A Sopron környéki helyszín miatt sokat kellett várni az alkalomra, de a hétvégén éppen ott dolgoztam egy TV közvetítésen, így végre sort keríthettünk az akcióra. Nagy örömünkre az alábbi utózengési görbét rajzolta ki a szoftver:



 Az utózengés persze csak egy paraméter a sok közül, de a rendezése alapszintű elvárás. Ha az oktávok értékei között túl nagy különbség van, felborulhat a hangzási egyensúly, a túl hosszú zengés pedig elmossa az impulzusokat, unalmassá, dinamikailag szegényessé teszi a hangzást. További tanulságos infókat adnak az alábbi ábrák is. Elsőként a mért torzítás előtte/utána:



Illetve a szoba impulzusválasza előtte/utána:




 Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebben a projectben is tökéletesen teljesültek a célok, a helyiség modellezett és valós viselkedése között nincs érdemi különbség.

 Egy orvos nem ír fel olyan gyógyszert, aminek nem ismeri a hatását. Egy szakács nem tesz az ételbe olyan összetevőt, aminek nem ismeri a hatását. Én nem ajánlok olyan panelt senkinek, aminek nem ismerem a hatását (pedig a kereskedők erősen tukmálnak mindenfélét). Egy akusztikai panel nem túl bonyolult szerkezet, a kiváltott hatást leginkább a felhasznált anyag és az elhelyezés határozza meg, ezek pedig kiismerhetőek, jó esetben dokumentáltak is, tehát modellezhetőek. Egy 50 kg/m3 sűrűségű ásványgyapottal töltött panel ugyanazt a hatást fejti ki, akár piros, akár kék posztóba tekerjük. Egy 10 ohmos ellenállás 10 ohmos ellenállás marad a márkajelzéstől függetlenül. Ha mindig mindent csak folyamatos méréssel tudnánk fejleszteni szimuláció nélkül, a konstruktőrök már rég kihaltak volna, nem létezne termékfejlesztés és soha nem jutottunk volna ki a világűrbe. Én örömmel kimegyek másodszor is egy helyszínre, hiszen ez számomra is egy visszacsatolás, de ezt a megrendelők 95 %-a nem kéri, ők megelégszenek azzal, amit a saját fülükkel hallanak.

2017. június 22., csütörtök

Akusztikai mérés

 Lassan közelitek a félezres számhoz, ami az általam végzett helyszíni akusztikai mérések számát illeti. Nagy ünnepséget nem tervezek az alkalomra, de mostanában kicsit végiggondoltam, honnan is indultunk, hova érkeztünk, közben mi változott. 

 Az első 1-2 évben jellemzően fura arcot vágtak a megrendelők, mikor sorolni kezdtem szobájuk jellemzőit, de manapság már egyre kevesebb meglepődést látok, ami talán azt is jelenti, hogy időközben szépen elterjedt az akusztika paramétereinek jelentése. Már nem hangzik kínaiul az utózengési idő és a lecsengés spektrális eloszlása, meg a módusok működésével is egyre többen tisztában vannak. Kevesen dőlnek már kardjukba, mikor szembesülnek vele, hogy hiába a körültekintően kiválasztott és sok pénzért megvásárolt hangsugárzó, erősítő, a rossz akusztika képes bármelyik minőségét lerontani. Maradjon köztünk, hogy tanácsadóként kicsit büszke vagyok erre az általános tájékozottságra, de a gyártókat is dicséret illeti. Az akusztikai panelek ma már nem ormótlan képződmények, amik házasságokat dönthetnek romba, hanem igényes kinézetű lakberendezési tárgyak, amik inkább hasonlítanak festményekre, vizuális látványelemekre, mint valami ipari termékre. Mindezek ellenére talán mégsem felesleges leírnom, miből is áll az akusztikai mérés és mit kap a megrendelő.

