2017. március 11., szombat

Roon + HQ Player


 Folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy mit gondolok róla, no és engem is érdekelnek az újdonságok, így hát tettem egy próbát a Roon + HQ Player lejátszó megoldással. Mostanában elég sokat költöttem audio és fotós szoftverekre, így már nagyon nem akaródzott újabb pénzeket kiadni, de szerencsére mindkét applikáció kínál néhány napos ingyenes próbalehetőséget.



 A Roon igen határozott koncepciót képvisel és jó érzékkel támogatja meg az új felhasználói szokásokat, készülékeket. Meglepően szabadon konfigurálható a jelfolyam, jól eltalált szolgáltatásokat kínál a DSP, természetesen nem hiányzik a ma már alapnak mondható "szobakorrekció" (ami persze nem az, aminek hívják), szinte bármivel vezérelhető, PC-re, táblagépre, okostelefonra is elkészítették a szükséges applikációkat. Innen már csak egy ugrás lenne, hogy a konyhai csaptelepről is tudjuk állítani a hangerőt. Jól képzett média szerverként a Roon képes hangkimenettel rendelkező eszközeinkre streamelni a műsort, így lehetőség van a lakás több pontján, több kütyüvel is zenét hallgatnunk. Persze van Tidal hozzáférés is, méghozzá egyszerűbb, mint más lejátszóknál. Mindezen előnyök azonban nálam néha hátrányként jelentkeztek, folyamatosan azt éreztem, nem én vagyok a célközönség. A Roon kezelő felülete határozottan érintő képernyőkre lett kitalálva és nem is a legnagyobb felbontásra. Telefonon még barátságosnak és okosnak mondható, de 3 méteres fullHD vetített képen, pláne a 4K monitoromon furcsa érzéseket keltenek a hatalmas kezelő gombok, a számomra logikátlan listák, kéretlen infók, elnagyolt grafikai elemek. Bosszantó, hogy a full screen megjelenés mellett nincs méretezhető ablakos kinézet (vagy csak én nem találtam meg?).

 Sokfelé olvasható, hogy a Roon metaadat kezelése világbajnok, de engem nem győzött meg. Sok éven át gyarapított zenegyűjteményem meglehetősen rendezett, minden infósáv ki van töltve, a lemezborítók, műsorfüzetek katonásan sorakoznak az albumok mappáiban, így minden komolyabb lejátszó szoftverben átláthatóan jelenik meg az állomány. A Roon nem elégedett meg ezzel, mindent elkövetett, hogy felülbírálja, felülmúlja a megszokott elrendezést. Lecserélgette a borítóképeket, az egy-egy zeneszerzőtől származó kiadványokat szétszórta fura, számomra idegen szempontok szerint, némelyiket alig találtam meg. Dicséretes, hogy a Netről rengeteg infóval egészíti ki a gyűjteményünket, de én ezt egyáltalán nem igénylem, tisztában vagyok szeretett zenekaraim, zeneszerzőim adataival. Persze, nem sértődöm meg, ha próbálnak kiokosítani, nyilván rám fér, de amikor egy album lejátszása után a Roon megpróbálta kitalálni, mit szeretnék a továbbiakban hallgatni, abból néha vicces, néha döbbenetes pillanatok születtek. Biztosan sokaknak bejön ez a szolgáltatás, talán az átlagnál tudatosabb, határozottabb zenehallgató vagyok és minden alkalommal én akarok muzsikát választani. Ahogy kollégám mondani szokta: Könyörgöm, ne segíts!

 A HQ Player esetében teljesen más koncepciót fedezhetünk fel. Itt a külcsín hátrébb került a szempontok listáján, ellenben a lejátszás állítható paramétereinek sokasága lenyűgöző (legalábbis annak, aki ezekkel szeret bíbelődni). Itt is van okos DSP, szabadon konfigurálhatjuk a kimeneteket, sok protokoll közül választhatunk, lehetőségünk van PCM-DSD konverziókra, upsamplingre és olyan algoritmusokat is aktiválhatunk, amiknek értelméről fogalmam sincs. A felület erősen fapados, ingyen whiskey sincs, de a HQ Player kijátszó alkalmazásként alárendelhető más, komolyabb grafikus felülettel rendelkező FrontEnd szoftverekhez, mint a Roon, jRiver.