 Maga a mérés 30-60 percet vesz igénybe a szereléssel együtt. Szükség van hozzá minimum egy elfogadható minőségű hangsugárzóra és erősítőre, minden mást (jelforrás, műszerek, adatrögzítők, kábelek, mikrofon) én viszek. A szoba paramétereit mérjük, így a hangsugárzó és az erősítő minősége másodlagos, ha nincs komoly problémájuk. A mérés idejére kikapcsolunk minden elektronikus szobakorrekciót, ami leginkább a megrendelőre hárul, bár kényszerűségből lassan én is megtanulom az összes házimozi készülék menüjét. A procedúra során különféle zörejeket játszok le és rögzítek vissza, amihez nem árt a csend és némi türelem. A hangerő nem bántó, de a lejátszott műsor egyáltalán nem szórakoztató, tehát késő este nem célszerű bosszantani vele a szomszédokat.

 A mikrofonnal befogott adatok egy számítógépen gyűlnek össze. Néhány grafikont azonnal tudok mutatni a helyszínen és ezek alapján nagy vonalakban meg is tudjuk beszélni, mik a komolyabb problémák és ezek elhárításához milyen beavatkozások szükségesek. Részletes elemzést otthoni számolás után küldök emailben, amiben szerepelnek a mérési eredmények grafikonjai, ezek szöveges értelmezése, a szoba akusztikai jellemzése a hibák felsorolásával, illetve javaslataim a helyzet javítására. Meg tudom mondani, milyen akusztikai panelre, anyagra van szükség, ebből mennyit és hova kellene tenni ahhoz, hogy megfelelő hangzást kapjunk, de legalábbis ne a szoba legyen a durván leggyengébb láncszem a rendszerben. Tudok ajánlani konkrét paneleket, gyártókat, de otthoni kivitelezéshez is tudok tippeket, segédleteket adni.

 Jelen esetekben akusztikai méréssel és tervezéssel foglalkozom. A hangzás minőségéért nagy mértékben felelős az akusztika, de azért nem árt azzal sem tisztában lenni, milyen minőségű hangot szólaltat meg a hangdoboz, a lejátszó rendszer önmagában. Ezért házimoziknál az akusztika vizsgálata mellé extraként kérhető a csatornák hangerejének műszeres kalibrálása, az elektromos "szobakorrekció" és az EQ hatásosságának, helyes működésének ellenőrzése, illetve a mérési adatok alapján történő módosítása. HiFi rendszereknél ezek ritkán szerepelnek a láncban, ott a hangsugárzók átviteli mérését szoktam még felkínálni érdekes információként.

 Mindennek ára Budapesten 15e Ft, vidéken távolság és megegyezés kérdése. Távolabbi helyszín esetén célszerű több megrendelőnek összefognia, így többfelé osztódik a kiszállási díj, alacsonyabb lesz a fejenként fizetendő összeg és nekem sem egyetlen mérés miatt kell fél napot autóznom. A helyszíni akusztikai mérés megrendelhető írásban a fapaci@gmail.com email címen.



2017. április 14., péntek

Elektronikus szobakorrekció - gyógyír vagy illúzió?

 A modern AVR készülékeknél és a számítógépes lejátszó szoftvereknél ma már alapszintű funkció a digitális szobakorrekció (DRC - Digital Room Correction), amire sokan a helyiség akusztikai hibáinak dicsőséges legyőzőjeként tekintenek. Van-e ennek reális alapja, vagy csak egy újabb marketing blöffről van szó?

 A hangreprodukáló megoldásokkal szemben támasztott legfőbb elvárásunk, hogy minél kevesebbet módosítsanak a hangfelvételen, azt lehetőleg olyan formában tolmácsolják felénk, ahogy az alkotók elképzelték és a stúdiókban beállították. Ehhez tökéletes jelátvitelt produkáló készülékekre és hibátlan akusztikájú helyiségre van szükség, ami az elérhetetlen álmaink számát gyarapítja. A lejátszó rendszer és a hallgatási környezet mindig módosítja a megszólalást, a készülékek színezik az arányokat, az akusztika térben és időben is tologatja a produkció paramétereit. Az átviteli hibák ellensúlyozásának igénye nem új, már a múlt évszázad közepén megjelentek a hangszínszabályzók, majd a soksávos analóg, később digitális Equalizerek, DSP-k, 1-2 évtizeddel ezelőtt pedig a házimozi erősítőket kezdték felvértezni automatikus bemérő és korrekciós szolgáltatással. A konzervatívabb HiFi vonalon is találhatunk példát ilyen lehetőségre, több cég is fejlesztett komplex korrekcióra képes készülékeket. Közülük a DEQX egyik típusával tartósan éltem is együtt. Ma már nehezen találunk olyan AVR-t, vagy lejátszó szoftvert, amiben minimum EQ ne lenne, de a komolyabb példányok komplexebb beavatkozásra is képesek. A Pro Audio világban is elterjedt a DSP, EQ használata rendezvények hangosításánál, ahol enyhíteni kell a problémás akusztikai környezet hatásait.

Professzionális EQ használata rendezvény hangosításnál

 A hangsugárzóink által keltett hangnyomás szintje és fázishelyzete a frekvencia függvényében változik, még a legdrágább példányok sem képesek lineáris átvitelre. A helyiség akusztikája is más-más hatást kelt minden frekvencián és hallgatási pontban. Ahogy változtatjuk a megszólaltatott jel hangmagasságát és a hallgatási pontot, néha igen komoly, 15-20 dB szintkülönbséget is tapasztalhatunk egy átlagos lakószobában. Hab a tortán, hogy az impulzusoknak nem csak a jelszintje, hanem időbeli eloszlása is változik. Egy zengő helyiségben a visszavert hanghullámok több száz métert tesznek meg, rengetegszer pattognak a felületek között, míg a fülünkhöz érkeznek, vagy elhalnak. Mire megteszik ezt az utat, késleltetést szenvednek, aminek mértéke akár 1 másodperc is lehet. Ez a századmásodperces időközökkel operáló zenében már komoly elcsúszást jelent. A késésben lévő hang keveredik a közvetlen hanggal, kusza eredményt adva, az impulzusok elkenődnek, a hangszínek módosulnak, bizonyos hangok korábban érnek el hozzánk, mint társaik.

 Mit kínálnak a DRC szolgáltatások? Alap szinten szükségük van egy hangnyomás görbére és az abban tapasztalható kilengéseket tükrözik, tehát a kiemeléseknél leszabályozzák, kioltásoknál emelik a jel szintjét. De vegyük észre, nem magát a hibát kezelik, hanem a közvetítendő jelbe nyúlnak bele! Ettől még nem fog javulni a hangsugárzónk átvitele, sem a szobánk akusztikája. A durvább hibák sohasem járnak egyedül, egy hangsúlyos hangnyomás eltérés mögött mindig ott van a fázishiba és a megnövekedett torzítás is. Ezek a jelszint tologatásával nem kompenzálhatóak. Ha a hallgatási pontban a mérés kiemelést jelez egy hangmagasságban, annak oka gyakran az akusztikában keresendő, a direkt hanghullámhoz túl sok visszaverődés keveredik. A korrekció ilyenkor a problémás frekvencián visszavesz a jel szintjéből, hogy a hallgatási pontban referencia hangnyomás jelenjen meg, de ettől még a közvetlen és visszavert hangok rossz aránya nem változik. Mivel az akusztika a szoba minden pontján más hatást fejt ki, a DRC által használt korrekció csak a mérési pontban lesz megfelelő, néhány cm-rel odébb már nem, sőt ott esetleg többet ront, mint javít a helyzeten.

 Komolyabb megoldásoknál a korrektor nem csak a jel szintjén változtat, hanem az idő tengely mentén is beavatkozik, kompenzálva a hangsugárzó frekvenciafüggő késleltetését és a szoba akusztikai gerjedéseit. Továbbá több mérési pont eredményét átlagolja, ez alapján kalkulál egy kompenzációs algoritmust, de mivel nem tudja, éppen hol tartózkodunk a szobában, az eredmény sehol nem lesz tökéletes.