 Mindkét szoftver gond nélkül felkúszott a Windows Server 2016 rendszert futtató Luxor PC-re és hamar összebarátkozott TEAC NT-503 D/A konverteremmel. A Roon vezérlése néhány kattintás után tökéletesen működött a munka PC-men és az Androidos OnePlus 3T telefonomon is. Két napot adtam a szoftvereknek arra, hogy meggyőzzenek nélkülözhetetlenségükről. Mindenféle muzsikával etettem őket és magamat, többféle hangulatot is meg kellett teremteniük az elmélyült esti zenehallgatástól az éjszakai lebegésen át a zajos vendégsereg szórakoztatásáig. Tették is szépen a dolgukat, hibaüzenet, megakadás egyszer sem rondított bele ismerkedésünkbe, csak a Roon okoskodásait kellett néha felülbírálnom.

 Az általam évek óta használt jRiver már öreg motoros a piacon, nem sok újdonságot mutattak fel mostanában, de ugye nem is kell feltétlenül. Komoly esélyt adtam annak, hogy trónfosztás történik és a Roon elviszi a vándorserleget, de némi bizonytalanság után a 3. napra kialakult a stabil véleményem: nem kell ez nekem. Hangminőségben, hangulatban természetesen jól érezhető különbség van a lejátszók között, de egyikre sem tudnám azt mondani, hogy valamelyik mindenben jobb a másiknál és ha egy új jövevény nem tud határozottan meggyőzni egyedülálló tehetségéről, akkor én öregesen maradok a megszokott partnernél. A Roon hangzásban nagyjából azt hozza, mint az alap beállításokkal hajtott jRiver, de egy tuningolt, testre szabott jRiverhez már nem ér fel. A HQ Player néha meglepően élvezetesen szólalt meg, szerettem a levegősségét, gyorsaságát és a nagy teret, amit a muzsika köré rajzolt, de gyakran villant fel agyamban a "mesterkélt" lámpa, ahogy néhány hónappal ezelőtt a BugHead esetében (bár ott gyakorlatilag folyamatosan világított). Nem állítom, hogy minden tudást kifacsartam a szoftverekből, tudálékos hangmérnök helyett inkább átlagos felhasználóként próbáltam viselkedni. A folyamat végén a hüvelykujj lefelé mutatott, nem lettem meggyőzve arról, hogy mindenképpen ki kellene fizetnem a Roon esetében a 120 USD éves használati díjat, a HQ Playernél pedig a 120 € vételárat, így hát megkönnyebbülten töröltem minden összetevőjüket a gépről és megpaskoltam a jRiver hátsóját, mi még jó darabig együtt fogunk élni.



 Sokszor tettem már próbát a különféle upsampling megoldásokkal és formátum konverziókkal, de eddig mindig arra jutottam, hogy köszi, szép és cuki, de inkább nem kérek belőlük, maradok az eredeti felbontásnál. Most viszont friss szelek fújnak, az új algoritmusok bizony már képesek annyi előnyt felmutatni, hogy a pár perces lenyűgözés után tartósan is használjam őket. A HQ Player DSP-je nagyon komoly, a TEAC DAC pedig örömmel fogadta a folyamatos DSD adatfolyamot. Elismerően bólogattam, ez bizony könnyedségben, dinamikában, tisztaságban felülmúlja a PCM verziót. Tettem is egy próbát az új jRiver hasonló szolgáltatásával és néhány napja nem is kapcsoltam ki, csak néhány perces ellenpróbát tettem néha, de végül aktív maradt a PCM-DSD konverzió. Kicsit jobban terheli a PC-t, de a Luxor PC-ben bőséges erőtartalék van. Akiknek natív DSD lejátszási képességgel bíró DAC van birtokukban, bátran tegyenek egy próbát az új szoftveres konverziókkal, mert nagy esély van a meglepetésre.