Anthem korrekció eredménye

 Ideális esetben a mérési ponton a DRC kiegyenlítő hatására egy közel lineáris hangnyomás görbét kapunk. Most tapsolhatnánk is örömünkben, főleg ha minden esetben egyedül nézzük a filmjeinket, hallgatjuk zenéinket, lehetőleg kipányvázva, nehogy kidőljünk az ideális helyzetből. De sajnos a hangzásnak nem csak egy paramétere van, a lineáris jelszint még kevés a sikerhez. Jó tudni, hogy az EQ-kban alkalmazott szűrők többsége nem csak a jelszinten módosít, hanem beleszól a fázismenetbe és a torzításba is. Minél nagyobb a szintmódosítás mértéke és minél kisebb a sávszélessége, annál nagyobb és "meredekebb" fázistolás történik. Az alábbi ábrán látható, miként módosul a fázismenet egy 100 Hz-en történő jelszint növelés hatására:


 12 dB kiemelés esetén a fázis a beavatkozási pont alatt és felett ellenkező irányban közel 45 fokot módosul, ami 90 fokos eltérést ad 85 és 120 Hz-nél. Nem véletlen, hogy a komolyabb korrektorokban nincs is engedélyezve ilyen mértékű korrekció, pedig a helyzet néha megkövetelné. A problémát tovább súlyosbítja, hogy berendezéseink, elsősorban a hangsugárzók fázismenete közel sem lineáris. Egy manapság divatos ELAC hangdoboz esetében így néz ki:


 A gyakorlat azt mutatja, hogy a teljesen automatikus szobakorrektorok eredményessége igen esetleges. A fent vázolt elvi problémák mellé még belép a képbe a spórolás, a rossz minőségű mérőrendszer, a felhasználó gyakorlatlansága, de a szoftverek is igen nagy hibával dolgoznak. Tanulságos saját méréssel ellenőrizni, az AVR milyen módosításokat javasol. A problémás frekvenciákat általában sikeresen megtalálja, de a jelszint módosításának mértéke néha meglepő. Találkoztam olyan esettel is, hogy az EQ 100 Hz-es pontján végrehajtott módosítás a valóságban 85 Hz-en történt meg, de olyan is volt, hogy a felhasználó részéről elkövetett mérés idején a szobába beszűrődő utcazaj miatt a rendszer a teljes basszussávot leszabályozta.

 Jobb eredményre számíthatunk, ha különálló processzort alkalmazunk. Az ezekbe épített korrektorok nagyobb szabadságot engednek a beavatkozásokra, több paramétert is felkínálnak, bemérő funkciójuk is precízebb, ráadásul számítógépről vezérelhető a működésük.

DEQX processzor vezérlő felülete

 Az asztali készülékek mellett a számítógépes zene- és filmlejátszás terjedésével természetesen a szoftverekben is megjelentek a szobakorrekciós lehetőségek. A komolyabb megoldások képesek a speciális mérőszoftverek adatait felhasználni és egészen pontos szűrőket aktiválni. Az alábbiakban erre mutatok egy praktikus példát.


Az ingyenes Room EQ Wizard eredetileg akusztikai mérésekre lett kitalálva, de az évek során sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy átviteli mérésekre is alkalmas lett, sőt saját EQ tervező szolgáltatása is van. Ezzel a szoftverrel végeztem néhány mérést egy 55 m2-es, több funkciós szoba több pontján, jellemzően ott, ahonnan zenét szoktam hallgatni (filmnéző kanapé, íróasztal, ebédlő sarok):



 A hangnyomás görbéket átlagolhatjuk, de külön is felhasználhatjuk, csak arra kell figyelni, hogy az effektív szinteket hozzuk azonos értékre az átlagolás előtt. A több ponton végzett mérés átlagolt és szintben korrigált görbéje így néz ki nálam a két frontcsatorna esetében:



 Nagy dráma nem látható a görbéken, még dicsekedni is lehetne velük,  de ez egy akusztikailag kezelt helyiség, átlagos lakószobákban ennél nagyobb kilengések érzékelhetőek. Ezeket a görbéket tekinthetjük kiindulási alapként és felkínálhatjuk a REW EQ tervező szolgáltatásának. Az automatika néhány általános paraméter megadása után el is készít nekünk egy ajánlást az átvitel módosítására. Komoly ember nem elégszik meg ennyivel, érdemes manuálisan is belenyúlni a szűrőkbe, esetleg saját preferenciáinkat is belecsempészve. Én sem lineáris átvitelt céloztam meg, kicsit megemeltem a basszus tartomány szintjét 100 Hz alatt, az automatika ellenvetés nélkül tudomásul vette döntésemet. Pár perces munkával egy ilyen EQ beállítást hoztam össze 16 szűrővel:




 Vegyük észre, mindegyik szűrőnek más a beavatkozási frekvenciája, sávszélessége és mértéke! Az EQ-val és nélküle mért átviteli görbék:




 Feltételezem, nem kell megjelölnöm, melyik görbe a módosított. A hangsugárzótól 7 méterre mért +- 2 dB-es kilengés már nem rossz eredmény egy lakószobában, ez még egy hangstúdióban is elmenne. A célegyenesbe fordultunk, a jelszinteket már sikerült beállítani. Most ütközünk abba a fent vázolt problémába, hogy a szűrők a fázismenetbe is belerondítanak. Ezen a REW már nem képes korrigálni, más fegyvert kell keresünk. Erre a feladatra tökéletesen megfelel a rePhase alkalmazás, amivel többek között EQ szűrők finomítását is elvégezhetjük. A REW-ben kreált szűrőcsapat fázismenete így nézne ki, ha beletörődnénk:


Pár perces tuningolás után a fázismenet így néz ki:



 Az eredmény nem tökéletes, lehetne még dolgozni rajta, de a különbség már most is jól látszik. A 40 fokos elfordulásokat sikerült 20 fok alá tolni minden frekvencián, a különösen érzékeny középső oktávokban pedig gyakorlatilag nincs fázis anomália. Már csak annyi dolgunk van, hogy a finomhangolt szűrőnket megetessük a lejátszó szoftverrel. Ehhez több partnert is találunk, én a jRiver playert használom, ott ez a művelet pár kattintás csupán. Megtehetjük, hogy ha a szoba több pontján is rendszeresen hallgatunk zenét, mindegyikhez készítünk egy korrekciós beállítást és a lejátszó szoftverben pár kattintással váltunk közöttük igény szerint.

 Mit értünk el mindezzel? Műszaki szempontból jóval korrektebb lett az átvitel, de ez hallható is? Határozottan igen. A hangnyomás kiemeléseinek és beszakadásainak kisimítását úgy éljük meg, hogy a hangképből hátrébb lépnek a forszírozott hangok és megjelennek az eddig elnyomottak. Korábban nem érzékelt hangszerek kerülnek elő, a zenei futamok kiteljesednek, a megszólalási arányok helyükre kerülnek. A basszus tartományban korábban uralkodó 2-3 hang mellett megszólalási jogot kap a többi is, a nagybőgőre felkerül mind a 4 húr. Stabilabbá válik a térérzékelés, miközben a teljes hangzás lenyugszik, szerethetőbbé válik. Az előrelépés egyértelmű, de ne bízzuk el magunkat! A hangsugárzó és a szoba problémái megmaradtak, csak most kevésbé halljuk őket. A varázslat működik, de a csoda most sem következett be. A tökéletes megoldáshoz továbbra is magas minőségű berendezések és jó akusztika szükséges.


2017. március 11., szombat

Roon + HQ Player


 Folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy mit gondolok róla, no és engem is érdekelnek az újdonságok, így hát tettem egy próbát a Roon + HQ Player lejátszó megoldással. Mostanában elég sokat költöttem audio és fotós szoftverekre, így már nagyon nem akaródzott újabb pénzeket kiadni, de szerencsére mindkét applikáció kínál néhány napos ingyenes próbalehetőséget.



 A Roon igen határozott koncepciót képvisel és jó érzékkel támogatja meg az új felhasználói szokásokat, készülékeket. Meglepően szabadon konfigurálható a jelfolyam, jól eltalált szolgáltatásokat kínál a DSP, természetesen nem hiányzik a ma már alapnak mondható "szobakorrekció" (ami persze nem az, aminek hívják), szinte bármivel vezérelhető, PC-re, táblagépre, okostelefonra is elkészítették a szükséges applikációkat. Innen már csak egy ugrás lenne, hogy a konyhai csaptelepről is tudjuk állítani a hangerőt. Jól képzett média szerverként a Roon képes hangkimenettel rendelkező eszközeinkre streamelni a műsort, így lehetőség van a lakás több pontján, több kütyüvel is zenét hallgatnunk. Persze van Tidal hozzáférés is, méghozzá egyszerűbb, mint más lejátszóknál. Mindezen előnyök azonban nálam néha hátrányként jelentkeztek, folyamatosan azt éreztem, nem én vagyok a célközönség. A Roon kezelő felülete határozottan érintő képernyőkre lett kitalálva és nem is a legnagyobb felbontásra. Telefonon még barátságosnak és okosnak mondható, de 3 méteres fullHD vetített képen, pláne a 4K monitoromon furcsa érzéseket keltenek a hatalmas kezelő gombok, a számomra logikátlan listák, kéretlen infók, elnagyolt grafikai elemek. Bosszantó, hogy a full screen megjelenés mellett nincs méretezhető ablakos kinézet (vagy csak én nem találtam meg?).

 Sokfelé olvasható, hogy a Roon metaadat kezelése világbajnok, de engem nem győzött meg. Sok éven át gyarapított zenegyűjteményem meglehetősen rendezett, minden infósáv ki van töltve, a lemezborítók, műsorfüzetek katonásan sorakoznak az albumok mappáiban, így minden komolyabb lejátszó szoftverben átláthatóan jelenik meg az állomány. A Roon nem elégedett meg ezzel, mindent elkövetett, hogy felülbírálja, felülmúlja a megszokott elrendezést. Lecserélgette a borítóképeket, az egy-egy zeneszerzőtől származó kiadványokat szétszórta fura, számomra idegen szempontok szerint, némelyiket alig találtam meg. Dicséretes, hogy a Netről rengeteg infóval egészíti ki a gyűjteményünket, de én ezt egyáltalán nem igénylem, tisztában vagyok szeretett zenekaraim, zeneszerzőim adataival. Persze, nem sértődöm meg, ha próbálnak kiokosítani, nyilván rám fér, de amikor egy album lejátszása után a Roon megpróbálta kitalálni, mit szeretnék a továbbiakban hallgatni, abból néha vicces, néha döbbenetes pillanatok születtek. Biztosan sokaknak bejön ez a szolgáltatás, talán az átlagnál tudatosabb, határozottabb zenehallgató vagyok és minden alkalommal én akarok muzsikát választani. Ahogy kollégám mondani szokta: Könyörgöm, ne segíts!

 A HQ Player esetében teljesen más koncepciót fedezhetünk fel. Itt a külcsín hátrébb került a szempontok listáján, ellenben a lejátszás állítható paramétereinek sokasága lenyűgöző (legalábbis annak, aki ezekkel szeret bíbelődni). Itt is van okos DSP, szabadon konfigurálhatjuk a kimeneteket, sok protokoll közül választhatunk, lehetőségünk van PCM-DSD konverziókra, upsamplingre és olyan algoritmusokat is aktiválhatunk, amiknek értelméről fogalmam sincs. A felület erősen fapados, ingyen whiskey sincs, de a HQ Player kijátszó alkalmazásként alárendelhető más, komolyabb grafikus felülettel rendelkező FrontEnd szoftverekhez, mint a Roon, jRiver.



 Mindkét szoftver gond nélkül felkúszott a Windows Server 2016 rendszert futtató Luxor PC-re és hamar összebarátkozott TEAC NT-503 D/A konverteremmel. A Roon vezérlése néhány kattintás után tökéletesen működött a munka PC-men és az Androidos OnePlus 3T telefonomon is. Két napot adtam a szoftvereknek arra, hogy meggyőzzenek nélkülözhetetlenségükről. Mindenféle muzsikával etettem őket és magamat, többféle hangulatot is meg kellett teremteniük az elmélyült esti zenehallgatástól az éjszakai lebegésen át a zajos vendégsereg szórakoztatásáig. Tették is szépen a dolgukat, hibaüzenet, megakadás egyszer sem rondított bele ismerkedésünkbe, csak a Roon okoskodásait kellett néha felülbírálnom.

 Az általam évek óta használt jRiver már öreg motoros a piacon, nem sok újdonságot mutattak fel mostanában, de ugye nem is kell feltétlenül. Komoly esélyt adtam annak, hogy trónfosztás történik és a Roon elviszi a vándorserleget, de némi bizonytalanság után a 3. napra kialakult a stabil véleményem: nem kell ez nekem. Hangminőségben, hangulatban természetesen jól érezhető különbség van a lejátszók között, de egyikre sem tudnám azt mondani, hogy valamelyik mindenben jobb a másiknál és ha egy új jövevény nem tud határozottan meggyőzni egyedülálló tehetségéről, akkor én öregesen maradok a megszokott partnernél. A Roon hangzásban nagyjából azt hozza, mint az alap beállításokkal hajtott jRiver, de egy tuningolt, testre szabott jRiverhez már nem ér fel. A HQ Player néha meglepően élvezetesen szólalt meg, szerettem a levegősségét, gyorsaságát és a nagy teret, amit a muzsika köré rajzolt, de gyakran villant fel agyamban a "mesterkélt" lámpa, ahogy néhány hónappal ezelőtt a BugHead esetében (bár ott gyakorlatilag folyamatosan világított). Nem állítom, hogy minden tudást kifacsartam a szoftverekből, tudálékos hangmérnök helyett inkább átlagos felhasználóként próbáltam viselkedni. A folyamat végén a hüvelykujj lefelé mutatott, nem lettem meggyőzve arról, hogy mindenképpen ki kellene fizetnem a Roon esetében a 120 USD éves használati díjat, a HQ Playernél pedig a 120 € vételárat, így hát megkönnyebbülten töröltem minden összetevőjüket a gépről és megpaskoltam a jRiver hátsóját, mi még jó darabig együtt fogunk élni.



 Sokszor tettem már próbát a különféle upsampling megoldásokkal és formátum konverziókkal, de eddig mindig arra jutottam, hogy köszi, szép és cuki, de inkább nem kérek belőlük, maradok az eredeti felbontásnál. Most viszont friss szelek fújnak, az új algoritmusok bizony már képesek annyi előnyt felmutatni, hogy a pár perces lenyűgözés után tartósan is használjam őket. A HQ Player DSP-je nagyon komoly, a TEAC DAC pedig örömmel fogadta a folyamatos DSD adatfolyamot. Elismerően bólogattam, ez bizony könnyedségben, dinamikában, tisztaságban felülmúlja a PCM verziót. Tettem is egy próbát az új jRiver hasonló szolgáltatásával és néhány napja nem is kapcsoltam ki, csak néhány perces ellenpróbát tettem néha, de végül aktív maradt a PCM-DSD konverzió. Kicsit jobban terheli a PC-t, de a Luxor PC-ben bőséges erőtartalék van. Akiknek natív DSD lejátszási képességgel bíró DAC van birtokukban, bátran tegyenek egy próbát az új szoftveres konverziókkal, mert nagy esély van a meglepetésre.